A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-04 / 36. szám
ESZE K.EZ BENŐ Benő csak annyiban ütött el korhely cimboráitól, hogy azQk rendszeresen elisszák, ő pedig eleszl a fizetését. Különben éppúgy éjszakázik mint az idült alkoholisták vendéglőkben vagy a kávéházakban eqy-egy bográcsgulyás, néhány adag bécsiszelet, virsli, sajt és — időtlen időkig elücsörögne a sonka mellett, ha nem létezne már vendéglátó iparunkban az a szigorú feltétel, hogy ételeket csupán sörhöz szolgálnak fel. . Jó néhányszor átejtette ugyan a gyanútlan pincéreket, hogy majd később, jóllakottan besörözik, beszeszei, de mióta leleplezték fondorlatos csalásait, alkoholundorát, azóta sehol sincs nyugta, maradása. Nap mint nap sorra járja az éjszakai mulatókat, s ha valahol sörözgető, s ennélfogva étkezésre jogosult cimborákra akad, porig alázkodva könyörög, hogy rendeljenek számára mutyiban legalább négy öt pacallevest, mert nagy bánat emészti, dühös a főnökére és megcsalta a szeretője, tehát mindenképpen le kell ennie magát a sárga földig, máskülönben reggelig belepusztul a nagy lelki megrázkódtatásba. Benő éhgyomorral jómodorú fia-, talember, örökös ehetnékje miatt azonban könnyelmű, züllött alaknak tartják s kinézik őt minden jobb társaságból. Biztosra veszik, hogy egy ilyen Benő-féle ember, illetve emberforma Benő minden rosszra képes: még arra is, hogy gondoskodik a családjáról, nem veri el a feleségét, a munkahelyén alapos, megfontolt, rendszereid, s mindenkor mindenütt jámbor, megértő, bátorságos. Jóhiszemű főnöke is nemegyszer megrótta már a mértéktelen levesezés miatt s kérve-kérte, hogy fojtsa el magában ezt az átkos szenvedélyt, térjen rá végre a tisztesség kitaposott ösvényére s iszákos legyen inkább, mint eszékes. Amikor azonban a titkos tanácsosok, az üzemi rendért és fegyelemért aggódó önkéntes besúgók jelentést tettek a túrósnokedlis vad tivornyáiról is, szigorú figyelmeztetést kapott, hogy a legközelebbi lakmározása után útilaput kötnek a talpára. Egy-egy gyomorrontás közepette magába szállva fogadkozott, hogy egyetlen falatot sem s egy kanálnyi ázalékot sem eszik soha többé, de csakhamar megszegte, ígéretét. Sőt: a sok istenbizony ozás végén odáig süllyedt, hogy rászokott még a tejre is. — Gyönge jellem — sajnálkozott sorsa fölött a főnök, a családjára való tekintettel azonban nem rúgta ki az üzemből, csak ételelvonó kúrára küldte. Es az „alkalom szüli a tolvajt“ elv alapján csökkentette a fizetését, hogy a lehető legparányibbra zsugorítsa a jóllakás legfőbb előfeltételét. Rendületlenül bízott abban, hogy Benőt kigyógyítják az idült fehérjeizmusból, szénhidrátizmusból és vitaminizmusból, előrelátón óvintézkedett tehát, hogy szerencsét-, len alkalmazottja el ne züllhessen ismét. Ha elinná, vagy elflancolná a pénzt, az más, akkor nem sajnálná tőle, ilyen bizonytalan körülmények között azonban jobb, ha fizetéstől fizetésig csak néhány garas csörög a zsebében. Emberünk az elvonó kúra után az első alkalmas pillanatban viszszaesett régi bűnébe: szánalomraméltón leette magát. Másnap már a törzskávéház és a törzsvendéglő törzsvendégei s az ismerős pincérek szánakozó mosollyal törülték^ őt a rendes emberek sorából. Es hiába hajbókolt, rá se hederítettek többé. Egykori imádója, az x-lábú kis pincérlány is szemrebbenés nélkül engedte el a füle mellett a szalontüdőt, a spenótot és a szilvásgombócot, amit Benő órákhosszat kéremszépenezett magának. Es mintha egyenesen a homlokára, írták volna a vendéglátó ipar súlyos ítéletét, a történtek után mindenütt lenézték, mellőzték, vagy szándékosan megfeledkeztek róla. Amikor a „talponálló“ büfében rizottót kért, a lenszőkére álcázott galambősz néni a tányérjára dobott kanálnyi kását a Magas Tátra domborzati viszonyai szerint úgy eligazgatta, hogy legalább