A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
Tompa Mihály nemcsak gyönyörűen zengő lantjával, de az 1848—49-es szabadságharcban való bátor, forradalmi szereplésével is, megérdemelt hírnevet szerzett. Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án Rimaszombatban, a mai Tompa utcában látta meg a napvilágot. Szegény családból származott. Dsei székely-magyarok voltak. Apja — szintén Mihály — mint foltozócsizmadia telepedett le városunkban. Itt ismerkedett meg Bárdos János csizmadia mester leányával, Bárdos Zsuzsannával, akit aztán feleségül is vett. Első gyermekük a költő volt, akit egész kis gyermekkorában ér az első nagy csapás; szerető édesanyja tüdővészben meghal. A család nagy nyomorban él. Apja iszákosságnak adja magát, és ezért a kis árvát a nagyszülők magukkal viszik Igrietibe. Az öregek földművest akarnak nevelni belőle, de Bihari György rektor 1831- ben megismerte a fiút, nagy tehetséget vélt felfedezni benne és ezért Sárospatakra küldte tanulni. Tompa Mihály hosszú éveken át járta a nyomor és szenvedések iskoláját, de nem csügged, kétségbe soha nem esik. Életútjának fáradalmai és keservei azonban egész életére kiható nyomokat hagytak lelkében. Nem ismerhette meg az édesanyja rajongó szeretetét, de életének útjain apai gond sem kísérte. 15-éves korában beiratkozik a híres pataki iskolába, s ez már az első komoly határkő életében. Az ágrólszakadt szegény gyerek tanulmányait csak úgy végezhette, hogy a gazdag Szentimrey család gyermekénél inasdiákként szolgált. Tompa ezt a megalázó helyzetet nagyon nehezen viselte — de ennél még nagyobb megaláztatás is éri. Egy jelentéktelen diákcsiny miatt 1838-ban egyik lelketlen tanára — Csorna Mihály — testi fenyítéssel sújtja, megbotoztatja. Ezt Tompa mélyen lealázónak tartja, hirtelen otthagyja Sárospatakot, és segédtanítónak Sárbogárdra megy. Bár itt közszeretetnek örvend, egy év eltelte után ismét visszatér Sárospatakra, ahol elvégzi a teológiát és jogi végbizonyítványt is szerez. Sárospatakról Eperjesre kerül, ott is egy ideig házitanítóskodik. Itt ismerkedik meg Kerényi Frigyes költővel, akivel meghitt baráti viszonyba kerül. Eperjesen ismerkedik meg később Petőfi Sándorral, majd Arany Jánossal is. A Kerényi Frigyessel való testvéri barátságának hamarosan vége szakad, mert Kerényi a szabadságharc bukása után elbujdosik, majd Amerikába vándorol, ahol nagy nélkülözések között, honvágytól gyötörve éri őt a halál. Tompa „Levél egy kibujdosott barátom után“ című gyönyörű versével, búcsúzik el Kerényitől, melyben nemcsak a nemzet nagy fájdalmát, szólaltatja meg, de egyben az őszinte és igazi baráti szeretetet is.‘ „Szívet cseréljen az, ki hazát cserél“ szól a versben a bujdosó felé küldött intelem. • Petőfi Sándornak 1844-ben megjelent első verses gyűjteménye döntő hatással van Tompa Mihályra ég társul szegődik Petőfihez, majd később Arany Jánoshoz fűzi barátság. Az irodalom triumvirátusként említi a három nagy költő, Petőfi, Arany és Tompa baráti szövetségét. Tompa eleinte nem értett egyet Petőfi eszméivel, sőt nemegyszer, még egész fiatal korában, írásait ellenkező pártállásé lapoknak küldötte be. Abban az időben emiatt Betőfi el is hidegül tőle, de később ismét egymásra találtak. Tompa hosszú ideig tüdővérzéssel a Rókus kórházban feküdt. Itt érte őt a meghívás 1847 tavaszán a kis gömöri község Beje megüresedett lelkészi állására és miután sorsa Pesten nagyon nehezen alakult, a meghívást örömmel elfogadta. 1848 történelmi jelentőségű tavasza Bején találta Tompát. Még a hadjárat kezdetén önként bevonult, a rimaszombati 2. számú nemzetőrszázaddal a harctérre indult és részt Rimaszombat nagy költője vett a szerencsétlen kimenetelű schwecháti csatában. Beje községben csak két esztendőt töltött, megbetegedett, gyógykezeltetésre Grüfenbergbe ment. Oda már elkísérte a szerelem is, amelyet a szomszédos Runya községbn lakó Soldos Emilia lobbantott lángra szívében, aki később Tompának egész haláláig hűséges élettársa lett. A fürdőből visszatérve a szabadságharc híre fogadta a költőt. 