A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
< cm < > IM < cm => anmsvAR N emzetiségi Kérdés A Hét szerkesztősége elhatározta, hogy folytatásokban közli a csehszlovákiai magyar dolgozók nemzetiségi problémáinak megoldásával foglalkozó munkámat. A könyv a múlt év végén jelent meg a Politikai Könyvkiadó magyar szakosztálya gondozásában. Azonnal elfogyott. A Hét szerkesztősége azért döntött a könyv közlése mellett, mivel az kis példányszámban jelent meg, nagy iránta az érdeklődés és az új kiadására még várni kell. Ugyancsak közeledik a Csemadok VIII. Országos Közgyűlése s ezenkívül... minden lehetőséget ki kell használnunk arra, hogy az olvasókkal megismertessük az alapvető nemzetiségi kérdéseket. Mint szerző őszintén örülök a munkám iránti érdeklődésnek. A könyvet a Csehszlovákiában élő magyar állampolgárok élete iránti forró érdeklődéssel írtam, továbbá ama szándék vezérelt, hogy hozzájáruljak déli járásainkban a magyar—szlovák kapcsolatok megszilárdításához, hogy mélyebben megvizsgáljam a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődésének — a sajtóban gyakran megkerült — problematikáját; munkámhoz a ■Ki | magyar dolgozó nép, a magyar munkások, parasz-Ef tok és értelmiségiek iránti tisztelet adta az ösztön-A könyvnek a Hétben való folytatásos közlése előtt némi kétségek fognak el. Vajon hogyan fogadja majd az olvasóközönség munkám ebben a formában, azaz folytatásokban. Irodalmi mű, például regény esetében egyszerűbb a dolog. Tudományos népszerűsítő műnél azonban bonyolultabb. Ezenkívül a könyvem kiadása (helyesbben megírása) óta eltelt már bizonyos idő. Ismereteim — egyrészt történelmi, másrészt a mai problémákat illetően is — bővültek. Megjelent közben néhány könyv, amelyek alapos tájékoztatást nyújtanak például a második világháború előtti délszlovákiai forradalmi tevékenységről, a magyar és szlovák dolgozók közös harcának hagyományairól, a magyar forradalmárok, kommunisták hősiességéről. Példaképp megemlíthetem V. Pleva A CSKP és a szlovákiai forradalmi mozgalom 1929 és 1938 között c. munkáját, amely bebizonyítja, hogy a magyar tömegeket nem sikerült revizionista célok szolgálatába állítani, s hogy a magyar kisebbség magva nem azt a szerepet játszotta, amelyet Horthy várt tőle. Ezért a csehszlovák burzsoázia későbbi szándéka, hogy a magyar dolgozókat kollektív felelősségre vonja München miatt, enyhén szólva képtelenség volt. Könyvem súlypontja az 1945 utáni eseményekre esik, ezért a München előtti köztársaság kérdéseinek csak kis figyelmet szentelek. Ennek ellenére úgy vélem, hogy könyvem még „nem öregedett meg“. A könyvnek nem célja a CSKP nemzetiségi politikájának ünneplése. Ünnepi publikációkat a München előtti köztársaság uralkodó osztálya rendelt. A CSKP-nek és politikájának nincs szüksége ünnepi publikációkra. És nem csupán a nemzetiségi politika megvalósításából adódó problémák, nehézségek és hiányosságok leírásáról van szó. Reális képet akartam nyújtani. Közben persze megközelítően sem tudtajn mindent, a nemzetiségi viszonyok teljességét megragadni. Ezért örömmel fogadnám az olvasók hozzászólásait, nézeteit, személyes tapasztalatait. A könyvben, megtalálható a magyar lakosság 1945 utáni fejlődésének néhány sötétebb oldala is. Ezekről beszélni kell, és le kell vonni a tanulságot. Ürülnék, ha az olvasók helyesen néznék ezeket a kérdéseket, összehasonlítva azokat a nacionalizmus valódi lényegével, a volt magyar és csehszlovák uralkodó osztály törekvéseivel, ha megértenék, mennyi minden mérgezte a szlovák és magyar polgárok viszonyát, aminek még 45 után is érezhető volt a hatása. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a nacionalizmus a dolgozók ellensége, hogy az ő érdekük az internacionalizmus és a szocialista hazafiaság. Nem történelmi értekezésről, történelmi munkáról van sző. Könyvem rámutat arra, — ez volt a szándéka — hogy a szocializmus feltételei között miként sikerült megoldani a csehszlovákiai magyarság helyzetét., A magyar nemzetiségű polgárok tényleges politikai, gazdasági és kultúrális egyenjogúsításának folyamatával és problémáival foglalkozik — továbbá a magyar és a szlovák dolgozók közeledésének feltételeivel. Emellett a kérdéseket a CSKP tevékenységének a szempontjából vizsgálja: miként valósultak meg a párt- és kormány különféle határozatai és döntései, melyek a délszlovákiai nemzetiségi politikára vonatkoztak. A nemzetiségi politika fejlődését illetően a déli járásokban még ma is sok problémával találkozunk. Sok még a feladat. A dolgozók közötti új internacionalista viszonyok megvalósítása is számos problémába ütközik. Elsősorban