A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-25 / 39. szám

Gyermekek vagy felnőttek ? Egy alkalommal családi ünnepségen vettem részt: az érettségi előtt álló, legidősebb fiú születésnapját tartották. Ott voltak a fiú bará­tai és néhány rokon. Korkülönbségre való te­kintet nélkül fesztelenül viselkedett mindenki, élénken beszélgettek, tréfálkoztak, táncoltak, énekeltek. Hirtelen vitatkozó csoport vonta magára a figyelmet. A vita tárgya az volt: gyermekek vagy felnőttek-e a Jelenlevő fiatalok? A vélemények természetesen a vitatkozók ko­ra szerint oszlottak meg. A fiatalok ezt bizony­gatták: — Megkaptuk a személyazonossági Igazolvá­nyunkat, ás a törvény előtt felelőseit vagyunk viselkedésünkért. Ez a felnőttség fokmérője. Elvégeztük az Iskolát, pályát választottunk. Életkorunk önállóságot követel meg tőlünk, ami azt Jelenti, saját belátásunk szerint cse­lekszünk, építjük életünket, és még akkor se vetjük alá magunkat az idegen^ elgondolások­nak, Ízlésnek, ha ezek szüléinktől származnak. A felnőttek így erősködtek: — Nem, ti még gyerekek vagytok. A személy­azonossági Igazolvány és a törvény előtti fele­lősség csak részleges elismerése a felnőttségnek. Vajon tényleg képesek vagytok-e rá, hogy tu­datosan és teljesen- feleljetek önmagátokért? Ezt a képességet még meg kell szereznetek, ez pedig nem megy a felnőttek segítsége nél­kül. Igaz, pályát, életutat kell választanotok. De hogyan teszitek ezt, ha nem rendelkeztek a szükséges ismeretekkel és tapasztalatokkal, melyeknek ml, szülők, a birtokában vagyunk? Csak ml tudjuk megmutatni a helyes utat. Igényt tartotok az önállóságra? Hisz el sem tud­játok tartani magatokat, a szülők keresetéből éltekl Ha pedig így áll a dolog, engedelmes­kedni tartoztok szüléiteknek ... A vitatkozó felek nem Jutottak közös neve­zőre. Később gondolkoztam a vita lényegén, s rá­jöttem, hogy nem Is történhetett volna más­képp, mindenekelőtt azért nem, mert mindkét lél elkövette ugyanazt a hibát: nem átmeneti állapotként értékelték az Ifjúkort. A felnőttek úgy értelmezték, mint a még folytatódó gyer­mekkort, az Ifjak pedig, ellenkezőleg, azt ál­lították, hogy már teljesen átkerültek a fel­nőttség állapotába. Próbáljunk kiigazodni ebben. Igen, a kamaszoknak Igazuk van: a személy­azonossági igazolvány és a törvény előtti fe­lelősség kétségkfvüli elismerése anpak, hogy a gyereknek benőtt a fejelágya. Ugyanakkor Igazuk van a felnőtteknek Is: ténylegesen Is azzá kell lennie az Ifjúnak, amit formálisan már elismertek róla. Tessék megtanulni felnőttnek lenni! Erre megtanítani a gyereket: a szülők egyenes kötelessége. Dehát hogyan kell tanulni és hogyan taní­tani? WAITER MESTER A hajdúszoboszlól Béke szálló strandián für­dés közben a medencéből felfigyeltem Walter mester kellemes és a budapesti TV képernyő­jén keresztül fól Ismert hangjára, amint az üdülő háziasszonyoknak hasznos főzést taná­csokat adott. Odalopództam a gyűrűbe és les­tem azt az alkalmat, amikor elbeszélgethetnék vele. Nagysokára ez sikerült. Elmondotta, mint kiváló pedagógus jutalomképpen jött ide üdülni feleségével együtt. Szívügye a konyhaművé­szetre nevelni azt az ifjúságot, akik e szép szakmát választják hivatásul. A szakmát a budapesti Ritz szállóban 1928- ban kezdte, később a dunapartt Nagyszállóban folytatta és tökéletesítette tudását. A felszaba­dulás után a Palace szállóban, mint konyhafő­­nökhelyettes működött, majd pedig a Belkeres­kedelmi Minisztérium felkérésére 1954. szep­temberében meginduló vendéglátóipart szak­iskola oktatója lett. Walter mester ttzenkétéves pedagógtat mükö­­dáse alatt mintegy 1200 szakembert nevelt. Walter elmesélt, hogy bár nagyobb anyagi előnyökre tehetett volna szert, mégis a ftata-Vannak fiatalok, akik utánozni kezdik az Idősebbeket: dohányoznak, ellentmondást nem tűrő hangon beszélnek, egyszóval, csak a kül­sőségeket veszik át, és legtöbbször nem a leg­jobbakat. A tényleges felnőttség pedig: fel­tétlen önuralom, képesség a nemes életcélok kiválasztására, és küzdelem azok eléréséért, miközben minden mást ennek vetünk alá. Az Ifjak néha nagyon leegyszerűsítve dönte­nek: „Már nem vagyunk gyermekek, s mint a felnőtteknek nekünk Is Jogunk van a szere­lemre“. A felnőttek azonban tiltakoznak: „Te­kintettel arra, hogy még nem álltok készen a házasságra és a családalapításra, még csak gondolni se merjetek a szerelemre. Megtiltjuk, hogy találkozzatok és barátkozzatok egymással. Számotokra most a tanulás a legfontosabb, ne merészeljetek