1850. március 10-én megszületik első gyermekük, Kálmán, ami örömük és boldogságuk beteljesedését jelenti. A nagy eseményt a „Fiam születésekor“ című versével ünnepli. Sajnos, örömük nem tart soká, mert a kisfiú, négyhetes korában, meghal. Tompa Mihályt kisfia hirtelen elvesztése mélyen megrendítette. Tompa Mihály már a szabadságharcot megelőző időben, 1846 és 48 között, igen nagy fogékonyságot mutat a társadalmi kérdések iránt. „A hangyákhoz“ című versében az emberek világát a hangyákéval hasonlítja össze, erősen bírálja a kizsákmányoló társadalmat s feltárja a társadalmi és osztálykülönbségeket. Tompa, Petőfihez hasonlóan, szembeszegül azokkal, akik már 1848-ban hajlandók lettek volna kapitulálni. „Némuljatok meg . ..“ című versében magasztalja a forradalom vívmányait és kemény szavakkal ostorozza a cím- és rangkórságban szenvedő rendeket. Tompa, hasonlóan Petőfihez, királyellenes verseket is ír. Miként Arany János, úgy Tompa Mihály is az 1848-ban kerül közel Petőfihez. A forradalom utáni évek gyásza egyre tovább húzódott. Ebben a korszakban éppen az irodalomra várt a nagy feladat: meríteni a múlt dicsőségéből és azzal táplálni a gyászban megtört nemzetet. Tompa lantja most újra elemi erővel szólal meg, szebben, bátrabban, mint azelőtt. Kétségtelen, hogy Tompának legragyogóbb és leggazdagabb költői korszaka az 50-es években bontakozik ki. A forradalom eszmeisége a hazaszeretet érzéseivel párosulva nyer kifejezést a „Pusztán“, „A gólyához“, és más híres költeményeiben. „A gólyához“ című költeményéért 1852- ben a kassai haditörvényszék elé idézik, fogságba vetik: hat hétig gyötrik, vallatják, majd ősszel szabadlábra helyezik, de egymás után küldik neki az idézéseket, házkutatásokat tartanak nála. A csendőrség -a község bírájában szigorú parancsot ad: „Jól vigyázzon Tompára, ki ne engedje a község határán.“ 1853 elején a költőt újból beidézik és újabb 8 hétig tartják fogságban, zaklatják, idegeit mélyen megviselő, sokszor a késő éjszakákba nyúló kihallgatásokkal. Az osztrák önkényuralom mina Hét irodalmi melléklete 37. ___IÉÉÉ^hBiu dent elkövet, hogy Tompát némaságra bírja. Ekkor már Hanván lakik a költő. Az új papiakban örömet és kárpótlást talált a kelemén papiakért. Különös örömet okozott neki a szép kert. A község és a környék lakossága büszke Tompára. Papköltőnk van, mondják nemcsak a hanvaiak, de a szomszédos Runya, Csíz, Lénártfala községek lakói is. Második gyermeke halála megint nagy csapást jelent a költőre. A szabadságharc nemes eszméihez való törhetetlen hűség miatt, majd a rászakadó szenvedések következtében, Tompa lelkében keserű vívódás indul meg, amely mélabús és pesszimizmust sugalló költészetet hív életre: ez pedig már Petőfi örökségétől valóban idegen. Az 50-es években Tompa kétféle lelkiállapot között vergődik. Az'egyik a kétségbeesés, a másik: a forradalom emlékét, a szabadság eszméjét szolgáló költői hivatásérzet. A kiegyezést megelőző korszak új fordulatot jelent Tompa életében és költészetében is. A hatvanas években Tompa mind a kiegyezéssel, mind az ezt megelőző politikai harcokkal szemben sokkal következetesebben képviselte 1848 eszmei és forradalmi álláspontját, mint némelyik kortársa. 1862-ben írta „Új Simeon“ című híres költeményét, amely nagyszerűen példázza a hatvanas évek elején fellobbanó reményeket. Ezek a remények a nép törhetetlen hitét fejezik ki a szabadságharc eljöveteléhez. 1868. márciusában, az Akadémia nagy jutalmával az ő költeményeit tüntették ki. Ez volt életének utolsó öröme, mert négy hónapra rá 1868. július 30-án meghalt. Hamván a leghűségesebb barát, Arany János gyönyörű verse őrzi a nagy költő emlékét: „Természet! ki ezer képben tükrözte halálod S új életre hogyan kelsz, ha üdül a tavasz, Most öleden nyugszik, maga egy burkolt szomorú kép Várva nagy értelmét bús tele titkainak: Lágyan öleié hű dalnokodat a ti szerettí, Virágok, Üljetek ágya köré, mondani méla regét“. 1901. június 4-én a város és megye közönsége szobrot emelt a nagy költő emlékére. A monumentális szobrot, az ugyancsak gömöri — Alsőhangony községben született — Holló Barnabás híres szobrász készítette. Tompa Mihály emlékére Sárospatakon is emeltek szobrot 1896-ban. 9
