A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-18 / 38. szám
A két világháború közti csehszlovákiai magyar kultúráiis életnek egyik legjelentősebb szervezője es pubticisztája, Balogh Edgár Temesvárt született 1906 szeptember 7-én. Apja osztrák katonatiszt, anyja magyj .anitónő volt; szülei még az író gyermekkorában Pozsonyba költöztek. Balogh Pozsonyban járt iskolába, majd beiratkozott a prágai német egyetem bölcsészkarára, de kommunista tevékenysége miatt 1935-ben kiutasították őt Csehszlovákiából, azzal az ürüggyel, hogy Románia területén született. Meg pozsonyi diákkorában bekapcsolódott a cserkészmozgalomba, cikkeket irt az ifjúsági lapokba, s rövidesen a haladó diákmozgalom központi személyiségévé válik. Mint prágai magyar tőiskolás 1925-ben megalakítja (negyedmagával) a Szem György Cserkészkört (nevét az első fennmaradt magyar szoborról, a sárkányölő szentnek a prágai várban őrzött emlékművéről kapta). Állandó lázas tevékenység, hivatástudat és messianisztikus vágy hajtja előre a kis cserkészcsoport fejlődését, s ez a dinamizmus és belső láz jellemző Balogh Edgár későbbi munkásságára is. „Ezekben az elgondolásokban éppen az lett az elöbbrevivő, hogy valami szűz elfogultsággal hittünk a magunk jobb magyarság-, jobb emberségeszményében. Elkezdtük széles akciónkat, nem a többnyire konzervatív parancsnokokra, még kevésbé az egyházaknak és hatóságoknak aláfekvő középiskolai tanári karra támaszkodva, hanem egyenesen úgy, ahogy nálunk fiatalabbakhoz szóltunk, magát a fiatalságot mozgattuk meg. Ez tágította, szélesítette, a kisebbségi életben országossá fejlesztette eredeti komaszközönségünket, s alkalmat adott mindenütt az ifjúság öntudatos fellépésére, a régi korlátokkal és fenntartásokkal begyepesedett felfogásokkal szemben. Az a bizonyos felebarát-mozgalom, regösjárás, népi cserkészet, majd átlényegültén — a sarlós-mozgalom a maga CSANDA SÁNDOR BALOGH EDGÁR 60 éves Balogh Edgár látogatása Nyitrán 1961-ben ^etnográfiai szocializmusával“ éppen úgy innen eredt, mint az önképzőkörök megújhodása, a szociográfiai felmérések és szociológiai szemináriumok rendszere, a független diáksajtó, a szláv-magyar testvériség programja és a kelet-európai népek szövetkezését jelképező Petöfi-koszorú" - írja Balogh legújabb könyvében. Az író a mozgalom történetét megörökítő emlékiratában, a Hét próbában (1965) a Sarló részben megőrzött levéltárának dokumentumait, egykorú újságcikkeket és könyveket idézgetve, történeti sorrendben adja elő a mozgalom fontosabb eseményeit. 1926-ban a kormánykörökkel megegyezést kereső magyar földesúr és politikus, Szent-lvány József birtokán országos cserkésztábort rendeznek, s ekkor már tábori újságot is adnak ki Ércliliom címmel (kézzel írva, egy példányban). A humánus és nemzeti eszmék jegyében induló mozgalom elsősorban a kisebbségi magyar lírában találja meg saját ideáinak kifejezését, így találkozik Mécs László, ölvedy László, Győry Dezső költészetével. Győrynek a Mi Lapunk cserkészfolyóiratban közzé tett lírai önvallomása, a Kisebbségi géniusz, egy időre szinte a mozgalom programjává válik, 1927-ben egy újabb írói triász lesz az ifjú cserkészek példaképévé: Ady - Móricz Zsigmond - Szabó Dezső: ebben az évben a Szent György Kör további két helyi szervezetének (brünnt, pozsonyi) megalakulásával a mozgalom országossá válik, s körlevelében új programot hirdet meg. A sarlósok később kapcsolatot teremtettek Kassák Lajossal, s őt és Móricz Zsigmondot is meghívták csehszlovákiai előadóútra. Szinte lehetetlen röviden összefoglalni, hány neves személyiséggel, párttal, mozgalommal kerültek a sarlósok kapcsolatba vagy összetűzésbe , s a rendkívül bonyolult viszonyok ismertetése némi betekintést nyújt az akkori csehszlovákiai, magyarországi és részben az eurójxii ifjúsági mozgalmakba is. A sarlósok fejlődésének dinamikája és a szociális problémák iránti érzékenységük figyelmüket egyre határozottabban a társadalmi, politikai kérdések felé terelte. 