A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-04 / 36. szám
Következő / ( V *'í számunkban ti új iskolaév megnyitója • •• jón BESZÉLŐ MÚLT c. cikksorozatunk,, amelyben bemutatjuk a rimaszombati járást ★ A rimaszombati járás nevezetes községei ★ Czinka Panne hegedűje ★ Blaha Lujza, a magyar népszínmű nagyasszonya ★ Rimaszombat nagy költője ★ Petőfi Gömörben ★ Érdekes tudnivalók ★ Kulturális emlékek a Rima mentén A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Knltúregyesttletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Postafiók C 388, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, előfizetőseket elfogad minden postahivatal ős levőlkőzbesltő. Szerkesztősőg: Bratislava, Jasenského 9. Külföldre szóló előfizetéseket eliaőz: PNS — Ostredná ezpedfcia tlaüe, Bratislava, Gottwaldovo nőm. 48-VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavíllalat, Bratislava, Stőrova á. Előfizetési dfj negyed övre 19,50 Kis, fői évre 39,— Kis, egész évre 78,— Kés. Kéziratokat nem Orzünk meg és nem küldünk vlszasa. K-22‘61678 Az új iskolaév megnyitásakor elgondolkodunk az iskola, a tanító munkáján, a család és az iskola együttműködésén és a fiatal nemzedék nevelésének egyéb problémáin. Elhatároztuk, hogy az 1968—67-es iskolaévben életbe léptetjük a CSKP XIII. kongresszusán hozott határozatokat. Bár a kongresszusi viták és határozatok, éppen az intenzív gazdasági fejlesztésre való tekintettel, javarészt társadalmunk gazdasági fejlődésének, a nemzetgazdaság ügyvitele és tervezése tökéletesítésének kérdéseivel s a politikai-eszmei neveléssel és képzettséggel foglalkoztak hangsúlyozottan. A termelőerők további fejlesztése a tudományostechnikai forradalom alapjaira épül. Ezért bármilyen gyártási ágazat a jövőben csak képesített munkaerőket alkalmazhat. A gyártási technika és technológia viszonylag majd gyorsan változik, tökéletesedik és ezért a munkaerőket megfelelően elő kell készíteni ezekre a változásokra. Tehát a jövőben nem annyira a szűk speciallzációval rendelkező szakemberekre lesz szükség, mint Inkább az általánosabb műveltség gél bíró emberekre, akik a gyártás menetét előnyösen tudják befolyásolni operatív beavatkozásokkal is és alkalmazkodni tudnak a gyártás új technikájához. Ilyen összefüggésekben kell-tekintenünk az iskola feladatára és munkájára is. Hiszen a gyártási kapacitás legfontosabb tényezőjét — a munkaerőt, méghozzá a kvalifikált munkaerőt — az iskola adja. A CSKP XII. kongresszusának tribünjén egész sor, az iskolák munkáját illető kritikai megjegyzést hallottunk. Tudjuk, hogy az iskolának meg kell előznie az életet, hogy már a jövő számára kell nevelnie, és semmi esetre sem szabad elmaradnia a társadalmi fejlődés mögött. Igaz, iskoláink nem előzik meg mindig a társadalmi fejlődést, és ezért kell a szükséges tárgyilagossággal segítségükre sietnünk Végeredményben azonban az a döntő, hagy maguk a tanítók mennyire készítik elő a fiatalokat a szocializmus megszilárdítására, a kommunizmus felépítésére. A tanerőknek maguknak is fel kell fegyverkezniük a tudással és főként az a fontos, hogy ismereteiket át is tudják plántálni növekedékeikbe. Ez azt jelenti, hogy szaktudásuknak pszichológiai, pedagógiai és különösen didaktikai tudással, képességekkel kell kiegészülnie és felfogásukban, szívükben, valódi marxista— leninistáknak kell lenniük. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ma már országszerte sok olyan tanítóval rendelkezünk, aki ezeknek a követelményeknek teljes egészében megfelel, akit nevelő munkájában a tanítványok iránti szeretet vezet, amely a szülők és a társadalom iránti teljes felelősségtudattal párosul. Sajnos azonban, akadnak még olyan tanítóink is, akik maguk sincsenek a szükséges tudás birtokában és alkalmatlanok az igényes hivatás betöltésére, mert csupán kenyérkereseti lehetőségeket látnak benne, amellett, hogy a gyermekekhez sem fűzi őket semmiféle emocionális kapcsolat. Ezeknek a tanítóknak előbb-utóbb el kell tűnniük az iskolákból. Nem véletlenül hangsúlynzzuk, hogy szerencsés az a diák, aki valódi, jó tanító keze alá kerül. A jó alatt persze azt értjük, hogy okos, igényes, szigorú