A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-16 / 42. szám
m nagyszabású s tízezres tömeyeket vonzó évenkénti népműw " veszeti bemutatók országszerte ismertté teszik Gombaszög nevét. Ez a Rozsnyói-környéki kies hely azonban már évtizedekkel előbb is nagy nevezetességre tett szert: 1928 nyarán a csehszlovákiai magyar cserkészek regősmozgalmából, illetve a Szent György Kör nevezetű prágai főiskolás cserkész szervezetből itt alakult a híres Sarló. Balogh Edgár könyvének alábbi részlete az egykori gombaszögi táborozás lelkes atmoszféráját és a Sarló reményteljes elindulásának izgalmas pillanatait idézi Rozsnyótól délre kiszélesedik a Sajó völgye s a keleti hegyvonulat még jóval Pelsőc előtt patkószerűen behajlik. Erdő és mező találkozásánál, elhagyott kertben rejtőzik Gombaszög, az Andrássyak régi tanyája. Egyetlen ütött-kopott épület mindössze, 1928-ban még itt lakott az Andrássy-ménes utolsó csikósa. Táborhelykeresőben itt szállottunk meg Dobossy Imrével, ezt a csendes zugot találtuk megfelelőnek. A kert terrászáről belátni a völgyet, rögtön alattunk a Fekete forrásból előbúvó, jéghideg patak, felettünk a hegykanyar pompás amfiteátruma ... Szemközt Szalóc, s a fennsíkon Szilice és Szádvárborsa tiszta palóc világ. Itt nem zavar senki, magunk között vagyunk a népünkkel. Ide hívtuk meg mindazokat, akik három év óta keresték velünk együtt az új kissebbségi magyar pedagógia módszereit, s ezen a témakörön túl az értelmiség szerepének kijelölését a közéletben ... A gombaszögi cserkésztábor felvonta még — utoljára — a Szent György Kör liliomos lobogóját, de sátrai elé már a mozgalom új jelképével, a vörös Sarlóval ellátott, tájneves óriási zászlókat tűzött. Ot tábori őrs alakult Csehszlovákia jellegzetesen magyarlakta vidékei szerint: a pozsonyiak „C s'a 11 ó k ö z“, az érsekújváriak „M átyusföl d“, a losonciak „I p o 1 y v i d é k“, a rimaszombatiak „Gömö r“ s az eperjesiek és beregszásziak „T i s z a h á t“ gondját és nevét vállalták, köztük oszlottak meg Prága, Brünn és Pozsony új jelvényükről ezentúl sarlósoknak nevezett öregcserkészei. A szimbólumok felcserélése ésszerű követelmény volt, ezt még táborparancsnok-társa is megértette, Szombathy Viktor, a fanyar palóc tréfacsináló. A mozgalom kinőtt az ifjúság érdeklődés, a pedagógiai önismétlés szakaszából, feszélyezte már a cserkész-keret, s a Kolozsvári-testvérek Szent Györgye sem mondott már semmit, viszont halmozta a félreértéseket. A parasztsággal azonosított népért, az elmaradt faluért vállalt társadalmi szerephez valóban jobban illett az ősi — s a mezőgazdaságban még jócskán használatos — sarló, mint a Bourbon-liliom, s bizonyára hatott ránk a kommunisták sarlós-kalapácsos valóságszimbolikája is. Hiszen a vörös, mint az élet, a vér, a nyugtalanság, a forrongás és a forradalom színe sem származhatott máshonnan. Egy egészen tudatos válogatás, pontosabban: kiválasztás műveletére (sarló a kalapács nélkül, s a vörössel is csínján bánva a fehér mezőben) már nem emlékszem, de úgy sejtem, több volt még bennünk a polgárriasztásból, mint a baloldalisgából. Játszottunk a tűzzel, csakhogy szabaduljunk a rozmárainktól. .. A nagy perspektívák előtt mi sem hunyorogtunk, szíves-örömest vállalkoztunk