A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
WW A katonák is elkeseredetten küzdöttek. it ... ■ n ,í.- ;; XXII. Az erődítmény parancsnoka, a kapitány ideges lett. Azt hitte, hogy rövid harc után végez a támadó indiánokkal. Tévedett. Amikor észrevette, hogy a háttérből előretörő indián harcosok égő fáklyákat tartva kezükben közelednek idegesen újabb parancsot adott: púkhoz! Ha az indiánok megközelftik a bejáratokat, tüzeljetek! — ordította. Az indánok megközelítették a kapukat, melyek egymás után tárultak ki és a gyútűz fogadta őket. Az indiánokat ismét na^y emberveszteség érte. De most sem hátráltak. — Az indiánok égő fáklyákkal támadnak! Vizet készíteni az esetleges tűz oltásához! A sáncokon harcoló katonáknak pádig ezt a parancsot adta: — Egyetlenegy indiánnak sem szabad megközelítenie az erődítményt! Minden támadót lőjetek le! Az indiánok azonban szinte végelláthatatlan tömegben támadtak. Az égő fáklyák sorra a fából készült épületekre hullottak. Néhány helyen lángok csaptak a magasba, az erődítményben tűz ütött ki. A sáncokon harcoló katonák elhagyták állásaikat, hogy a tűz oltásánál segédkezhessenek. Ezzel a kapitány_nem számított. Idegessége egyre fokozódott, mert most már belátta, hogy olyan könynyen, ahogyan gondolta, nem győzi ie az indiánokat. Az egyre sűrűbben támadó indián harcosok észrevették a katonák fejvesztettségét. *. Ezért egyre sűrűbben, nagyobb erővel támadtak. Ojabb, majd újabb égő Íjak csapódtak az erődítmény fából ácsolt tetőzetére. A kapitány egyre idegesebb lett. Ojabb parancsokat osztogatott: — Az ágyukat helyezzétek át a főka— Gyors egymásutáni támadások után lasszókkal vontassuk el a kapukból az ágyúkat. — javasolta az egyik parancsnok. Az indiánok jóformán végig sem hallgatták parancsnokuk javaslatát máris támadásra indultak. Előbb íjzáport zúdítottak a kapuban levő katonákra, majd iarszólkkal vontatni őezdték az ágyúkat. A katonák ijedten bámulták az indián harcosok merészségét. — Azonnal csukjátok be a kapukat! — ordították a halálra rémült katonák. — Mindenki a helyére! Az erődítményt nem adjuk fel! — ordította dühösen a kapitány. Az erődítményben nagy volt a fejetlenség. A tűz egyre terjedt, sok volt már a halott és a sebesült is. A katonák rémülten várták, idegesen figyelték a fejleményeket. A harc egyre fokozódott. Az indiánok egyre folytatták támadássorozataikat. — Honnan jönnek ezek az indiánok? — szólt az egyik katona a társához. Hiszen ha egyet lelövünk, helyébe két harcos áll be! A harc elkeseredetté vált A nagy emberfölényben levő indián harcosok a végső, döntő csatára készültek. (Folytatjuk) ^ —11=---•—---------Az indiánok nagy tömegben támadtak. Winnetou, az indián harcosok vezetője. Az erődítményben jelkészültek a harcra.
