A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
— Az ékszer a tiéd, csak bátran és gyorsan bánj el velem! — Számolhat ügyességemmel, kegyelmed m ndvariaskodott a hóhér, és valóban, Keczerrel bátran és ügyesen bánt el. Keczer András lefejeztetését Rauscher Gáspár halála követte, utolsónak Baranyait vezették fel a vérpadra, aki lemetszett jobbkezét kiszabadította a láncokból, magasra emelte, és a zsoltár szavaival vett bócsót a néptől: „Kik örülnek ínségemnek, öltözzenek gyalázatba Ellenem kevély voltokban!“ Egy villanás, elmúlt az ének, a lőcsei bakó remek vágást tett, amit a ház ablakából a szadista tábornok tisztjeivel és nejével megtapsolt. A hóhérok számára tizenhétnapos pihenő következett, s ez alatt az idő alatt Medveczky Sámuelt, Sárosi Mártont, Fleischacker Györgyöt, Keczer Gábort (András fiát), Schönleben Györgyöt és a vak Gut Zsigmondot tartóztatták le. Megkezdődtek a vallatások, a tanú ezúttal is Üjhelyi Erzsébet volt, s Rezik feljegyezte róla, hogy a szembesítések előtt Caraffa berúgatta, hogy hamis tanúskodását bátran mondja el. Keczer Gábornak csupán annyi bűne volt, hogy apjának kegyelmet kért, Sárosi elfogadtatására okul szolgáit, hogy veje volt Keczer Andrásnak, Fleischackert a munkácsiakkal való kapcsolat hamis vádja miatt tartóztatták le, Schönleben elfogatása pedig tisztán a személyi boszszn műve volt. A foglyokra, a vak Gutot és a még mindig letartóztatásban lévő Wéber Frigyest kivéve, a vértörvényszék halálos ítéletet mondott ki, amit Lipót megerősített. A kivégzések színhelyére legelői Keczer Gábor ment Andricius ev. lelkész barátjával, utána hozzátartozóik kíséretében Fleischacker és Medveczky ballagtak, a kínzásoktól megőrült Sárosit Lipóczi Miklós vezette karjánál. A sort Schönleben zárta be, aki mosolyogva üdvözölte a tömegben szorongó ismerőseit, mintha csak egy búfelejtő tavaszi sétára ment volna a madárdalos erdőkbe. Moraj hallatszott a tömegből. Keczer Gábor gyönyörű testvérhúga tört magának utat a katonák sorfala között, az elítélt nyakába borult, csókjaival árasztotta el és zokogta: — Édes bátyám, ne hagyj el engem, ki fog szeretni, ki fogja viselni gondomat? ... — Az isten, aki ítélni fog azok felett, akik elraboltak tőled — mondta Gábor, s el sem búcsúzhatott Klárától, mert a lányt a poroszlók letépték róla és a kőfalhoz dobták. Elsőnek a bakók Keczer Gábort cipelték fel a vérpadra. A nép hangosan sírt, s nem egy átokszót lehetett hallani, amely mind Caraffa fejére hullott. Az eperjesi hóhér pontos találatától levágott fej önmagától forgott, aztán a tőkéről lepattant a nép közé, Keczerék juhászának lábához, aki a még mindig meleg emberfejet ügyesen kabátja alá dugta, és eltűnt vele a sokaságban, hogy elejét vegye kedves gazdája további gyaláztatásának. Sárosit az embervér láttára ismét az őrület rohama szállta meg: megkötözték, hogy a kassai bakó hamar végezhessen vele. Fleischacker, Eperjes egykori védelmezője Schula ellen, katonásan viselkedett, bátran halt meg. Medveczky utolsó perceiben is imádkozott. Schöniebenre a tábori bakó háromszor is sújtott, míg levágott fejét felmutathatta a bosszúéhes tömegnek. Caraffa kopói Thököly hívei után tovább szaglásztak. 