A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-25 / 39. szám
A SAJTÓ NAPJÁN Avente egyszer, pontoson szeptember 21-én, oz újságírónak önmagát kellene f* ünnepelnie. Az esztendő többi ünnepeltjeit habozás nélkül köszönti lelkes, ■■ meleghangú vezércikkben, most a dolog nem ilyen egyszerű, Először Is kérdések merülnek fel benne: vajon jól válogatja-e meg témáit? Arról ír-e mindig, ami a legfontosabb? Dicséri-e a dicsérendőt, felháborodik-e a felháborító dolgokon? A haladó sajtó hagyományai erre kötelezik őt. A cseh Julius Fucík, a magyar Bálint György - hogy csak ezt a két példát említsük - mindig tudták, hol a helyük, ismerték a témák fontossági sorrendjét, eltalálták az intonációt. „Szeretem az egyszerű, világos szövegeket - írta Bálint György. - Nem szívesen törődöm bele, hogy bizonyos jelenségek egyelőre megmagyarázhatatlanok ... Felháborít az ok és okozat felcserélése, nem ismerem el, hogy a jobbra és balra ágazó utak egy célhoz vezetnek, és soha semmilyen inkvizíció előtt sem fogom kijelenteni, hogy a Nap forog a Föld körül". A hagyományok köteleznek. Ma is egyszerű, világos szövegekre van szükség és arra, hogy ne cseréljük fel az okot az okozattal. Munkáját az újságíró hittel és odaadással végzi. Ma senki sem követelhetik tőle a valóság'meghamisítását, s legszebb elismerés számára olvasóinak az elismerése. Ezért állandóan keressük a kapcsolatot olvasóinkkal. Ezért keressük fel őt otthonában és munkahelyén, szórakozás közben és töprengései közepette, búban és örömben. Nem az elismerést keressük elsősorban, hanem az állandó, eleven szövetséget. Az olvasót akarjuk szolgálni lehetőségeinknek és képességeinknek megfelelően, hangot adni örömének és bánatának, problémáinak, gondjának, bajának; tájékoztatni akarjuk az olvasót távoli és közeli eseményekről, a világban felmerülő kérdésekről, fél akarjuk hívni figyelmét az emberiség elintézetlen ügyeire, fájó, gyógyuló, újra felszakadó sebeire. Mindezt „egyszerű és világos szöveggel", érthetően és egyértelműen. Lehet, hogy szándékunkat nem tudjuk minden esetben megvalósítani, lehet, hogy néha felületesek vagyunk, kényelemszeretők, de a kudarcok csak erősítik elhatározásunkat: a íucíkök, bálintgyörgyök útját járni. Az emberiség tisztázatlan ügyei? Igenl Vietnamban új háború lángol, Johnsson bombákkal „védi az amerikai demokráciát", több ezer kilométerre az Egyesült Államoktól, egy védtelen, szabadságát féltő néppel szemben. Indonéziában kommunistákat gyilkolnak halomra, Nyugat-Németország atomfegyverekét követel és reváns-hongulatokat szít, Kínában zűrzavaros és áttekinthetetlen a helyzet. Az emberek legféltettebb kincse: a béke és szabadság újra veszélybe került. Hallgathat-e ilyenkor az újságíró, „a közvélemény eleven lelkiismerete"? És itthon? Az ország népe egy új gazdasági rendszer jegyében él, az új lehetőségekre, új távlatokra kiváncsi. Elsősorban azért, mert úgy hallja: pénzt hoz a konyhára. Vagyis érdemes jól dolgozni, mert azt jól megfizetik. Előtérbe lépett az úgynevezett anyagi érdekeltség. S mindaddig nem is lesz baj, amíg megfelelő keretek között marod, amíg az anyagi érdekeltséget fel nem váltja a kapzsiság, harácsolási vágy, amíg a munkát jutalmazzák, és nem az ügyeskedést. Mert az igaz, hogy az ember elsősorban anyagi javakért dolgozik, de nem volna jó, ha most már feladnánk azokat az eszményeinket, melyeket a történelem folyamán a ml társadalmunknak sikerült elsőízben célként kitűzni: a