és szeretetteljes. Kedves tanító elvtársak, igyekezzenek, hogy az új iskolaévben mindannyian ilyenek legyenek. Az iskola és a tanerők azonban az új nemzedék nevelésének komoly munkáját nem végezhetnék teljes eredménnyel a szülők segítsége nélkül. Az iskolai dolgozók kivétel nélkül, örömmel üdvözlik a szülők aktív érdeklődését, amellyel gyermekeik iskolán belüli életét és az iskola munkáját kísérik. Ez az érdeklődés azonban néha helytelen Irányba fordul. A szülők sok esetben azt követelik, hogy a pedagógus különböző engedményeket tegyen, hogy érdemtelenül jobb jegyet adjon, vagyis, hogy könnyítsen a gyermek feladatain A sikertelenséget egyoldalúan a tanítók számlájára írják és soha nem okolják érte saját gyermeküket. Tudatában kell lenni annak, hogy a család, habár napjainkban nagy strukturális és funkcionális változásokon is ment át, változatlanul megtartotta jelentős szerepét a nevelésben. Semmiféle intézmény — bármilyen tökéletes pedagógiával is rendelkezzék — nem ébreszthet olyan mély érzelmeket, mint amilyenek a cs&'ádl körben fejlődhetnek ki. A család a gyermek nevelésében hasonlíthatatlan és pótolhatatlanu szerepet játszik, a maga sajátosságával gazdagít, amely egyedül a szülők és gyermekek közötti érzelmi kapcsolatok eredménye lehet. A család hatása éppen az erkölcsi nevelésben, és itt is a normális alapok kialakulásának első fázisában döntő befolyású. Kedves szülők, nyilvánvaló tehát, hogy a nevelés alapjait, a helyes gyermeknevelést már a családban kell megkezdeni. Ezért a szülőknek és tanítóknak (hisz mindketten a gyermek javát kívánják) a gyermekek oktatásánál és nevelésénél meg kell találniuk a közös irányt, az eltérő nézeteket pedig fokozatosan ki kell küszöbölni. Fiatal nemzedékünk nevelésében megvan a maga helye egész szocialista társadalmunknak is. Ezért bármilyen kritikus is legyen néha a felnőtteknek a fiatalok címére szánt megjegyzése, ez nevelési munka, mert az ifjúság nem nevelődik önmagától, valaki mindig hatással van rá. Különösen a magyar tannyelvű iskoláink feladatai igényesek. Iskolák, melyeknek sok ismeretet és egyben kiváló nevelést is kell nyújtaniuk A magyar nemzeti öntudatból fakadó, nemzeti büszkeségre való nevelés mellett (amelyek alapja, a magyar nemzet haladó és forradalmi törekvéseinek ismerete), a gyermekeket lelkűkben a proletár nemzetköziségre és hazájuk — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — iránti szeretetre is kell egyben nevelni. Ez hihetetlenül bonyolult feladat, amely ugyancsak nem egyedül az iskolán múlik, hanem a szülőkön, és egész társadalmunkon is. Ezért a magyar tannyelvű Iskolák jövendő tanerőinek nevelése és előkészítése roppant igényes követelményeket támaszt. A nyitrai pedagógiai tanszék magyar részlege már a tanítók százait nevelte fel, de számuk még mindig kevés. Még továbbiaka.1 kell útjukra bocsátani, és még jobban, hogy a déli országrészen a magyar szülők gyermekeit jól előkészíthessék az életre és további tanulmányaikra a különböző főiskolákon. Ebben az irányban a szülők magas követelményeket támasztanak az iskolával szemben. Hiszen miképpen lehetnek gyermekeik segítségére a továbbképzés folyamatában, ha azt, amit gyermeküknek meg kell tanülnia, maguk nem tudják? Az iskolának, a tanítónak tehát itt több időt, több figyelmet kell szentelnie a diákra, hogy sokat, a lehető legtöbbet sajátítson el és így tudásával, képességeivel, az ország bármely városában, bármely iskolájában megállja a helyét. Másrészt viszont az állami iskolai főigazgatóságnak minden tekintetben — káder, dologi, anyagi és szervezési vonalon egyaránt — biztosítania kell a magyar tannyelvű iskolák jó munkájának lehetőségét, hogy így kizárttá tegye a magyar szülők gyermekeinek diszkriminálását. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a CSKP vezetése mellett bármely nemzethez tartozó polgárának egyformán hazája. A fiatal generáció boldog, örömteli élete arra kötelez bennünket, a jövőben, hogy gyermekeinket a kommunista társadalom követelményeinek megfelelően neveljük. Ezt pedig az 19B8/67-es új iskolaév első csengőszavától kell elkezdeni. JOZEF PASTIER docens, kandidátus
