A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-18 / 38. szám

Csiszár Árpád szakaszparancsnok. Egy pillantás a tükörbe, s megvan az . elégedettség: „Jól rendbeszedtek a fiúk"

DUNÁN TÚLRÓL MOLDVA-PARTRA

A CiehulovikUt Magyar Dolgoxflk

■fi!et«nek

Knltúregyeifl hetilapja. Megjelenik minden vasi

vaiérnap.

Ffiaxerkeaxtfi Major Agatton Po«tatifik C 398, teleton 533-0« Terjatttl a Poita Hlrlaptiolgálata, elfitixetfiaeket eltagad minden poatahlvatal fia levfilkfixbeiftfi. Sxerkeaitfiafig: BratUlava, Jetenakfiho B.

KMIfildra »*616 elfitlxetfiaakat el Imtv. PN8 — Oatrednd expedfola Mate. BratUlava, Oottwaldovo nfim. 4B-VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdavíllalat, BratUlava, Stfirova 4. Elfitlaetfitl díj negyed fivra 19,50 K6«. tfil évre 39,- Kfie, egfiai évre 78,— Kfi*. Kéilratokat i firxflnk meg fia nem kMdfink via*aaa. ' " .

K-22*81876

'

attasé beszélget a harckocsiezred katonáival.

Ügyes kezek ajándékokat, emléktárgyakat készítenek a találkozásokra a „Moldván".

Moldva. A csehek mélázó, hömpölygő folyója. Költőket, írókat, zenészeket ihletett meg. Smetana egyik legszebb művét szentelte neki. S mégis merem állítani, hogy a Moldváról soha annyi szó nem esett, mint épp e napokban.

A mélán hömpölygő folyó odakölcsönözte nevét egy négyoldali szövetséges hodgyakorlatnak, amely mostanában zajlik le országunk területén. Szovjet, magyar, német, csehszlovák katana ma a Moldváról beszél.

G.irhinyi Béla, egy dél-magyarországi falu traktorosa is annyit tud beszélni a Moldváról és Csehszlovákiáról, hogy azt hinnénk, hazánk földrajzát tanulmányozta. Girhínyi tizedes oiyatn egységhez tartozik, amely a „Vitává" nevű közös hadgyakorlatra készül. Abból a hairckocsiezredből való, amely egyéb fegyvernemekkel együtt a magyar néphadsereget képviseli majd a közös gyakorlatokon.

Milyen ez az ezred? Mindjárt meg kell mondanám; a választás nem véletlenül 'esett rá. Katonái évről-évre szép eredményeket érnek el, a harcászat és az eszmei kiképzés terén, Ezt bizonyítja, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága vándorzászlaja már két éve a birtokukban van. Ha ezidén is sikerül megtartaniuk, a zászló végképp az övék marad. Ennek pedig semmi akadálya, hisz már most, előzetes értékelés szerint kitűnik, hogy az ezred 117 tagja nyeri el a „Példás katona" jelvényt, 22 harckocsi legénységének ítélik oda a „példás" címet, s ugyanezzel a címmel dicsekedhet majd hat szakasz és két század is. Mindez kétségkívül a parancsnokok és politikai beosztottak jó nevelőmunkájára vall, de tanúskodik a tényleges szolgálatot teljesítő katonák fejlett öntudatáról is.

Amikor a tamkezned tagjai megtudták, hogy részt vesznek a közös hadgyakorlaton, ozonmyombam készülődni kezdtek. Mindegyikük fogadta a hírt, s büszkeség töltötte el a fiúkat, hogy a Magyar Néphadsereget képviselhetik. Készítgették fegyvereiket, harci fölszerelésüket, ismerkedtek Csehszlovákia népének történelmével, a Csehszlovák Néphadsereg hagyományaival. Meghívták maguk közé a budapesti csehszlovák kulturális központ dolgozóját, hogy elbeszélgessen velük a cseh és a szlovák nemzet történelméről, fasisztaellenes harcáról és jelenlegi erőfeszítéséről a szocialista építés terén. Legutóbb pedig Milan Mojzísek alezredes, a magyarországi Csehszlovák Nagykövetség katonai attaséja látogatta meg az alakulatot. A tisztek és sorkatonák tömegyűlésén a csehszlovák hadsereg életéről, és a Varsói Egyezmény négy állama hadgyakorlatának jelen tőségéről be szélt.

Nos, Csehszlovákiáról, dolgozó népűn,krdi, hadseregünkről a magyar katonák sokmindent tudnak. Harcászati fölszerelésüket a hadgyakorlatra olyan jól előkészítették, hogy a föntről jött ellenőrzés semmi hibát nem talált benne. A vizit dicsérettel ért véget. Ám az ezred legénysége még nem elégedett. A fiúk ugyanis nem akarnak üres kézzel átjönni hozzánk. Tudják, 'hogy mólunk kedves, vendégszerető emberek várják őket, hogy itt testvéri hadsereg katonáit látják bennük, ezért ajándékokon törik a fejüket, amik tartós emlékei maradnának az előrelátható, jóleső ta-láliko-zásóknak. ügyes kezek már egész sor emléktárgyat készítettek: harckocsik kicsinyített mását, olajfestményeket, föllratas, Jelszavas keszkenőket és asztalterítőket, plexifigurákat, fényképalbumokat a magyar hadsereg életéről és még sok egyebet. Mindezt szabad idejükben persize. Mindenegyes darab ajándékban, a leg parányibban is, ott dobog a magyar fiúk őszinte szeretete.

De miért csők én beszéljek róluk? Szólaljanak meg ők Is. Az ezred fiatal parancsnoka, a Szovjetunió páncélos tisztiakadémiájának abszoívense így nyilatkozik:- Tisztikarunk fiatalokból áíl. Örülünk, hogy a közös hadgyakorlaton sok olyan tapasztalatra teszünk 'szert, amely későbbi munkánkban segítségünkre vállllk. Jól tudjuk, hogy Csehszlovákiában mind a katonaság, mind a civil lakosság szívélyes fogadtatásban kíván minket részítenl. Ez ránk nézve lekötelező. Be akrjuk bizonyítani, hogy a magyar hadsereg szilárd védőbástyája a hazánk szocialista jövőjén fáradozó népnek.

Egy másik tiszt, Csiszár Árpád szakaszparaincsnok, akinek egysége már két ízben nyerte el a „példás" címet, ezeket mondja:- Katonáink Ilyen jelmondattal készültek a hadgyakorlatra: „Bár a hadgyakorlat parancsai különböző -nyelvűek lesznek, végrehajtásunk egységes kell, hogy legyen." A több nyelven beszélők szíve egy ütemre dobban.

S Giihlmy! Béla példás tizedes, akinek a csehszlovák attasé a „Moldva" hadgyakorlatra való Jó fölkészüléséért a „Csehszlovák hadsereg példás katonája" jelvényt adományozta, alighanem bajtársai nevében Is szólott:- Számunkra, a Magyar Népköztársaság fiatal -polgárai számára a legnagyobb kitüntetés eddig, hogy hazánkat ilyen Jelentős akcióban képviselhetjük. Úgy vélem, az élőkészületék során mindent megtettünk a siker érdékében. Csehszlovákiai tartázlkodásunkmak már előre nagyon örülünk, tudjuk, hogy szomszédaink kedvesek, vendégszeretők, őszinték. Bizonyára bennünk Is megtalálják ezeket a tulajdonságokat.

Pár nap még, s a fiúikat országunk területén üdvözölhetjük. Forrón, szívélyesen, ahogy legközelebbi hozzátairtozólnlkot szoktuk.

MILOS BELUS alezredes

Foto: J. SUGAR