1928 határkő a főiskolás cserkészek életében: ekkor alakultak Sarlóvá egy Gombaszög melletti táborban. 1928-tól kezdve folyóirat formában rendszeresen kiadják röpiratukat, a Vetés-t: két év alatt négy száma jelent meg. A Sarló történetében ettől kezdve egy-egy heves vita, összecsapás jelzi a mozgalom fejlődésének újabb állomását. A Vetés körül robbant ki az első: a nemzetiségi „sérelmek"-ből politikai magatartást kovácsoló idősebbek nem tudták megbocsátani az ifjúságnak, hogy a nemzeti eszméktől a szocialisták felé távolodnak. A Sarló balratolódását azonban már nem lehetett megállítani; a nyári szociográfia vándorlások (regösjárások) alatt megismerkednek a fizikai munkások nehez, küzdelmes életével. Egy ilyen szociográfiai célzatú falujárás naplóját először még a nacionaljsta ellenzék szócsöve, A Prágai Magyar Hírlap kezdte közölni „Tiz nap szegényországban" címen, de az ötödik részlet után a keresztényszocialista párt a folytatást megtiltotta, mert a főiskolások lépten-nyomon szociális problémákkal és forradalmi gondolatokkal találkoztak. A szociális tapasztalatok és a marxista irodalom tanulmányozása előre segítették a Sarlót a fejlődés útján. 1930-ban robbant ki a Sarló körül a második botrány, azúttal Budapesten. Március 15-én koszorút küldtek Petőfi szobrára, s a koszorún a Duna menti nemzetek szalagjai, sőt meg a vörös is rajta volt. A pesti rendőrség megakadályozta a koszorú elhelyezését, egy szociáldemokrata képviselő interpellációt intézett a belügyminiszterhez, s az esetnek hatalmas sajtóvisszhangja támadt, fgy ütköztek össze o sarlósok a horthysta reakcióval, s a magyar belügyminisztérium fekete listára tette őket. Még ebben az évben szembekerültek a sarlósok a csehszlovák burzsoáziát a b°ladás leple alatt kiszolgáló emigráns magyar politikusokkal, s az ún. aktivistákkal is. Ezt az összecsapást a Kodolányi-affér, Kodolányi Jánosnak a Reggelben közölt, a Sarlót bíráló cikke váltotta ki. A csehszlovákiai magyar kormánypárti sajtó addig széles körű publikációs lehetőséget biztosított a sarlósoknak, s a velük való összecsapás következtében a mozgalom eiszigetelődött. 1931-ben a cseh burzsoázia csendőrsége Kosúton a sztrájkoló munkások közé lövetett, s a véres akciónak néhány sarlós is tanúja volt. Az esemény után megfigyelhető a sarlósok első nagyobb arányú politikai különválása: a félénkebbek és kevésbé öntudatosak nem követték a vezetőket a marxizmus—leninizmus útján, hanem a Sarlótól elválva igyekeztek biztosítani polgári egzisztenciájukat, vagy a kisebbségi magyar burzsoá párthoz csatlakoztak. A Sarlónak a kommunista párt felé tájékozódó következetes tagjai 1931-től kezdve főként Az Út című kultúrpolitikai pártlap körül csoportosultak. Balogh Edgár 1931 végétől mintegy két éven keresztül végezte a szerkesztői munkát. Bizonyos időszakban részt vett a szerkesztésben a Sarlóval szimpatizálók közül Száraz József ifjúmunkás, Lőrincz Gyula festőművész és Szőke Lőrincz; aki Balogh Edgárral és Ferencz Lászlóval együtt következetesen kitartott a kommunista eszmék mellett. Az Útban a sarlósok elhajlásait marxista szempontból bírálták is: ezzel megkönnyítették számukra, hogy tévedéseiket és saját helyzetüket reálisabban ítéljék meg. Az Útban találjuk az első kísérletet a Sarló történetének a párt szempontjából való értékelésére: Both Aladárnak (Roth Imre álneve) a Sarló kongresszusához c. cikkében. A Sarló fejlődésében három korszakot különböztetünk meg: 1. liberális időszak, melyben a sarló szakított a nagy magyar sovinizmussal, 2. a nép közé menés, 3. a szocializmus felé tájékozódás. A Sarló kongresszusának anyaga később könyvalakban is megjelent: A Sarló jegyében (1932) s ez adott alkalmat arra, hogy egyes pártfunkcionáriusok bírálják a