1687 május első napjaiban újból megkezdődtek a vallatások. A céda Ojhelyi Erzsébet azt állította Palásthy Gáborról, hogy az eperjesi kollégium tanítóinak fizetésére pénzt gyűjtött, és 400 forintnyi összeget Bezegh, Radvánszky és Roth nevű pártütőkkel Zrínyi Ilonának küldött el. Palásthy számára, mielőtt kínpadra került volna, megérkezett a császár kegyelme, amit Caraffa eltitkolt. Palásthy a kínvallatásnál meghalt, Radvánszky Györgyöt Zólyomban éppen akkor fogták el, amikor leánya esküvőjére Besztercebányára készült. Néhány napra rá fiát. Radvánszky jánost is bebörtönözték. A vértörvényszék az apát és a fiút Bezegh Györggyel fejvesztésre ítélte, Roth }ános pedig 10 000 forint váltságdíjjal megmenekült a hóhér kezétől. Ezután Székely Andrást Caraffa azzal vádolta, hogy Eperjes második ostrománál megvesztegette a császári előőrsöket, és Thököly titkos üzenetével a városba osont be. A korhely Wéber Frigyes abban a reményben, hogy megszabadul, fitestvérét, Dánielt hamis vallomásával elárulta, de ő sem kerülte el végzetét, lefejezték. Feja Dávid, kassai főbírót neje betegágyánál fogtál el, s mikor Eperjesre hurcolták, útközben olyannyira ütlegelték, hogy a kegyetlen kínoztatástól elméje megzavarodott, kivégeztetése előtt meghalt, de holttestét a hóhér szekerén a vesztőhelyre vitték, ahol Caraffa parancsára éppúgy bántak el vele, mint a többi vértanúval Rezik naplójában megemlíti, hogy Feja, mint kassai, ne egyedül haljon meg. Caraffa az eperjesi vásárra igyekvő Lányi Samu kassai mészárost fogatta el, akit bírósági ceremónia mellőzésével lefejeztek és testét felnégyelték. Az ítélőbírák megindultak az ártatlan ember halálán, és jajveszékelő nejének 90 forint kártérítési díjat ajánlottak fel. Közvetlen Munkács várának feladása után Kolonics érsek, nem azért, mintha a magyarság sorsát a szívén viselte volna, de mert Caraffa rémtettei az ellenreformáció kibontatkozásában rést ütöttek, az eperjesi vártanúk ártatlanságáról személyesen meggyőződött, és a vizsgálat eredményeiről a császárt is tájékoztatta, aki időközben a tábornokot aranygyapjas vitézzé avatta, és röviddel utána nagykövetté nevezte ki Spanyolországba. Caraffa az udvarnál — Kolonics türelmetlen sürgetésére — kegyvesztett lett, a nagyköveti díszruha helyett a gyalázat köntösébe öltözött, s a lelki megrázkódtatások annyira megviselték, hogy a halál őt is hamarosan utólérte. = A reakciós kiadványok egész Szlovákia ma=1= gyár jellegét igyekezték bizonyítani. Ebben a == tekintetben és a csehszlovákellenes uszítás = rendszerében különösen a Magyarok Világszö= vétségé tűnt ki. Ez az intézmény főképp szlo= vákiai hírek gyűjtésével foglalkozott, és saját == megfigyelői voltak a csehszlovák—magyar ha== táron. A magyarországi burzsoá sajtó élénken rea= gált Benes, Lettrich, Ursíny és mások burzsoá == nacionalista kijelentéseire. Dél-Szlovákiai „ma== gyár férfiak deportálásáról" közölt cikket pél^ dául a Szabad Szó 1945. november 8-i és az = Igazság 1945. november 10-i száma, a Világ 1945. = november 25-i száma pedig arról írt, hogy = „a szlovákiai magyarokat gázkamrákba hajt== ják“. Az uszítást gyakran áthatotta a területi EEE követeléseket támasztó régi irredentizmus szel= lerne. Ebbe a mozgalomba bekapcsolódott az = ismert Mindszenty bíboros is. == A magyhr reakció magatartása arra vallott, 1EEEE hogy nem okult a mólt tapasztalatin. A Ma= gyár Köztársaság részéről fenyegető irredentiz-F== mus veszélyét a cseh és szlovák burzsoázia el=H túlozta annak érdekében, hogy kikényszeritse = a lakosságcserét. Nem akarták látni, leplezik ték Magyarország új, népi demokratikus alapokon való fejlődését. Amikor sajtónk magyar re= vizionizmusről irt, a Magyar Köztársaságban = revizionistákat ítéltek el. pl. jarosst és másokat. = A haladó erőknek