bármire. Bizonyos volt előttünk: a kisebbségen belül kérdéseinket megoldani csak úgy lehet, ha egyben kiharcoljuk a közös felemelkedést is, melynek ritmusában találkoznak újra — magasabb fokon — a szétszakadt szláv, magyar, román részek. Hogy hogyan és miképpen, azt egyelőre még csak népi hitünk, demokratikus emberségünk sugallta, ilyeténképpen: „... a magyar megújhodás csakis úgy következhetik, ha Kelet-Eurőpa egyrészt Oroszország, másrészt a nyugati nagy kapitalista államok közt A Hél irodalmi melléklete 42 fekvő területen a magyarság az itt eío egyete mes szociális szükségletek élére áll, mert helyzeténél és mély paraszti energiájánál fogva erre a magyar nemzeti erőkkel induló egyetemes emberi feladatra hivatott“__ Irodalmi vitáinkban már akkor és ott jelentkezett a népi átókör áttörésének lendülete. A Vetés (már az első szám, amelyet még a táborozás alatt szerkesztettünk a csikós házában) világosan megírja a modern magyar irodalom vitájával kapcsolatban, hogy Ady, Móricz és Szabó mellett ő már a rajtunk is túlhaladó újabb irodalom sok új igazsága és problémafölvetése“ foglalkoztatja az ifjúságot, s ugyancsak a Vetés (a kassai diákkongresszus alkalmára szerzett második szám, adja közre — még mindig 1928-ban — azt az GOMBASZÖG és a SARLÓ RÉSZLET BALOGH EDGÁR HÉTPROBA C. KÖNYVÉBŐL mMMmá ifjúsági könyvjegyzéket, amelynek tételei közt feltűnnek már a szocialista irodalmi érdeklődés kezdetei. Az értelmiségi csoportosulás gondolkozástörténetének felvázolására vállalkoztak, s kapóra jött ez a könyvjegyzék, mint eszmei alakulásunk 1928-as keresztmetszete. Mi magunk kalauznak neveztük ezt a címtárat, hivatkoztunk arra, hogy „nagyon szigorú válogatással készült“, s azt állítottuk, hogy olyan olvasmányokat tartalmaz, melyeket tanulságúl minden diáknak a magyar megújhodás táborában ismernie kell“ no de nem kétséges, hogy a lista összeállítása spontánul alakult, érdeklődésünk kapkodása, véletlenszerű konstellációk, a rendelkezésünkre álló anyag hevenyészett keverődése szerint. Mégis: a tételek mögül kitetszenek alakuló közgondolkodásunk egybevágásai. Ady, Bartók és Kodály, a Gragger-féle berlini magyar népballada-gyűjtemény, Kodolányi, Móricz, Simon Andor, Szabó Desző, a Kisfaludy Társaság népköltési sorozata, Az Ethnographia — Népélet természetesen népi tájékozódásunknak felel meg. Győry, Darkó Mécs, Simándy, A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve, a lugosi Magyar Kisebbség helyzetünkből adódik. Babits és Kosztolányi, az akkor még szürrealista Déry Tibor írása, néhány Szekfű-kötet, a Nyugat és a Magyar Szemle számunkra színvonalánál fogva lehetett értékes polgári anyag, míg a Kazár földön Bartha Miklóstól és a Bosnyák-féle társadalomrajz Oros községről (a Galilei Kör kiadásában) falukutató munkánkhoz tapadt. Itt be is zárulhatna a kör, s mondhatnók: szűk, de logikája van. A többit már nem a gombaszögi álláspont, hanem csak a továbbfejlődés dialektikája magyarázza. Mert felvonul a jegyzékben a gombaszögi vitákon még oly kurtán „talajtalan“-nak és „házatlannak bélyegzett 1918-as és 1919-es magyar emigráció is: Jászi Oszkár a nemzeti államok kialakulásáról és nemzetiségi kérdésről írt nagy művével, Szabó Ervin az 1848-1949-es magyar