a magyar dolgozók szociális struktúráját kísérjük figyelemmel. A magyar lakosság viszonylag ma is kompakt egységet képez, az 520 000 magyarnak kb. a fele olyan községekben él, ahol a lakosok 80 százaléka magyar nemzetiségű. A szlovák nyelv elsajátítása így nem olyan egyszerű. A magyar lakosság háromnegyed része ötezres lakosú városokban él, azaz kisebb közösségekben, ahol a lakás, és tömegkultúra stb. megteremtése problémákat okoz. A lakosok nagy része (50 százaléka) mezőgazdaságban dolgozik. A magyar dolgozók soraiból viszonylag kevés nő van alkalmazásban. Ügyancsak kevés fiatal folytatja tanulmányait magasabb fokú iskolákban, inkább azonnal munkába lép. Ez a kisebbség saját értelmiségének számára és minőségére is hatással van. Ezek speciális kérdések, melyeket a magyar lakosság további fejlődésénél figyelembe kell venni. Néhány ilyen kérdést mi is megvizsgáltunk. A párt — legutóbbi határozataiban — figyelmet szentelt a Dél-Szlovákiában felmerülő mezőgazdasági, ipari, iskolaügyi, kultúrális stb. problémáknak. Persze itt vannak még a különböző nemzetiségek viszonyából, a kétnyelvűség következetes alkalmazásából stb. származó problémák is. Ezeket a problémákat mindennapi tevékenységünk folyamán igyekszünk megoldani — teljesítve pártunk irányvonalát, — hogy a magyar nemzetiségű dolgozók szocialista köztársaságunkban otthon érezzék magukat. Könyvem is ehhez akar hozzájárulni. Az új nemzetiségi viszonyok nem jönnek létre önmaguktól. A szocializmusban sem. Megszilárdításukért itt is fáradozni kell. Ebben az értelemben igyekeztem könyvemben megcáfolni azokat a mítoszokat, melyekkel a szlovák—magyar viszonyt illetően még mindig találkozunk. Az csak természetes, hogy Dél-Szlovákiában az új viszonyok megteremtésén a szlovákoknak és magyaroknak kölcsönösen kell munkálkodniuk, közös feladatról van szó. Ilyen értelemben készítem elő könyvem -kiegészített szlovák nyelvű kiadását. Az a célom, hogy a déli járás szlovák nyelvű lakosságát is mélyebben megismertessem ezzel a problémával. Ügy hiszem, szerény hozzájárulásom az új nemzetiségi viszonyok kialakulásához megértésre talál. Ebben a reményben köszöntőm a Hét minden olvasóját JURAJ ZVARA A magyar nemzetiségi kérdés megoldása a München előtti Csehszlovák Köztársaságban HOSSZÚ TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS, valamint a Csehszlovákia és Magyarország között 1918-ban megvont államhatárok következményeként Dél-Szlovákiában a csehszlovák határ mentén egész sor vegyes nemzetiségű, vagy pedig túlnyomó többségben magyar lakosú járás keletkezett. Mélyen Magyarország területén pedig szlováklakta falvak voltak. Szlovákia magyar nemzetiségű lakossága 1918-ig Magyarország uralkodó nemzetének része volt, 1918 után azonban az elnyomott kisebbség sorsára jutott. A magyar lakosság ú| politikai, gazdasági, területű kulturális és Ideológiai viszonyok hatása alá került, da ugyanakkor múltja, nemzeti öntudata stb. révén össze volt kapcsolva Magyarországgal. A München előtti Csehszlovákiában a magyar nemzetiségű lakosságnak ún. kisebbségi jogai voltak. Ezek a szokásos, formális burzsoá jogokból állottak: bizonyos terjedelemben magyar nyelvű oktatás, magyar sajtó (1931-ben 52 magyar újság, illetve folyóirat jelent meg, nagyrészt helyi lapok kis példányszámban), léteztek magyar politikai pártok, kulturális és sportegyesületek. De igazában kevés joguk volt a dolgozó magyar tömegeknek, sőt kemény gazdasági és politikai elnyomásnak voltak kitéve, mint általában a szlovákiai dolgozók. A München előtti Csehszlovákia olyan bnrzsoá nemzetiségi államként szilárdult meg, amelyben a cseh burzsoáziának vezető helyzete volt a gazdasági és a politikai életben. A dolgozók kapitalista kizsákmányolását még fokozta a nemzetiségi elnyomás. Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés lényege a burzsoázia, főképpen a cseh nagytőke és a szlovák német, magyar, nkrán és lengyel nemzetiségű dolgozók széles rétegei közötti ellentétben rejlett. Dél-Szlovákia 1918 előtt és után is az anyagi és munkaerő-forrásokat hihetetlenül elhanyagolták. Ezen a területen 1945 után úgyszólván semminemű ipar nem volt. Noha a természeti feltételek kedvezőek voltak, a legdélibb járások — Somorja, Dunaszerdahely, Komárom, Párkány — számottevően elmaradtak a mezőgazdasági termelés belterjessége tekintetében. Súlyos társadalmi és egészségügyi viszonyok között éltek a mezőgazdasági proletariátus tízezrei. Dél-Szlovákiában volt a legtöbb nagybirtok és uradalom. A mostani nyugat-szlovákiai kerület területén 1930-ban 2947 nagybirtok volt. (Szlovákiában 4780). (Folytatjuk.)