sarlósok nézeteit s a Csehszlovákiai Kommunista Párt pozsonyi kerülete állást foglaljon a Sarlóval kapcsolatban. A Sarló-vita középpontjában az ún. kelet-európai konföderáció kérdése állott. A Sarló vezetői azt állították, hogy ezzel tovább fejlesztik a kommunista pártnak a nemzetiségi kérdésben hangoztatott elméletét: a nemzetek önrendelkezési jogának elvét. Ezt a nézetüket a sarlósok a két fronton folytatott harccal okolták meg: „Tiltakozunk a cseh tőkésosztály imperializmusa ellen, nem akarunk örökké meggyalázott kisebbség lenni, de nem ülünk fel a magyar uralkodó osztályok restaurációs törekvéseinek sem. Vissza akarunk kerülni az anyatesthez, de nem akarunk elszakadni a cseh, német, szlovák és ukrán dolgozó testvéreinktől. Szocialista társadalmi rendért küzdünk, mert csak a szocializmus tudja megteremteni a sértetlen és szabad kelet-európai nemzetek konföderációját." Balogh Edgár cikkeinek egy része szociográfiai irodalmunk első értékes alkotásai közé tartozik, Fábry Zoltán szerint a magyar szociográfia kezdetét jelenti. Balogh Edgár, aki mint a Sarló fő ideológusa néha hajlott a szobatudós, spekulatív elmélet felé, mihelyt a munkások közé ment, tisztán látott; és határozottan, a marxizmus szemszögéből rögzítette a valóságot. 1934 nyarán írta meg Balogh Edgár A harcban nincs megállás c. tanulmányát, melyben a Sarló bukásának tanulságait elemezi. Ha elvi szempontból vizsgáljuk a Sarló törekvéseit, mindenekelőtt olyan fogalmakat kell látnunk mozgalmukban, mint a fiatalos, tiszta szándék, naív lelkesedés, humanizmus, hivatástudat, messianizmus s a hibák ugyanezeknek az erkölcsi tulajdonságoknak az eltúlzásaiból fakadnak: illuzionizmus; szubjektivizmus, szenvedélyesség stb. A sarlósok mindenekelőtt erkölcsi kategóriákban gondolkoztak, s ez volt az oka, hogy olyan ellenszenvet éreztek A reggelnél gyakran észrevehető korrupcióval szemben, de annak is, hogy a politikai mozgalmak közt végül is eljutottak a kommunista párthoz. Erkölcsi alapon vetették fel a nemzeti kérdést is (ezért érthette meg őket a cseh értelmiség Etikai Mozgalma), s a megoldást mindig igazságos és demokratikus irányban keresték, s ez mozgalmuknak talán legnagyobb érdeme. Úgy véljük, a Sarlónak ezt a jelentőségét nem ismerték fel a magyarországi szakemberek, s Révaitól kezdve a fiatalokig valami provincializmust látnak ebben a kisebbségi mozgalomban. A Hét próba elején Balogh Edgár is felveti a kérdést: mi a jelentősége az ő emlékiratainak, hisz nem volt népek sorsát irányító uralkodó, sem hadvezér, s végül abban látja a mű értelmét, hogy egy nemzedék sorsáról vall. Mi főként abban látjuk a Sarló jelentőségét, hogy az erkölcsi igazság szempontjából, konkrét események alapján vizsgálja a népek együttélésének és a nemzeti kérdés megoldásának problémáját. Ez olyan kérdés, amely nemcsak nálunk vagy Magyarországon aktuális, hanem túlzás nélkül állíthatjuk - az egész világon. Egy kisebbség szempontjából mindig igazságosabban és demokratikusabban szokták megfogalmazni a nemzeti és nemzetközi kérdések megoldását, mint egy többségi nemzet szempontjából. Mindez nemcsak Stúrék és Kossuthék, sarlósok és csehszlovák kormánypártiak viszonyára érvényes, hanem (kisebb vagy nagyobb mértékben) kis és nagy nemzetek, kis és nagy országok viszonyára az egész világon. Balogh Edgár későbbi, romániai munkássága is bizonyos kapcsolatban áll a szlovákiai magyar művelődéssel. Első romániai élményeiről rendszeresen küld beszámolókat az osztravai Magyar Napnak Katonanotesz címmel. Cikkeinek, tanulmányainak gyűjteményeiben: íratlan történelem (1939), Hármas kis tükör (1945), A Szudétáktól a Fekete-tengerig (1965) mindig közli a csehszlovákiai vonatkozásúkat is. Ma a kolozsvári egyetem profeszora és a Korunk szerkesztője, az erdélyi magyar kultúráiis élet egyik vezető személyisége. (Részlet egy hosszabb tanulmányból.)