Magyarországon fokozato= san sikerült leleplezniük a reakciós burzsoázia EE= vezető tényezőinek összeesküvését, és 1947 jú= nlusában Nagy Ferencnek le kellett mondania = miniszterelnöki tisztségéről. A Kisgazda Párt = részben megtisztult a reakciós elemektől, s az Ü= új miniszterelnök a Csehszlovákiával való szo=== ros barátság mellett foglalt állást. Ily módon = fokozatosan háttérbe szorították Magyarorszá= gon a szocialistaellenes erőket, melyek többi = között a Csehszlovák Köztársaság ellen irányu= 16 új irredentizmus hangadói voltak. E= Nem kisebb sikerrel folyt a fejlődés Csehszlo- EE= váklában is. Kívánatos, hogy az eddig elmondottakat ki= egészítsük Csehszlovákia Kommunista Pártjággj nak. Illetve Szlovákia Kommunista Pártjának a = magyar kérdés megoldására vonatkozó 1945 :== utáni álláspontja rövid áttekintésével. = A CSKP 1962 ben megtartott XII. kongresszusi sálg. Illetve a CSKP KB 1963. évi decemberi ülé= sélg ezeket a kérdéseket nagyon egyoldalúan 555 magyarázták. A CSKP KB 1963 decemberi ülésén = hozott határozata ugyanis elítélte a Csehszlo= vák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti lakosságcsere módját és az olyan akciókat, mint a reszlovakizálás, a cseh országrészekbe való erőszakos toborzás stb. Ez a határozat megállapította, hogy mindez hiba volt, és a magyarellenes nacionalizmus a párton belül Is megnyilvánult. Végül pedig a határozat kimondotta, hogy a párt akkori álláspontja ezekben a kérdésekben nem kizárólag Szlovákia Kommunista Pártjának, Illetve az ún. szlovák burzsoá nacionalista csoportnak az ügye volt, hanem a CSKP ügye, az egész ország ügye. A szerző saját tapasztalatból tudja, hogy Dél- Szlovákia magyar nemzetiségű lakossága körében sokáig az a nézet uralkodott, hogy a lakosságcserét, a reszlovakizálást, a magyar Iskolák megszüntetését és más hasonló akciókat stb. Husák, Novomesk?, Okáll és mások kezdeményezték. Husák egyes beszédeire hivatkoztak, melyeket Dél-Szlovákiában mint a Megbízottak Testületének elnöke — persze a CSKP politikai vonalának szellemében —• mondott. Szlovákia Kommunista Pártja politikájában a nemzeti és demokratikus forradalom időszakában, 1944 végén és 1945 elején még nem kerekedett felül ez a negatív magatartás a magyar nemzetiségű lakossággal szemben, ellenkezőleg, megkülönböztetésre törekedtek. Különbséget tettek egyrészt a demokratikus rétegek, antifasiszták és kommunisták, másrészt az árulók között. Különféle feladatokat tűztek ki, mint a déli járások felszabadítását, a kollaboránsok és árulók megbüntetését, azon személyek kiutasítását, akik 1938. november 2-a után Magyarországról jöttek a déli járásokba és nem volt csehszlovák állampolgárságuk, az 50 hektáron felüli magyar tulajdonban levő földbirtokok elkobzását stb. Nem követelték senr a kitelepítést, sem a lakosságcserét. Abból Indultak ki, hogy a magyar oktatás megmarad a háború előtti színvonalon (lásd a Szlovák Nemzeti Tanács említett határozatát). Csupán a moszkvai tárgyalások után, melyek 1945-ben a kormányprogramról, a kormány öszszetételéről, a Szlovák Nemzeti Tanács helyezetéről stb. folytak, következett be változás. A CSKP moszkvai vezetősége fokozatosan azonosította magát a londoni burzsoá emigráció és Bene§ követelésével, hogy a magyar nemzetiségű lakosság esetében is alkalmazni kell a kitelepítés politikáját, mint a németekrp. Ehhez alkalmazkodott aztán Szlovákia Kommunista Pártjának politikája Is az 1945 márciusa fa júniusa közötti Időszakban. Folytatjuk
