A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-06 / 45. szám

alapjón el kell érni a nép életszín­vonalának lényeges emelését. A2 ötéves tervidőszak alatt a lakosság egy főre eső reális jövedelme 1,3- szeres növekedést mutat majd. A „párbajsegédeknek" fel kellett volna figyelniük arra, omit az ötéves terv irányelvei hangsúlyoznak: az anyagi jólét növelésének jelenlegi feladatai nem jelentik a végső ha­tárt. A dolgozók bizonyára további értékes kezdeményezéseket tesznek a termelékenység emelésére, és a vállalatod jobb munkája következté­ben megnövekszik az anyagi ösztön­zésre szolgáló pénzalap, ami lehe­tővé teszi a dolgozók reáljövedelmé­nek további emelését, a végzett munka szerinti elosztás szocialista elvének megfelelően. Békére van szükségünk Mindaz, ami országunkban tör­ténik, az emberért van. Kezdik ezt már azok is megérteni, akiket szo­ros szálak fűznek a kapitalizmus­hoz, Chester Bowles amerikai diplo­mata Így magyarázza a Nyugat ne­hézségeinek okait: „Két különböző típusú társadalom összecsapásáról van szó, és ebben az összecsapás­ban olyan elképzeléseik versengésé­ről, amelyek a művelődésre, az ipari fejlődésre, a tudományra, az életszín­vonalra, a kultúrára, sőt lényegében véve magára az élet értelmére vo­natkoznak." A mi életünk értelme rendkívül világos. Mindenekelőtt békére van szükségünk. Békére van szükségünk, hogy megteremthessük a kedvező feltételeket a kommunizmus felépí­téséhez. Erősíteni akarjuk a szocia­lista rendszert és a fejlődő államok­hoz fűződő gazdasági kapcsolatain­kat. Minden tőlünk telhető módon támogatni akarjuk a nemzeti és tár­sadalmi felszabadulásukért küzdő népek harcát. A kölcsönös előnyök elve alapján fejleszteni kívánjuk a kapitalista országokkal folytatott kereskedelmünket. A tények azt mutatják — és ezt senki sem tagadhatja, hogy gazda­ságunk fejlődése kihat az egész vi­lághelyzetre. Másfelől, a világhely­zet bizonyos módon kihat a mi ter­veinkre. Manapság, amikor az ál­lam védelmi képessége az ország technikai színvonalától és gazda­sági helyzetétől függ, társadalmi gazdagságunk fejlesztésével a Szov­jetunió, az egész szocialista tábor, valamennyi békeszerető ország biz­tonságát is erősítjük. Az új ötéves tervnek van egy vo­nása, ami örömmel tölti el a szo­cializmus barátait. Egyre szorosabbá válik a szocialista államok együtt­működése, egyre erősödnek gazda­sági kapcsolataik. A szocialista or­szágok közötti munkamegosztás mind nagyobb szerepet játszik. Az önkéntesség és a teljes egyenlőség elvein alapuló munkamegosztás ba­rátainknak és nekünk egyaránt se­gít abban, hogy gyorsabban köze­ledjünk a közös cél, a kommunizmus felé. A szovjet ötéves terv felada­tainak megvalósítása — írta a Nép­­szabadság - újabb bizonysága an­nak, hogy a szovjet nép teljesíti kötelezettségeit a testvéri szocialista országok iránt. Terveinknek még egy sajátossá­gára szeretném felhívni a figyel­met. A világ népei látják, mi min­dent lehet tenni az egész emberiség hasznára akkor, amikor a dolgozók veszik kézbe az ország vezetését. Minél nagyobb lesz a szovjetország gazdasági hatalma, annál nagyobb sikereket vívunk ki a nemzetközi küzdőtéren a béke és a szocializ­mus javára. I. Ljadov Szovjetszkij Szojuz NAGY OKTÓBER -Zimankós, ködös későőszi reggelre ébred 1917. no­vember 7-én a Néva-parti metropolis háborútól elcsigá­zott, kizsákmányolt, megalázott, de reményét