mással foglalkozni“. Vajon okos dolog-e szemet hunyni a termé­szet e jelensége előtt? Akár akarják a szülők, akár nem, a tegnapi kamasz mára fiatalember lett. S ettől semmi sem változik meg, hogy ezer­szer is elismétlik: „Nem, nem, te még gyerek vagy“. Az bizonyos, hogy az Igazi szerelemhez nem elég a fizikai érettség: élettaoasztalatra, lelki, erkölcsi és honpolgári érettségre is szükség van. Hiszen a férfi és a nő szerelme nem egy­szerűen csak biológiai érzés: telítve van az emberi kultúra minden gazdagságával. Gyönyö­rű virág ez, amelyben megtestesül minden, ami az emberben szép, okos és Jó. Az Ilyen szerelmet szintén tanulni kell. De nem akkor, amikor eljött a házasságkötés Ide­je, hanem Jóval előbb. E tanulás legtermé­szetesebb iskolája a fiúk és lányok közötti barátkozás. Gondoljunk csak arra, hogy milyen értelmet­len és sértő a fiatalok számára az a félelem, amellyel egyes szülők az Ilyen barátságot fogadják: „Ne merjétek! Tejfeles szájunk!“ Ez legtöbbször ellenkező eredménnyel Jár. Ha a fiatal szerelem nem a szabad barátság, nem az emberi melegség és tiszteiét légkörében érik be, hanem félve bujkál, nem képes felemelni az embert, nem nyújt igazi boldogságot. Ké­sőbb azonban ugyanezek a szülők csodálkozva kérdezik majd önmaguktól: miért nem boldog fiuk vagy lányuk családi élete? S valószínűleg nem lesz bátorságuk beismerni, hogy ők maguk azok akik nem készítették elő gyermekeiket az igazi szerelemre, a valódi boldogságra. A szülők szerepe ebben a kérdésben azon­ban nem szűkül le arra, hogy „teljes szabad­ságot“ nyújtanak a gyermekeknek. Kell, hogy Joguk legyen a tanácsadásra és a bölcs szigorra, amire a serdülő gyermeknek nagy szükségük van, amikor az emberi kapcsolatok e bonyolult területére lépnek. Ezt a Jogot azonban csak a fiatalok érzésvllágának tiszteletbe tartásával lehet megszerezni. lók nevelése mellett döntött. Az utolsó 10 évben nappali oktatói munkája mellett este a konyhá­ban főzött ts, hogy a felnövő szakács-ifjúságot a gyakorlatban is oktassa. Beszélgetésünk fo­lyamán megtudtam, hogy Walter mester Mün­chenben és Brüsszelben ts járt, ahol a magyar szakácsmüvészet hírnevét öregbítette. JÓ volna, ha mi ts közelebbi kapcsolatot te­remtenénk vele. A nyári vakáció alatt, amikor neki ts szabadsága van meghívnánk őt, és a mi szakácsipari tanulóinknak ts szívesen átadná nemzetközi tapasztalatait, vagy pedig neveze­tes hotelek és fürdőhelyek konyhavezetőinek és szakácsainak gyakorlati bemutatókat és elmé­leti eladásokat tartana egy vagy kéthetes tan­folyamon, melyen az egyes külföldi országok különös specialitásait elsajátíthatnák. Világhírű fürdőhelyeink hírnevét nemcsak csodás thermál vizein, hanem a speciális ételeken keresztül is méglobban megismernék a külföldi turisták. Felhasználva az alkalmat megkértem Walter mestert legyen szíves egy-két jó receptet dik­táljon le a Hét olvasót számára. Sertés borda Pékné módra Hozzávaló 4 főre: 40 deka sertés borda 5 sze­let, 15 deka hagyma, 40 deka burgonya, 10 de­ka zsír, 2 deka só. A sertés bordákat hústörővei meglapítjuk, A fémhatású női ruhaanyag egyre na­gyobb tért hódit e divat-világban. Képün­kön „arany“ ruha, különböző három­szögű színes fémekkel díszítve. Őszi hajviselet újdonság, amelyet az ókori egyiptomi nők fésülködésl módja inspirált. bevagdaljuk, megsózzuk, megtisztítjuk és kevés zsírban készre sütjük. A vágott főtt burgonyát kis zsírban pirosra sütjük, leszűrtük és a meg­maradt zsírban a vágott hagymát sütjük meg, azt ts leszűrtük. A burgonyát és a hagymát összeforgatjuk, és a tálra helyezett húsra hal­mozzuk. Kassal rostélyos: (5 személyre) 5X10 deka marhafelsál szeletet húsverővel vékonyra klütögetve, 20 deka kockára vágott főtt sonkával 2 darab nyers egész tojással 5 de­ka liszttel tetszés szerint só és borssal és kevés tejfellel ízesítve sűrűre befűzzük. A rostélyos­ba betöltlük, becsomagoljuk hengerszerüen és vékony spárgával átkötözzük kevés forró zsír­ban gyorsan átsütjük, majd pörkölt lében pá­roljuk készre, ha a hús puha, akkor kivesszük és 3 dl tejfölt, 5 deka liszttel elkeverünk és a pörkölt léhez öntve átforraljuk. A mártást meqszűrjük, a tálra öntjük, a rostélyosról a spárgát eltávolítjuk és a húst felszeleteljük és úgy helyezzük a mártásba, hogy a töltelék látható legyen. Galuskát vagy rizst adunk hoz­zá. A rostélyos tölteléke: 2 tojás, 20 deka főtt sonka, 1 deci tejföl, 5 dkg liszt, 1 deka só és fél deka törött bors. HOFER LAJOS 21

Next

/
Thumbnails
Contents