A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-16 / 42. szám
MISSOVITZ MIHÁLY. Adósságot ró le a jelenkori történelemkutatás, amikor kellő figyelemben részesíti a Rákóczikor e kiváló rozsnyói iskolaszervezőjét és pedagógusát. Neve Stökel, Melanchton és Comenius mellé kívánkozik, hiszen a „praeceptor Hungarís“ címet érdemelte ki. Eddig csak elvétve emlegették. Ojabban Esze Tamás foglalko zik vele. Megállapítja, hogy 17—18. századbeli latinnyelvü iskoladrámák nem az akkor létesített jezsuita iskolák sajátja. Ezeket az iskoladrámákat a jezsuitáknak Habsburgházat dicsőitő színtelenségéből a Rákóczi kor két fontos evangélikus tanintézetében: Eperjesen és Rozsnyón Rezik János, illetve Missovitz Mihály állították a nemzeti függetlenség nagy szabadságharcának szolgálatába. II. Rákóczi Ferenc négy éven át bírta Rozsnyót e ezalatt szervezte meg Missovitz az ellenreformációtól szétvert iskolát szinte egyik napról a másikra s évről évre előadott egy-egy nemzeti irányzatú darabot minden alkalommal mintegy száz diákjával. Missovitz ősei horvátok voltak. A liptói Smrecany—Szmrecsány községben született nemesi családból. Mikor Thököly alatt az evangélikus tanítók visszatértek Rozsnyóra (Bánoczi) Braxatoris János rektor keze alá került 1603-ban. Négy évvel később tanítóival együtt kellett elszenvednie iskolája összeomlását Thökölyi leveretésével. Láthatta, mennyire áll vagy bukik a függetlenségi harcokkal a protestantizmus ügye. Mesterével együtt először Rahóra kerül, majd innen Losoncra, ahol már maga is tanít s nem kisebb nevek vannak tanítványai között, mint Bél Mátyás és Ráday Pál. Innen Ozorócra kerül, mint az Ottlyk-család nevelője, majd a trencséni evangélikus iskolában tanít. Itt írja Donatus nyomán Rudimenta-ját, latin nyelvtanát. 1699-ben már Osgyánban találjuk az ottani, szintén jeles evangélikus iskolában. Itt már az iskola rektora. Az új század első esztendejében itt adatja elő tanítványaival a ,.Kimúlt század“ című színjátékát, melyben a letűnt évszá-ÍRÓK, neves emberek zadot búcsúztatja. A következő négy évben még két helyen működik: Selmecbányán és Korponán, hogy 1705-ben elfogadja a nevelő város, Rozsnyó hívását. Itt újonnan szervezte az 1687-től szünetelő iskolát és azt úgy felvirágoztatta, hogy abban mind az alsó, mind a felső fokú oktatást bevezette. E megemlékezésnek legyen kicsit felhívás jellege is. Irodalomtörténeti kutatásunk, Esze Tamás is a felsorolt négy iskoladráma eredeti kéziratát keresi, melyek másolata Budapesten található az Országos Levéltárban s az Országos Széchényi Könyvtárban. Kultúrmunkásaink tehát irodalom és iskolatörténetünknek tennének szolgálatot, ha akár Sajógömörben, akár Osgyánban, akár Rozsnyón fellelnék ezeknek a Missovitz-féle iskoladrámáknak kézírásos példányait. CHÁZÁR ANDRÁS (1745-1818) Rozsnyó mellett egy szerény kis falu — Jólésx, büszkén őrzi nagy szülöttjének emlékét. Itt született 1745-ben Cházár András, ügyvéd, Gömör megye főjegyzője. Ö alapította meg 1802-ben az első süketnéma Intézetet Magyarországon. Az Intézet küldetése, hogy felszámolja a süketség okozta beszédképtelenséget, védenceit alapfokú oktatásban részesítse és llymódon a társadalom hasznos tagjává tegye. Nem csupán ezért őrizte meg emlékét á hálás atókor. Cházár András részt vett a II. József önkényuralma ellen Irányuló mozgalomban, mint ómnak egyik vezető egyénisége. Kortársai jó emberbarátnak ismerték, aki mindenkor szívén viselte az elnyomott nép ügyét. Kevesen tudják Cházárról, hogy ő honosította meg Gömörben a burgonyát. Ez a — ma már nélkülözhetetlenné vált — kultúrnövény a 16. században került Európába, de csak nagyon lassan terjedt. PÁKH ALBERT (1832 — 1867) Rozsnyón született, tanulmányait Debrecenben végezte. Ügyvéd volt és újságíró. Sokan mint a ,,magyar újságírás atyját“ emlegetik. Itt ismerkedett meg és kötött örök barátságot Petőfi Sándorral. Ő volt az, aki meleg baráti otthonnal fogadta a költőt,'amikor az betegen és^ nincstelenül érkezett egy télen a városba. írói és újságírói működését az 1840-es években kezdte a Pesti Hírlapnál, a főváros életét ábrázoló népszerű humoros elbeszélésekkel (Kaján Ábel álnév alatt.J Tompa és Jókai mellett ott van ő is a Petői alapította Tízek Társaságában. Bírálja az elmaradottságot, magasztalják a francia forradalmat és küzdenek a sajtószabadságért. A negyvennyolcas forradalom idejében külföldön gyógyíttatta magát. Talán ennek köszönhette, hogy később megkapta az engedélyt a Vasárnapi Újság szerkesztésére. 