A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
Szürke Az Idő pora a történelmi eseményekre is rászáll, s vele együtt olvadnak be a szürkeségbe az események szereplői is. Az emlékezés, a kegyelet időnként megálljt parancsol az egymásra törlődő, rohanó napok sodrában, s Ilyenkor mindig újra felfedezzük: az idő nemcsak porréteggel, de romlástól védő patinával, nemes rozsdával is bevonta a történelem hősi korszakát. Nem múlik úgy el augusztus, hogy ne Idézné emlékezetünkbe azokat a napokat, amelyekben egy kis nemzet messzevllágltó példát adott a hősiességből, s felvette a harcot a fasiszta túlerővel szemben. Szerte az országban, hegyek hajlatában, erdők ölelésében, kanyargó folyók, patakok mentén meghúzódó kis falvak remegő, féltő szívvel, de bátor elszántsággal indították útnak legjobb fiaikat, hogy fegyvert fogva harcoljanak a felszabadulásért. A Trencsénbán melletti Zayugrócban is, a HNB épületének falán ott a tábla az elesett partizánok névével. S ml lett a sorsa az életben maradottaknak, a huszonkét év előtti hősöknek? Sokan közülük a közéletben töltenek befontos pozíciókat, sokan pedig a névtelen tömegben folytatják munkájukat, amit csak egy időre váltottak fel, meggyőződésük parancsára, a fegyverrel. A falucska rédiódobozokat gyártó üzemében dolgozik Koloman Hanko, egy csöndes beszédű, szerény, rokonszenves magatartású férfi, akiről azonban mindenki tudja, hogy helyén volt a szive akkor, mikor nagyon olcsó volt az emberélet az ugród hegyek között, ö maga így emlékezik vissza ezekre az Időkre. hősök Asztalossegéd voltam, fiatal, huszonegyéves f'.ú, ás csüngtem apámon, meg apám barátain, akik akkor is a biztosan bekövetkező győzelemről beszéltek, mikor a német tankok a Szovjetunió szívéhez közeledtek. Aztán fordult a kocka, és mindannyian türelmetlenül vártuk, mikor gyorsíthatjuk meg az események menetét. Egy nap Trencsénbánból jöttem hazafelé, mikor ismerős elvtársak keresztezték az utamat: „Itt a cselekvés ideje, a Szlovák Nemzeti Felkelés hulláma hozzánk is elért. Az idő sürget, már haza sem mehetsz, azonnal velünk kell jönnöd állásainkba.“ Arra volt még lehetőségem, hogy megüzenjem haza: ne várjanak egyelőre. Aztán kezdődött a partizánélet, amelynek voltak ugyan szép és napsugaras - pillanatai is, de igazán csak pillanatok, mert különben kemény, testetlelket próbára tevő komisz idők voltak. Első önálló feladatul az egyik uradalmi erdész lefegyverzését kaptam. Erről az emberről köztudomású volt, hogy németbarát, és a saját vadászfegyverein kívül is több fegyvert, lőszert tartott a háznál. Másodmagammal mentem be hozzá, a többiek a ház körül rejtőztek el, de szerencsére sikerült elkerülnünk a tűzharcot. A feladatot sikeresen végrehajtottam. Ezután a Ián ZlZka nevét viselő, mintegy ezerhatszéz főt számláló partlzánbrlgád egyik összekötője lettem. Akkoriban vagy hetven tagú cseh csoport Is jelentkezett nálunk a brigádba. Hogy milyen üton-módon Jutottak el hozzánk, még ma sem tudom pontosan. Velük egyldőben került hozzánk doktor Balogh-Dénes Árpád is, Vidám, pirostetős új házak sora vezet a faluba Alig maradt mutatóba a falu szélén néhány ilyen régi ház Koloman Hanko, mikor kellett, tudott igazi hős lenni Az élelmiszerüzlet és az étterem-/ Sugár György felvételei