becsületességet, önzetlenséget, kötelességtudatot, jellemességet, illetve az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező embert. Másszóval: a szocialista embertípust. Igen, az újságíró nem hallgathat. Ragaszkodunk a sajtó haladó hagyományaihoz s ragaszkodunk szocialista eszményeinkhez. Nem hisszük, „hogy a jobbra és balia ágazó utak egy célhoz vezetnek .. Szándékunk megvalósításában az olvasó eddig is állandóan támogatott. A szerkesztőség postája gazdag, nincs nap, hogy az olvasó ne keresne fel leveleivel,, észrevételeivé!, hozzászólásaival, bíráló soraival. Szeptember 21-én a sajtónap alkalmából mi egyebet kívánhatnánk, mint hogy ez a kapcsolat, ez az eleven szövetség a jövőben is erősödjék I Zs. Nagy Lajos. A farnadiak öröme A Csehszlovákiát Magyar Dolgozók Kultúregyesflletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Postaflők C 398, telefon 533-04. Terjeszti a Posta Htrlapszolgálata, előfizetőseket elfogad minden postahivatal 6s levélkézbesftő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9, Külföldre szőlő előfizetéseket elintéz: PNS — Üstrednfi ezpedlcia tlaőe. Bratislava, Gottwaldovo nőm. 48-VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavéllalat, Bratislava, Stőrova 4. Előfizetési dij negyed évre 19,50 Kis, fél évre 39.— Kés, egész év re 78.— KCs. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vlstsza. K-21'624 Túlzás nélkül mondom — nagy most a farnadiak öröme. Igaz, nem újság ma már, ha egy falú új iskolát kap, de Fámádon nem ment minden olyan egyszerűen. A község egykori vezetője kijelentette, hogy nem kell Ide új Iskola. És a falu — amíg az az ember vezető volt'—bizony meg sem cáfolta ezt, mBrt hát — történik még hasonló napjainkban Is. Azután ezt az embert leváltották... és Itt kezdődik az Iskola története. Az örömadő napig nem volt egyszerű eljutni. A gondok megszűntek, a gyerekek nem járnak a szomszédos falvakba, ami így is van rendjén, hiszen Farnad a környék egyik legnagyobb községe. Az érvek Jogosak voltak, Íme, az eredmény: 14 tantermes modern Iskola. Az Iskolakövetelőik nagy részét a szövetkezet tagsága és vezetősége képezte Nagyjából ennek is köszönhető, hogv a farnadl gyerekek az 1966—67-es tanévet már saját falujukban kezdhették, saját Iskolájukban. Hogy a farnadl szövetkezet a járás egyik legjobbja, azt akkor Is bebizonyította, hogy még a legnagyobb szezonmunkák Idején Is 30—40 embert tudott küldeni az Iskola építéséhez. A kezdet nehéz volt. Nem akadt építőipari vállalat, amely elvállaltá volna a farnadl Igények realizálását, de akadt egy ember, akinek szava volt — Bencsik Mihálynak hívják a lévai JNB elnöke — aki addig addig biztatta ösztönözte a járási építőipari vállalatot, míg azok el nem kezdték az iskola építését. Hiába érveltek azzal, hogy ők csak kisebb javítási munkákat vállalnak, nincs is máshoz felszerelésük — győzött a biztatás. A kerületi vezetőség el sem akarta hinni. S főleg akkor lepődtek meg igazán, amikor megtudták, hogy a tornatermet az étkezdéi és a négy tanítói lakásegységet a szövetkezet építi fel különösebb segítség nélkül. Volt ennél nagyobb meglepetés is, amikor a tervezett határidő előtt két hónappal bejelentették, hogy kész az új iskola, az új tanévet már ebben kezdhetik. De a kijáró köszönet nemcsak a felsoroltakat, hanem a falu lakosságát Is illeti, akik fáradságot nem sajnálva épp úgy hozzájárultak a határidő előtti átadáshoz, mint bármelyik építőipari dolgozó. — KSZL Bállá Jőzsef felvétele