forradalom társadalmi és pártharcairól Bécsben kiadott marxista elemzésével és Barta Lajos A sötét ujj című szocialista regényével (azon frissiben, amint megjelent). £s itt van Kassák Lajos, itt Max Beer sorozata, A szocializmus és a társadalmi harcok története (Népszava-kiadás), s a folyóiratok közt Dienes László Korunkja Kolozsvárról, Tamás Aladár 100*/o-ja Budapestről. Sohasem érdektelen, hogy egy társadalmi alakzat vagy csoportosulás önmagáról mit gondol és mit tud. A sarlósok így magyarázzák könyvtáir kalauzók közétéletét: Sokan fogják a fejüket csóválni, amikor ezt a könyvjegyzéket kézhez kapják. Kinek ez, kinek az nem •• " -' - ! fog tetszeni, s vadjaik Ujauu uizuiiji.cm majd fel azok, akik zavarosnak minősítik a haladó ifjúság lelkét, mert ezt a diákságot semmilyen kész világnézetbe, politikai vagy szellemi irányba, pártba vagy egyéb mozgalomba nem lehet beskatulyázni. De ez nem baj. Tudjuk mi jól, hogy mit akarunk: minden magyar szó szintézisét, az egyetemes emberi haladásba természetesen beilleszkedő öncélú magyar harmóniát. Tudjuk, hogy ennek a magyar megújhodásnak szellemi termékei bennünk érnek, de csakis úgy érhetnek meg, ha magunkhoz ölelünk minden olyan könyvet, mely a mi szintézisünkhöz valamit hozzáadhat.“ Ahogyan a filodendron léggyökeret ereszt, hogy még a puszta levegőből is magához vonja a kellő csapadékot, úgy kerestük ki mi is a valóság és a tudás nedűjét vidéki életünk, kisebbségi sorsunk, az ellenforradalom szűk esztendőiből sarjadt eszmevilág slvó kárhozatában. Tapogatóztunk minden irányba, kerestük a „szintézisét, a harmóniá t, s felgyűlt bennünk a kor minden ellentmondása: Szekfű Gyula és Szabó Ervin, Szabó Dezső és Barta Lajos, Babits Mihály és Tamás Aladár. A vágyak szintézise, az álmok harmóniája, ez volt fejlődésünkben Gombaszög, Üsszegeződött benne alkotó életakaratunk, eltakarítván utunkból a titkosok irredenta összeesküvését, a szűk klikk-magyarkodást, úri körök poshadt műkedvelő- és kaszinókulturáját, s megnyitván a néppel való azonosodásunk egyelőre derengő látóhatárát. A kép romantikus összhangzatában valóban szépnek színeztük a jövőt: ..... nem begubózkodás a nemzetiségbe, hanem egy mélységes természeti gyökerű magyar összetartás jegyében új emberi szépségek és jóságok életrehivása Kelet-Európa nemzetállami acsarkodásokkal széthasogatott, de testvéri egységre váró területén. A magyar kéz komoly nagy nyújtózkodása a szláv és román testvérnépek földből jövő megújhodása felé“. Csak a következő évek mutatták ki, hogy az ilyen korai szintéziseket cserepekre töri a durva valóság, s milyen könnyen oszlik szét minden vágyálom-képlet. Ami a tények komoly kontrollja után is megmaradt, az éppen az ellentétek játékából felülkerekedő tudományos világnézet lett, a gombaszögi előadásokban és vitákban, a Vetés könyvjegyzékében is felbukkant szocialista elem. Gombaszög éppen ezzel a belső rugóval lehetett a kezdetet kavargó cikcakkban robbant fejlődésünknek, amely a narodnyikizmus bővületéből viszontagságos kerülőkön át munkások és parasztok harcos tömegébe vezérelte el kis csapatunkat, s alkalmat adott vágyaink és álmaink újrafogamzására a történelem szükségeinek és lehetőségeinek teljes felismerése és vállalása szerint.