két kanálnyinak lássék. Végül azonban Benő jámbor arcára tekintett, s látszat ide, látszat oda, a massza felét visszakotorta a fazékba. Emberünknek — jobb híján — le kellett vonnia a tanulságot, hogy sehol a világon nem léteznek olyan közvetlen emberi kapcsolatok, mint nálunk az önkiszolgálók s az önkiszolgálókat kiszolgálók között. Egy másik önkiszolgálóban a zöldülő orosztojást a szeme láttára keresztelték át kaszinótojásra, nyilván azért, hogy attól forduljon fel inkább a kedves vendég, ha mindenáron romlott tojást akar enni, Egy újitóhajlamú kiszolgálónő pedig ólmozott csomagolópapír előállításával kísérletezett a Berkeit mérleg mögött, mielőtt a tíz deka halsalátái kimérte volna. A kárvallott Benő — nehogy éhkoppon maradjon — reménykedve ódalgott vissza törzsvendéglőjébe. Már el is, fogyasztotta a hagymásrostélyost, amikor ott termett a főpincér s tehetségtelen pancsernak becézte újdonsült pincérét a tisztességes kiszolgálás miatt. Végül atyailag kioktatta a tapasztalatlan fiút, hogy az ilyen vendég a további fogás, mondjuk egy, káposztás núdli után már teljesen kikészül, beszámíthatatlanná válik. Nemcsak hogy nem püfőli az asztalt s nem csipkedi a pincérnőket, hanem teljesen megnémul. Benő azonban most az egyszer megemberelte magát: két korsó piU zenit rendelt egyszerre, kínjában felordított, majd leakasztotta a panaszkönyvet a szegről s írt, jegyezgetett lankadatlanul. A főpincér a nyakába borult örömében, de amikor elolvasta a bejegyzést, ismét dührohamot kapott: — Alattomos kutya! Javulást színlel s közben tönkre akar tenni. Az egekig magasztal minket, s azt hiszi majd az igazgatónk, hogy a vendégekhez húzunk a vendéglő rovására! KOVÁCS GÁSPÁR Hajós Lászlóné: A kisgyermek egészséges neveléséről Kés 7.— Egy tapasztalt védőnő tanácsai, hogy kezdjük meg nevelőmunkánkat már a csecsemőnél. Dr. A. Popielarska: Öcsinek nincs étvágya Kés 3.50 Mi a teendő, hogy ne legyen baj az evésnél, hogy a gyermek mindig szívesen és jól egyék. Ezekre a kérdésekre válaszol a szerző. Dr, György Júlia: A nehezen nevelhető gyermek Kés 11.—; A lelkileg sérült gyermekek nevelése, a felborult lelki egyensúly helyrehozása — ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a könyv.Miroslav Cipro: Miért fél a gyermek? Kés 3.— E könyvcske példákkal Igyekszik feltárni a gyermek félelmének okait, és ezzel segítséget nyújt a félelem leküzdéséhez. Böszörményi János: Család és iskola Kés 9.30 Az íré célkitűzése: elősegíteni a két legfontosabb nevelési tényező, a család és Iskola együttműködését. Véli Dezsőné: Számoljunk együtt Kés 11.— Hogyan segítse a szülő az általános Iskola 1. 4. osztályába járó gyermekét a számtantanulásban. Faragó László: Az első osztályosokért Kés 8.—? E kötetet pedagógusok írták pedagógusoknak. Célja az általános Iskolák I. osztályaiban folyó oktató-nevelő munka javítása. Jozef Cihák és Martin Juréo: Szülők iskolája Kés 6.— A könyv rámutat az Iskola és a tanító feladataira, a családi életre való nevelés terén. M. Jászai Ilona: Kinek higgyen? Kés 4.50 Hogyan kapcsolódik a gyermek az emberi közösséghez, kit és mit szeret, kit és mit gyűlöl, hogyan alakulnak erkölcsi nézetei. A világnézeti és erkölcsi nevelésre akar hatni ez a könyv. . I. Vanková: Lányokkal négyszemközt Kés 10.— A könyvet, mely a serdülő lányok élettanával foglalkozik a szerző a szülök és nevelők mellett elsősorban a serdülő lányoknál* szánta. Nemcsak az élettani és higiéniai problémákat tárgyalja, de foglalkozik érzelmi életük kibontakozásával is. Dr. Bródy György: Fiúknak lányokról Kés 12.50 A szerző baráti tanácsot ad, Igyekszik útmutatást nyújtani a 17—18 éveseknek a nemi élet kérdéseiben. Fenti könyvek kaphatók és megrendelhetők a MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN, Bratislava, Michalská 6. 14
