A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-06 / 45. szám
alapjón el kell érni a nép életszínvonalának lényeges emelését. A2 ötéves tervidőszak alatt a lakosság egy főre eső reális jövedelme 1,3- szeres növekedést mutat majd. A „párbajsegédeknek" fel kellett volna figyelniük arra, omit az ötéves terv irányelvei hangsúlyoznak: az anyagi jólét növelésének jelenlegi feladatai nem jelentik a végső határt. A dolgozók bizonyára további értékes kezdeményezéseket tesznek a termelékenység emelésére, és a vállalatod jobb munkája következtében megnövekszik az anyagi ösztönzésre szolgáló pénzalap, ami lehetővé teszi a dolgozók reáljövedelmének további emelését, a végzett munka szerinti elosztás szocialista elvének megfelelően. Békére van szükségünk Mindaz, ami országunkban történik, az emberért van. Kezdik ezt már azok is megérteni, akiket szoros szálak fűznek a kapitalizmushoz, Chester Bowles amerikai diplomata Így magyarázza a Nyugat nehézségeinek okait: „Két különböző típusú társadalom összecsapásáról van szó, és ebben az összecsapásban olyan elképzeléseik versengéséről, amelyek a művelődésre, az ipari fejlődésre, a tudományra, az életszínvonalra, a kultúrára, sőt lényegében véve magára az élet értelmére vonatkoznak." A mi életünk értelme rendkívül világos. Mindenekelőtt békére van szükségünk. Békére van szükségünk, hogy megteremthessük a kedvező feltételeket a kommunizmus felépítéséhez. Erősíteni akarjuk a szocialista rendszert és a fejlődő államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat. Minden tőlünk telhető módon támogatni akarjuk a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népek harcát. A kölcsönös előnyök elve alapján fejleszteni kívánjuk a kapitalista országokkal folytatott kereskedelmünket. A tények azt mutatják — és ezt senki sem tagadhatja, hogy gazdaságunk fejlődése kihat az egész világhelyzetre. Másfelől, a világhelyzet bizonyos módon kihat a mi terveinkre. Manapság, amikor az állam védelmi képessége az ország technikai színvonalától és gazdasági helyzetétől függ, társadalmi gazdagságunk fejlesztésével a Szovjetunió, az egész szocialista tábor, valamennyi békeszerető ország biztonságát is erősítjük. Az új ötéves tervnek van egy vonása, ami örömmel tölti el a szocializmus barátait. Egyre szorosabbá válik a szocialista államok együttműködése, egyre erősödnek gazdasági kapcsolataik. A szocialista országok közötti munkamegosztás mind nagyobb szerepet játszik. Az önkéntesség és a teljes egyenlőség elvein alapuló munkamegosztás barátainknak és nekünk egyaránt segít abban, hogy gyorsabban közeledjünk a közös cél, a kommunizmus felé. A szovjet ötéves terv feladatainak megvalósítása — írta a Népszabadság - újabb bizonysága annak, hogy a szovjet nép teljesíti kötelezettségeit a testvéri szocialista országok iránt. Terveinknek még egy sajátosságára szeretném felhívni a figyelmet. A világ népei látják, mi mindent lehet tenni az egész emberiség hasznára akkor, amikor a dolgozók veszik kézbe az ország vezetését. Minél nagyobb lesz a szovjetország gazdasági hatalma, annál nagyobb sikereket vívunk ki a nemzetközi küzdőtéren a béke és a szocializmus javára. I. Ljadov Szovjetszkij Szojuz NAGY OKTÓBER -Zimankós, ködös későőszi reggelre ébred 1917. november 7-én a Néva-parti metropolis háborútól elcsigázott, kizsákmányolt, megalázott, de reményét sohasem vesztett proletariátusa. A katonák és kétkezi munkások, a parasztok és kézműiparosok, a diákok és a balti flotta tengerészei. Egy nép fiai, melynek történelme folyamán csak elnyomás és rabság jutott osztályrészül. Évszázadokig szenvedett a cári önkény, és a vallási babonák, a nagybirtokosok és gazdag kupecek, a profitéhes nagyiparosok és a falánk külföldi monopoltőke rabságában. Felkeltek, hogy elűzzék vérszopóikat, hogy örök időkre saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását. A kalapács, az ekeszarva s a toll helyett fegyvert markolt az addig mások jólétéért munkálkodó dolgos kéz. A bakui olajmezők részvényein ülő európai burzsoa s az aranyainak hideg fénye mellett melegedő bankár és nagyiparos, a jobbágysorban tengődő parasztok verejtékén hízó arisztokrata nem vette komolyan a dolgot, a „fantaszták" és „plebejusok" forradalmát. Azt hitte és remélte, hogy ezúttal is — mint annyiszor a történelem folyamán - elég belenyúlni a trezorok és pénzeszsákok mélyére, hiszen mindig akadnak Gyenyiszovok, Wrangelek és Kolcsakok ... De számításuk ezúttal csődöt mondott. Oroszországnak, a „népek börtönének" proletariátusa s a világ munkásmozgalmának leghűségesebb fiai örök időkre szóló leckét adtak a fehérgárdista banditáknak s a világreakció által felfegyverzett intervenciós kalandoroknak. Megvédték szülőföldjüket, a közös hazát, mely most már valamennyi népének és nemzetiségének i g az i hazája lett, a világ első munkás-paraszt állama. S az emberek, akiknek lelkesedése győzött a harcban, győzni tudtak a békés építőmunkában is. Kitűzték a GOELRO-t, melyet még H. G. Wells, a nagy angol u'opista író is megvalósíthatatlan fantazmagóriának minősített. Lerakták a nehézipar, majd a köszükségleti cikkeket gyártó ipar alapjait. Az igényes és nagyszerű ötéves terveket sohasem látott lekesedéssel négy év alatt teljesítették. S miközben a világgazdasági válság következtében milliók és milliók kerültek utcára, vették kezükbe á koldusbotot a tőkés Nyugat országaiban, az ország, ahol megszűnt az embernek ember álfal való kizsákmányolása, egyik világraszóló sikerét a másik után érte el a szovjet haza építésében. A fasiszta hordák pusztítása sem tudott gyógyíthatatlan sebeket ütni a szovjetország testén. A vörös katona, aki 1945 májusában kitűzte a Reichstagra a sarló-kalapácsos vörös lobogót, újra odaállt az esztergapadhoz, odaült a traktor kormányához, a tudományos intézetek íróasztalához, hogy a munka frontján arassa újabb győzelmeit. A tudományban és a technikában, az irodalomban és a művészetekben. A világűr meghódításában. Az első szpufnyik, az első ember a világűrben, szovjet címer elsőként a Holdon, Lunyik és az első Vénusz-rakéta, az első űrséta ... és így sorólhatnók tovább, hogy mi mindenben volt első a szovjet ember, a világ első munkás-paraszt államának büszke, öntudatos polgára. Fél évszázad nem nagy idő, alig több egy emberöltőnél. De ennyi idő eFég volt ahhoz, hogy a Nagy Október eszméi meghódítsák a világ nagyobb felét. A tőkés iga alatt nyögő milliók, a gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népek, az imperialista rablóháborúk s a faji üldözés áldozatai reménykedve tekintenek a világ első szocialista hatalmára, a Lenin és a Nagy Október eszméit, az emberiség öröktől való álmát megvalósító szovjet emberekre. —ta— NÉPEK REMÉNYE