sohasem vesztett proletariátusa. A katonák és kétkezi munkások, a parasztok és kézműiparosok, a diákok és a balti flotta tengerészei. Egy nép fiai, melynek történelme folyamán csak elnyomás és rabság jutott osztályrészül. Évszáza­dokig szenvedett a cári önkény, és a vallási babonák, a nagybirtokosok és gazdag kupecek, a profitéhes nagy­iparosok és a falánk külföldi monopoltőke rabságában. Felkeltek, hogy elűzzék vérszopóikat, hogy örök idők­re saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását. A kalapács, az ekeszarva s a toll helyett fegyvert markolt az addig mások jólétéért munkálkodó dolgos kéz. A bakui olajmezők részvényein ülő európai burzsoa s az aranyainak hideg fénye mellett melegedő bankár és nagyiparos, a jobbágysorban tengődő parasztok ve­rejtékén hízó arisztokrata nem vette komolyan a dolgot, a „fantaszták" és „plebejusok" forradalmát. Azt hitte és remélte, hogy ezúttal is — mint annyiszor a történelem folyamán - elég belenyúlni a trezorok és pénzeszsákok mélyére, hiszen mindig akadnak Gyenyiszovok, Wran­­gelek és Kolcsakok ... De számításuk ezúttal csődöt mondott. Oroszország­nak, a „népek börtönének" proletariátusa s a világ munkásmozgalmának leghűségesebb fiai örök időkre szóló leckét adtak a fehérgárdista banditáknak s a vi­lágreakció által felfegyverzett intervenciós kalandorok­nak. Megvédték szülőföldjüket, a közös hazát, mely most már valamennyi népének és nemzetiségének i g a­­z i hazája lett, a világ első munkás-paraszt állama. S az emberek, akiknek lelkesedése győzött a harcban, győzni tudtak a békés építőmunkában is. Kitűzték a GOELRO-t, melyet még H. G. Wells, a nagy angol u'o­­pista író is megvalósíthatatlan fantazmagóriának mi­nősített. Lerakták a nehézipar, majd a köszükségleti cikkeket gyártó ipar alapjait. Az igényes és nagyszerű ötéves terveket sohasem látott lekesedéssel négy év alatt teljesítették. S miközben a világgazdasági válság következtében milliók és milliók kerültek utcára, vették kezükbe á koldusbotot a tőkés Nyugat országaiban, az ország, ahol megszűnt az embernek ember álfal való kizsákmányolása, egyik világraszóló sikerét a másik után érte el a szovjet haza építésében. A fasiszta hordák pusztítása sem tudott gyógyíthatat­lan sebeket ütni a szovjetország testén. A vörös katona, aki 1945 májusában kitűzte a Reichstagra a sarló-kala­pácsos vörös lobogót, újra odaállt az esztergapadhoz, odaült a traktor kormányához, a tudományos intézetek íróasztalához, hogy a munka frontján arassa újabb győzelmeit. A tudományban és a technikában, az iroda­lomban és a művészetekben. A világűr meghódításá­ban. Az első szpufnyik, az első ember a világűrben, szovjet címer elsőként a Holdon, Lunyik és az első Vé­­nusz-rakéta, az első űrséta ... és így sorólhatnók to­vább, hogy mi mindenben volt első a szovjet ember, a világ első munkás-paraszt államának büszke, öntudatos polgára. Fél évszázad nem nagy idő, alig több egy emberöl­tőnél. De ennyi idő eFég volt ahhoz, hogy a Nagy Októ­ber eszméi meghódítsák a világ nagyobb felét. A tőkés iga alatt nyögő milliók, a gyarmati és félgyarmati sor­ban sínylődő népek, az imperialista rablóháborúk s a faji üldözés áldozatai reménykedve tekintenek a világ első szocialista hatalmára, a Lenin és a Nagy Október eszméit, az emberiség öröktől való álmát megvalósító szovjet emberekre. —ta— NÉPEK REMÉNYE

Next

/
Thumbnails
Contents