1854-től 1866-ig szerkesztette a lapot. • 1855-ben kiadta az Újabbkori Ismeretek Tára című kitűnő lexikont. Pákh az irodalom terén könyörtelenül kigúnyolt minden sablonos művészi fogást, idegenmajmolást és divatos áramlatot. Gyulai Pál így jellemezte: ,,Mint ember és író a nagyban vagy nagynak tetszőben kereste az árnyoldalt, s a kicsinyben vagy kicsinynek látszóban könnyen tudott valami érdekest felfedezni.“ Művei: Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme, Fiatal óriás és mások. GYÖNGYÖSI ISTVÁN (1629—1704) Gyöngyösi István, gömöri alispán s a 17—18 század legtöbb dicsőséggel koszorúzott költője, 1629-ben született. Hogy hol, arról az adatok nagyon eltérőek. Egyesek szerint Ungváron, más források szerint pedig Rozsnyóbányán. Ugyanígy bizonytalanok vagyunk a sírhelyét illetően is. Iskoláit Sárospatakon végezte Komensky otttartózkodása idejében. Itt sajátította el a klasszikus latin költészet ismeretét s itt kezdett maga is verselni. A kollégiumot jogi képzettséggel hagyta el. Mint neves jogász, főúri családok szolgálatába lépett. E tény határozta meg költészetének tartalmát is: udvari költő lett, az akkor elterjedő barokk irányzat legünnepeltebb művelője. 1656-tól 1663-ig a füleki végvárban volt seregbíró s egyben Gömör vármegye esküdtje. Ezek után Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária szolgálatába lépett. Később az Andrássyakban, majd Koháry István katolikus főúrban talált pártfogóra. Ez a változó politikai tájékozódása költészetében is megmutatkozik. Művei nem adnak választ a kor nagy nemzeti kérdéseire, ám formai csiszoltságukkal és ügyes alkalmazkodásukkal nagy olvasóközönséget nyernek. Gyöngyösi így kelti fel és tartja ébren a társadalom széles köreiben a magyar betű igényét. — Különben egyénisége az akkori kor forgatagában nem kristályozódhatott ki. Mindennek ellenére még a 18. század végén is őt tartják a legnagyobb magyar költőnek. Művei: Márssal társalkodó Murányi Venus, Porábul megéledett Phoenix, Rózsakorszerű és mások. Gyöngyösi István több ideig tartózkodott esetnek! birtokán, miért is Csetnek község lakosai büszkén vallják a költőt földijüknek. Dr. HAZYLINSZKY REZSŐ (1869—1914) Életének utolsó tizenhét évében a rozsnyói evangélikus főgimnázium latin és tőrténelemszakos tanára. Nemcsak kiváló pedagógus, hanem híres történész is volt. Művei hívták fel rá a tudományos világ figyelmét. Történeti művei: ,,A Jagellók korának kútforrásai“, „A világtörténelem főbb adatai“, ,,A magyar föld és népe történetének főbb adatai“, Latin nyelvű értekezése a ,,De codicis Telekiani latinitate“. Emlékezetesek Gömör megyei történeti munkái is. Felújítást érdemelne a túristák számára kiadott műve: Kalaúz Rozsnyó és vidéke számára. Ezenkívül számtalan cikke jelent meg a helyi és környékbeli lapokban. Rövid negyvenöt esztendős életében olyan utazásokat tett, hogy az maga életprogramnak is beillett volna. „Kelet“ című művében számol be kisázsiai útjáról. Mind itt, mind Franciaországban, Angliában és Olaszországban főleg a történeti emlékek keltették fel érdeklődését. Ennek tudható be, hogy amikor Rósznyón a városi múzeum felállításának kérdése felmerült, ő kezdte el az anyaggyűjtést 6 néhány év alatt többezer múzeális tárgyat tudott a létrejött intézetben elhelyezni, melynek első igazgatója lett. MIKULIK JÓZSEF A fiatalon elhunyt Mikulik József a magyar monográfia és történetírás ismert személyisége. Dobsinán született 1852-ben. A szegény bányászfiú páratlan szorgalommal küzdötte fel magát addig, hogy ügyvédi oklevelet szerzett, Számos munkál közül legismertebbek: A bánya és a vasipar története Dobsinán. Magyar kisvárosi élet a XVI-* XVII. században. BASILIDES MÁRIA (1888—1946) Jolsván született és onnan indult el a tiszta, fennkölt művészet s a világhír felé. Korának legkiválóbb oratórium- és dalénekese volt. Kristálytiszta hangjával, bensőséges, nemes előadásával nemcsupán gyönyörködtetett, hanem nevelt és harcolt is. Lelkesen propagálta Kodály és Bartók müveit, s a Horthy-időszakban rendszeresen fellépett munkáselőadásokon. Eleinte á budapesti Népopera, később az Állami Operaház tagja volt. Gyakran szerepelt csehszlovák, román, osztrák, német és egyéb külföldi operaszínpadokon. Muzsikusnemzsw dékek tartották példaképüknek. Beszélő múlt
