A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-30 / 44. szám

Államosítás és szocialista hazafiság A rstthvxIovAk isi ^ ^ Magyar Dol^o/ok Mm kulliii Mi'Kjfflenik ' "' '" ini 11(1 ült vasárnap I os/.i»rki!s/tft M»|or Ai»nsloii PoslaHok i; fin tolffon r»:u 114 TorjiisíH a Posta IHrlnps*olgaln I«. <*IAriz«*l^ank«*l «>lVugn<l tnfndan postahivatal **s lov**l k o/.liosít A SxnrkoKZlAK<*K Ilralislava. |«B»*n skrhn ') Kiilföltlrt’ szóló rlAfi/olósiíkol «•! int,./ |»NS HsfriMltia ricpiMliria llarr . Ilralislava. Dőltwahlovo na ni. 411 VII Nyomja a l»RAVIIA ovooulaválla lal. Ilralislava, Sliirova 4 lilófizolosi ilij ongynd üvri! Kis. fól óvro :iíl. Ki s, ••«»*«/. óv ro 7W, Kis Kó/.lralokal oóiii ór/iink inog ós nem küldünk vlu szú K 2'POV/TJ 11 Itm tudom, ki hogy von v«l«, Lm d« ha a közvagyont megká­rosítják, valami használhatatlanná válik, Jegyen az akár az utcán, valo­­melydk középületen esetleg - mon­dom,1 nem tudom ki hogyan véleke­dik erről', de én úgy érzem, hogy ez nemcsak anyagi kár, nem Is csupán erkölcsi, de mégosak egyedül pénz­ügyi sem. Ez mindezeknél több. Ügy érzem, hogy a köztulajdon bárminemű pa­zarlása álltai! egyéni szabadságo­mon, személyes függetlenségemen esik esorba. ,.Hogyan kerül a csizma az asz­talira?" - mondhatná az olvasá. Ml köze van a személyi függetlenség­nek, teszem fel, a hulladékok gyár­tásához? Október 28. Csehszlovákiában nem új ünnepnap. Már az első köz­társaság Idején Is ünnepelték ezt a napot. Persze, akkor más neve, más Jelentősége volt. Akkor nemzeti füg­getlenség napja volt. 1943 után ok­tóber 28. az államosítás ünnepe lett. A fenti bevezetésben ecsetelt ér­zelmek ennek az egy ünnepnek ket­tős tortáim óbál erednek. Ismeretes a történelemből, hogy 1948. október 28. Csehszlovákia függetlenné válásának a napja. Az Is Ismeretes, hogy ez a függetlenség a forradalmi munkásosztály harcá­nak a gyümölcseként Jött létre, amely az oroszországi Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom sikereinek példáján felbuzdulva, hasonló füg­getlen szabad, munkás-paraszt ál­lamért harcolt. De a munkásosz­tály akkori szervetlensége, hiányos elméleti felkészültsége, elégtelen gyakorlati tapasztalatai nem tették lehetővé a kitűzött célok teljes meg­­valósítását. Az új, független Cseh­szlovákia csak a klzsákmányolák, az uralkodó osztály számára hozott elő­nyöket. Az életszínvonal emeléséhez szükséges termelőeszközök nem a nép, a köz tulajdonába mentek át, hanem csak egyesek tulajdonát ké­pezték, Ennél fogva azután, ha ugyan a függetlenné válás nemzeti szempontból a szlovák és a cseh nemzet részére - még mint egészre - hozott határozottan pozitív, kultu­rális és művelődési eredményeket, lehetőséget teremtett nemzeti öntu­datuk növelésére, politikai szem­pontból ezeket a lehetőségeket nem tudták valóra váltani. Hiába hozott a függetlenné vált haza nemzeti fel­­szabadulást, mégis a szlovák dolgo­zók ezrei és tízezrei ennek a hazá­nak a határain túl kellett hogy keres­senek megélhetési lehetőségeket. így aztán sokan Franciaországba, Bel­giumba, a kirgiz pusztákra és más világrészekre vándoroltak ki. Bebizo­nyosodott, hogy szociális felszaba­dulás nélkül nincsen nemzeti felsza­badulás. Amikor 1943-ben nemzeteink újbál felszabadultak, most már a fasizmus Igája alól és új alapokon kezdtek hozzá feldúlt hazánk építéséhez, va­lamint jövője megalapozásához - a történelmi múlton okulva - most már ügyeltünk arra, ügyelt orra a kom­munisták pártja, hogy ez a haza va­lóban a dolgozók hazája, a nép ha­­zója legyen. Hogy a nemzeti felsza­badulás tökéletes legyen, annak ér­dekében gondoskodni kell arról, Is hogy a termelő eszközök, a bányák, üzemek, gyárak, az egyének tulaj­donából a köz tulajdonába menje­nek át. Ez a folyamat 1943 október 28-án kezdődött meg, amikor a parlament törvényesítette az államosítást. Az_ aktus jelentőségét jelen­legi életkörülményeink napról nap­ra bizonyítják. Ez az aktus tette le­hetővé azt, hogy ma államunk min­den dolgozója - függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél, Cseh­szlováklát a maga Igazi hazájának tekinti. Szocialista hazánk szocialis­ta nemzetei és nemzetiségei tulajdo­nosai ma mindennek, ami ezt a ha­zát képezi; a termelő eszközöktől kezdve, a kulturális értékeken ke­resztül a szociális és a társadalmi vívmányokig. Persze, gyakran még nem elég jól használjuk fel mindazt, amit az ál­lamosítás eredményeként kaptunk. Gyakran még a köztulajdonra úgy tekintünk, mintha semmi közünk sem lenne hozzá. „Ne sajnáld - nem apád" elve alapján közömbösen me­gyünk «I a hiányosságok mellett, de még a hanyagságból, nemtörődöm- * ség bői eredő ká rok sem érintenek különösképpen, mert hiszen „nem az anyám, az államé”. Az államé? A szövetkezetié? Igen, de az állam Is, a szövetkezet Is egyénekből tevődik össze. Sok-sok egyénből, köztük belőlem Is. Amíg az üzem, a gyér,, a szövetkezetek földjei egyének tulajdonát képezték, addig magyarázható volt az Ilyen féle magatartás Is, mert ezzel a ma­gatartásukkal a tulajdonossal szem­beni ellenszenvüket Juttatták kifeje­zésre. Ma azonban közös tulajdono­sai vagyunk mindennek, közösen kell tehát felelnünk Is mindenért. Ha kár támad nemzetgazdaságunk bármely szakaszán, az elsősorban anyagi kár, amit mindannyian megértünk. De ugyanakkor nemzeteink függetlensé­gét, szabadságát, szilárdságát, Is gyengíti, ami szintén mindannyiunkat érint. Az államosítás ünnepe tehát szo­cialista hazánk Igen jelentős ünne­pe. Több, mint oml a függetlenné válás ünnepe a két világháború kö­zötti köztársaságban, Tökéletes nem­zeti függetlenséget jelent, mert az életfenntartáshoz szükséges termelő eszközök felszabadulását Is jelenti, ami nélkül a nemzeti felszabadulás nem volt megvalósítható, Tőlünk függ, mindenkitől, szocia­lista hazánk minden egyénitől, hogy fcl-'kl a maga helyén, a maga munkakörén belül hogyan gazdál­kodik az adott eszközökkel. Az új szervezési és Irányítási alapelvek er­re különös hangsúlyt fektetnek. ONDREJ REPKA

Next

/
Thumbnails
Contents