A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-06 / 45. szám

A gép tanulásának folyamatát néha a gyermek tanulásá­hoz hasonlítják. Csakhogy a gyer­mek először a szavakat tanulja meg, beszélni tanul és csak azután kezd olvasni. A gépekkel ez eddig fordít­va van. A munkaképes olvasó gépek már készen vannak, míg a hallá- és beszélő gépeket eddig csak a kísér­letezés állapotában találjuk. ... A laboratóriumi asztalon lévő automata „szeme“ előtt egy szám­sor mozog. Az automatának olvas­nia kell, ismernie kell a számokat. Hogy ez hogyan sikerült neki, meg­ítélhetjük azokból a feleletekből, amelyek egy világitó lapon jelennek meg: 2, 3, 4,... Ha a számokkal ellátott lap lassabban mozog, egy külön mellékképernyőn látjuk, ahogy a szám jobbról balra az automata látószögébe tolódik. Ekkor a számot hamarább felismerjük, mint a gép. Jellegzetes éleitől felismerjük a né­gyest. A gép azonban, megvárja, alatt több mint 300 számot vagy be­tűt ismer fel. A mai számítógépek még vakok. Az összes információt úgy tapogat­ják le perforált lapokról és szalagok­ról. A CSARSZ, melyet az Ukrán Tu­dományos Akadémia Kibernetikai In­tézetében terveztek az első a számí­tógépek kiegészítő részei közül. Az ezzel ellátott számítógép perforált lapok és szalag nélkül dolgozik, és a feladatokat normális írógéppel le­írva kapja. Ezzel nagymértékben egy­szerűsödik az ember és a gép érint­kezése. Ugyanebben a laboratóriumban tíz bemondóval foglalkozik egy gép. A bemondók hangja különféle szí­nezetű és kiejtésük egyéni, amiről például a telefonból megismernénk őket. A gép számára fontos, hogy ezeket az egyéni, jellemző vonásokat közös nevezőre hozza, hogy ne té­vessze össze őket. Emberekkel ez gyakran megtörténik. pes néhány száz információt hang után átvenni. Természetesen ez még nagyon kevés ahhoz, hogy a géppel normálisan beszélgethessünk. An a azonban elegendő, hogy például az automata pillanatok alatt tanácsot tudjon adni egy üzemzavar esetén és igy azonnali megoldást ajánlani. A hallógép a gyorsító automata és a néhány idegen nyelvre egy idő­ben fordító, fordítógép megszerkesz­téséhez lesz majd szükséges. A for­dító automatának természetesen nemcsak az idegen nyelvet kell majd felismernie, de „beszélnie" is kell azt a nyelvet. Ahhoz, hogy tudjuk, a gép helyesen értette a parancsokat, el kell majd ismételnie őket (ez a leg­egyszerűbb megoldás). Ha majd a gép fogja irányítani egyes üzemrész­legek munkáját, meghatározott jel­zések helyett sokkal kényelmesebb lesz „élőszóban" kapni tőle az uta­sításokat. Az élőbeszéd szintézisével egész ahol Ivanov nevű dolgozó, mérnöki minősítésben dolgozik I Mondatun­kat az automata tolmács a kérdés képletének formájában az informá­ciós nyelvre fordítja A gép számára ez a képlet szigorú utasítást jelent: megmutatja neki, hogy a felelet megszerzése érdekében hogyan dol­gozza fel az emlékezetében elraktá­rozott információkat. A megtalált fe­leletet aztán a jelkulcs szerint visz­­szafordítja a gép a kérdés nyelvére. Hasonló dolog történik azokkal az emberekkel is, akik nem beszélnek tökéletesen egy idegen nyelvet: ah­­hcz, hogy az ember megértsen mondjuk egy angol mondatot, ma­gában lefordítja az anyanyelvére. A gép nyelve a számok nyelve. Bármilyen feladatot is old meg az elektronikus