A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
Sárgulnak már a falevelek Lassan, levetjük vidám szinü és mintájú nyári ruháinkat ás arra kezdünk gondolni, mivel is frissíthetnénk fel őszi ruhatárunkat, amiben megint újnak, vonzónak, elegánsnak hatunk. Aki kosztümre, átmeneti kabátra gondol, annak két választékosán szép modellel könnyűjük meg a döntést. Az egyik grafitszürke durván szövött tisztagyapjú kabát cseresznyepiros bőrkesztyűvel, ugyanolyan szinü kalappal és sállal. A másik rezedazöld flaush kosztüm vajszínű blúzzal és sötét borvörös kalappal. Ugyanilyen színű a reveire tűzött chanel-rózsa is. Figyeljük meg, a kabát és a kosztüm egyaránt kétsoros gombolású, ami erősen jellemző az 1966—67-es divatra. « c/i így csíndbm ALMALEVES BORRAL. 1 kg hámozott és szeletekre vágott almát, vagy ha még gyorsabban akarunk elkészülni — üvegreszelőn megreszelt almát, cukros-boros vízben (1 borospohár víz 2 evőkanál bor) megpárolunk. Szítán áttörjük, ]eleresztjük Vz l vízzel, 1 borospohár borral és egy evőkanál cukorral. Citrom héjával vagy fahéjjal ízesítjük, belekeverünk 2 tojássárgáját 2 evőkanál tejföllel, azután felfőzzük. Pirított fehér kenyérszeletekkel melegen vagy hidegen tálaljuk. ZÖLDPAPRIKÁS HALSZELETEK. Szép halszeleteket vágunk, klszálkázzuk, előzőleg olajosecetes lében hosszabb ideig tartjuk. Majd mindA moidulolok hormónidjo—szabály! Nem mindenkinek van hibátlan alakja, filmsztáréhoz hasonló lába és dekoltázsa. Mégis, ha végignézünk egy báltermen, színházi folyosón, vagy akár az utcán is, mennyi a csinos lány és asszony! De vigyázat, jól megnéztük őket? Valóban csinosak? Vagy csak annak hatnak? Mindenki, még ha egy kicsit molett is, lehet „mutatós“, lehet jómegjelenésű, hiszen éppen az a művészet, hogy kisebb-nagyobb hibáinkat elrejtsük, ami viszont előnyös rajtunk, ezt előtérbe helyezzük. A jó testtartás és a könnyed, kecses járás megszokása általában már gyerekkorban kezdődik, az „ülj egyenesen“ és „húzd ki magad“ figyelmeztetésekkel. Sajnos, akkor nem igen adunk rá, és épp ezért van pótolni való a későbbi években. Legegyszerűbben a rendszeresen végzett tornagyakorlatokkal érjük el a legfontosabbat: a test rugalmasságát. A többi már gyakorlat dolga — hiszen a manökenek és filmsztárok sem születtek a rájuk jellemző, és foglalkozásukhoz tartozó, kecses járással. Aki a manökenek járásának titkát akarja elsajátítani, tegyen a fejére egy könyvet, és menjen vele körül a szobában. Ha egy könyvvel már sikerült, tegyünk többet, s a séta Idejét fokozzuk. (Ez igazán nem új találmány, a régi egyiptomi asszonyok korsókat hordtak a fejükön, ettől volt irigylésre méltó, szép Járásuk.) Tudni kell még, hogy járás közben a lábakat egymás elé (s nem egymás mellé) tesszük, nem lépünk túl hosszúkat, de túlságosan aprókat sem. Ne rohanjunk, mintha versenyfutásban vennénk részt, de ne is cammogjunk. A fejünket tartsuk mindig egyensen, ne horgásszuk le. Egyenesen tartott fejjel még a kistermetűek is magasabbnak hatnak. Ez egészségesebb, mint a 8—10 cm magassarkú cipő, ami erőltetetté teszi a járást. A járáson kívül gondot kell fordítani a megállásra is. Gyakorlására számtalan mód kínálkozik: autóbusz- és villamosmegálló, kirakatnézés, üzletben való várakozás stb. Törekedjünk arra, hogy ha megállunk, azt a benyomást keltsük, hogy lábaink egy pehelykönnyű valamit tartanak, nempedig egy lisztes zsákot. A szabály: kiegyenesedve állni, egyenes háttal és egyenes térdekkel. Nem állunk szétterpesztett lábakkal s nem támaszkodunk hol egyik, hol a másik lábunkra. A lépcsőkön lábunkat egymás elé téve haladjunk könnyedén, fokról-fokra, akár felfelé, akár lefelé. Fölösleges a lépcsőket kettesével szedni s utána lihegve, kifulladva érni célhoz. Ne üljünk félszegen a szék szélén, mintha attól félnérf?:;, hogy tilos helyen ülünk, de nem szép hátravetve, teljesen a szék támlájához hozzádőlni sem. Lábunkat ne dobjuk át térdnél, legfeljebb bokánál keresztezzük, a legszebb azonban, ha mindkét lábunka* kissé oldalt, szorosan egymás mellett tartjuk. Ne üljünk mereven, minden percben felállásra készen, de ne süppedjünk a karosszékbe úgy, mintha soha nem akarnánk onnan felkelni. A sikket, a kecsességet, mindenki elsajátíthatja. A nap minden percében alkalom nyílik erre, ki is kell használni. A konyhaszéken is gyakorolhatjuk, hogyan üljünk egy brokáthuzatú fotelban, napi bevásárlás közben is, hogyan álljunk meg a színház büféjénél. A mozdulatok harmóniája — ez a jő megjelenés titka. két oldalát pirospaprikával behintjük, reszelt hagymával bedörzsöljük, gyengén sózzuk és forró zsírban megsütjük. Vz kg zöldparikát vékony karikákra vágva zsírban megpárolunk. Paradicsomokat kettévágunk, közepüket kivájjuk és cukros vízben párolt egressel, vagy ribizliszemekkel, ősszel szőlőszemekkel megtöltjük. A tálban először középen a halat helyezzük el, egyik oldalról körülvesszük a párolt zöldpaprikával, másik oldalon a töltött paradicsommal. LÄNGOS KÁPOSZTÁVAL. Vz kg lisztet, Vz kg héjában főtt burgonyát, 2 dkg langyos tejben feloldott élesztőt, 1 evőkanál zsírt kevés sóval összegyúrunk és Vz órán át kelni hagyjuk. Majd kinyújtjuk, tenyérnyi darabokat vágunk belőle, egyik felét reszelt, borsozott, dinsztelt káposztával megtöltjük és a másik felét rányomkodjuk. Bő zsírban kisütjük. Melegen fogyasztjuk. Larnpl Éva Ne tévesszük össze! IIA valóságot az ábránddal, ||az őszinteséget a kíméletlenséggel, «ga szerénységet a szerénykedéssel, í| a vitát a szóváltással, ||a bírálatot a gáncsoskodással, az önérzetet a hiúsággal, ||a büszkeséget a pöffeszkedéssel, Ha tülekedést a törekvéssel, || az óvatosságot a gyávasággal, $|a bátorságot a vakmerőséggel, ín-a tréfálkozást a gúnyolódással, 'iga tudást a tudálékossággal, I! a barátságot a pajtáskodással, l az igazi szerelmet a múló vággyal! Beküldte: Kovács Pálné r nn