számítógép - matema­tikait, vagy szóbelit-, az egyes mű­veleteket mindig számok segítségé­vel végzi el. Az ember és a gép kö­zötti nyelvbéli szakadék megszünte­amig a szám teljes egészében mu­tatkozik!... Anatolij Szemjonovszkij és Jurij Mozyra mérnökök, a CSAROSz nevű olvasó automata tervezői, normális sebességre kapcsolják a szerkezetet. A számok abban a pillanatban ösz­­szefüggő szalaggá olvadnak a képer­nyőn, melyeket a tökéletlen emberi szem képtelen megkülönböztetni. S a feleletek csakúgy vibrálnak a világító táblán. Az automata olvas: Egy fény­sugár hosszában és keresztben vé­gigtapogatja a számot, és az egyes részek fényerősségének különbségét elektromos rezgésekké változtatja. Majd az eredményt összehasonlítja az emlékezetében elraktározott jel­mintákkal, és a lehető legnagyobb valószínűséggel felismeri a képet, illetve a számot. Az egész művelet 0,03 másodpercig tart. Ez azt jelen­ti, hogy a automata egy másodperc A gép eddig mintegy húsz szót jegyzett meg, s ezeket szinte hibát­lanul felismeri, tekintet nélkül arra, hogy ki ejti ki őket. Mi történik eköz­ben az automata belsejében? Ugyanúgy, ahogy a telefonbeszél­getésnél, vagy a hangszórónál, a hanghullámok elektromos rezgéssé alakulnak át. Ezeket a rezgéseket az­tán speciális fittetekben átszűrik és frekvenciájuk szerint osztályozzák. Ha a már „átszűrt" elektromos jele­ket valaki vissza akarná változtatni hangokká, fütyülést, vagy zúgást hal­lana, aszerint, hogy melyik filtert vá­lasztotta. Amikor a jelzések átmen­nek a filtereken, a gép összehason­lítja őket az emlékezetében össze­gyűjtött és megtanult szómintákkal. Ha elképzeljük, hogy húsz szót jó néhány száz különféle változatban lehet összeállítani, arra következtet­hetünk, hogy a gép már ma is kó­ser kutatóintézet foglalkozik. Az in­formációkat elolvasni, vagy hallani - azaz felismerni a látott, vagy hal­lott jeleket - a munka egyik része csupán. A jelek értelmét is fel kell ismernie a gépnek. A szovjet tudó­sok erre vonatkozóan kidolgozták a SZONYA elnevezésű szórendszert, mely a géppel való, szóbeli érintke­zést segíti elő. Mai állapotában a SZONYA rend­­szei lehetővé teszi, hogy leegyszerű­sített orosz nyelven, távirati stílusban kéidéseket tehessenek fel a gépnek. S a használt szótárnak meg kell elé­gednie azokkal a fogalmakkal, me­lyek a gép felhasználási területé­re vonatkoznak... Tételezzük fel, hogy tudni akarják, hol dolgozik Ivanov mérnök. A kérdést a távírón ki kell kopogni a gép számára a KKNY-n (a kérdések külső nyelvén): Találja meg azt a laboratóriumot, tése érdekében kigondoltak kb. 300 műnyelvet, legnagyobb részük spe­cializált és bizonyos feladatok el­végzésére alkalmas. Ezeken a nyel­veken pontosan meg lehet fogalmaz­ni a gép feladatainak sorrendjét, bár az ilyen nyelv természetesen sokkal szegényesebb, mint a valódi emberi beszéd. S mi történne, ajánlották a tudó­sok, ha két-három ilyen nyelv lán­cát használnánk fel a géppel való érintkezésben? Ahogy távolodik a nyelv az embertől és közeledik a gép felé, annál szegényesebb lehet, de egyúttal annál pontosabb. Az eredmények azt mutatják, hogy mindezek a problémák rövid időn belül megoldódnak és az automa­ta közvetlenül is megéiti majd az emberi beszédet. (100+1 ZZ) hét 8

Next

/
Thumbnails
Contents