A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-21 / 34. szám
Kérdéseinkre a Népművelési Intézet igazgatója válaszol A közelmúltban a Szlovákiai Népművelési dolgozók kétnapos szemináriumon foglalkoztak a XIII. pártkongresszus határozataival s megvitatták az elkövetkező időszak tervfeladatait. Megkértük Jaroslav Celko 1. Miben látja a küszöbön álló jeladatok lényegét? A népművelési munka fő irányelveiről szólva mindenekelőtt azokra szeretnék rámutatni, amelyeket a XIII. pártkongresszus e problémakörrel kapcsolatban leszögezett. Elsősorban is komoly figyelmet kell szentelni az ideológiai és politikai munkának, ami azt jelenti, hogy növelni kell a nevelőmunka hatóerejét, és el kell mélyíteni a tömegek tudatában a szocialista világszemléletet. Az iskolán kívüli nevelés is megoldásra vár. E feladat jelentősége napról-napra növekszik, mivel az élet egyre elmélyültebb és koncentráltabb műveltséget kíván az emberektől. Nagyobb tudást követel a modern technika, de különböző, társadalmi szempontból igen fontos funkciókat sem lehet ennek hiányában betölteni. A XIII. pártkongresszus határozata különös nyomatékkai hangsúlyozza az esztétikai nevelés fontosságát és a minőségi követelményt. Népművelési munkánk rendkívül fontos tényezője lesz az elkövetkező időszakban, hogy előmozdítsuk a tömegszórakozások színvonalának emelését, szem előtt tartva a lakosság kulturált pihenésének magasabb fokú kielégítését, mert ez a szabad idő gyarapodásával napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap. 2. Van-e a népművelést munkának a dél-szlovákiai járásokban valami specifikus feladata? A népművelési munka társadalmi életünk egyik fontos jelensége, és kulturális ténykedésünk kétségtelen tartozéka. E ténykedésnek megvan tehát a specifikus jellege, sőt törvényszerűsége is, s ez összhangban áll más társadalmi ténykedésekkel. E megállapításból természetszerűleg következik, hogy a népművelő munkának a vegyeslakosságú vidékeken is meg kell találnia azt a helyes módszert, formát és utat, amelyekkel ezeket az ismereteket a csehszlovákiai magyarokhoz eljuttatja. Fel kell tárni azokat a lehetőségeket, amelyekkel az esztétikai értékeket és ismereteket a széles tömegekhez továbbítja. 3. Szükségesnek tartja-e, hogy a nemzetiségi vidékeken a népművelési dolgozók az ott élő nemzetiségi vagy népcsoportok anyanyelvét is ismerjék? A népművelési munka, a nép között és a népért folyik. Ez azt jelenti, ha a népművelési dolgozó jó munkát akar végezni, úgy elengedhetetlenül szükséges, hogy ismerje annak a népnek vagy népcsoportnak nyelvét, amelynek körében tevékenykedik, tekintet nélkül arra, milyen nemzetiségről van szó. Hogy konkrét legyek: a népművelési dolgozónak, aki hazánkban a magyarlakta vidéken fejt ki tevékenységet, kötelessége, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ha azt kívánjuk, hogy a tömegek a népművelési dolgozókhoz bizalommal legyenek, úgy ehhez az is szükséges, hogy ismerjék a munkaterületükön élő emberek anyanyelvét, Ha e tekintetben nehézségek merülnek fel, mint ahogy ez Dél-Szlvákiában, ahol a népművelési dolgozók egy része nem ismeri eléggé a magyar nyelvet, megtörtént, úgy meg kell találni a megoldáshoz vezető helyes utat. Tudatosítani kell a népművelési dolgozókban a magyar nyelv elsajátításának szükségességét, mert ez össztársadalmi szempontból felettébb fontos és egyben a jó és sikeres munka előfeltétele is. C Pontosnak tartja e a népművelés intézményeinek a CSEMADOK-kal való szoros és harmonikus együttműködését? A szocialista népművelés előnye a burzsoá államok hasonló ténykedésével szemben e munka egységében van. A szocialista társadalom megteremti ennek az egységnek az előfeltételeit, hiszen a feladatok megvalósításában a társadalmi ‘'szervezetek egész sora vesz részt. A XIII. pártkongresszuson hangsúlyt kapott a nemzeti bizottságok e téren való feladata, ami azt jelenti, a nemzeti bizottságoknak a kulturális és népnevelő munkában még inkább fokozniok kell ténykedésüket, hogy így biztosítsák a társadalmi szervek munkájának koordinálását. Ily módon a CSEMADOK szervezetekkel is szoros együttműködést kell megvalósítani. Ez elengedhetetlen követelmény s minden ezzel kapcsolatos ellentét vagy esetleges „konkurrenciális“ véleménykülönbség nem a dolgok hasznára, hanem kárára lesz. Ami a jövőt illeti, egy olyan politikai plattform van kialakulóban, amely lehetővé teszi a nemzeti bizottságoknak, hogy a népművelési szervek ezeket a problémákat megoldhassák. Mi pedig a jövőben arra törekszünk majd, hogy a nemzeti bizottságok, a népművelési otthonok, valamint a CSEMADOK szervek között tényleges, őszinte és gyümölcsöző együttműködés jöjjön létre. Ez egyetemes szempontból csak haszonnal járhat, és elősegíti feladataink végrehajtását. A magyar lakosság körében pedig hozzájárul a népművelési munka további aktivizálásához, elmélyítéséhez, a minőségi követelmények biztosításához. Hozzájárul az intellektuális, esztétikái, morális és etikai követelmények megerősödéséhez és nem kis mértékben a szlovák—magyar lakosság, valamint az egész társadalom jó kapcsolatainak további megszilárdulásához. 5. Miben■ látja a közvetlen feladatok lényegét dél-szlovákiai vonatkozásban" Az utóbbi időben sokat foglalkozunk a kérdéssel, mit is kellene elsősorban megoldanunk, hogy következetesebben realizálhassuk a népművelési munka területén a XIII. pártkongreszszus határozatát. Ami a dél-szlovákiai problémákat illeti, itt a specifikus, különleges kérdések egész sorával találkozunk, amelyek szorosan összefüggnek a hazai magyar lakosság kulturális fejlődésével. Ezeket a specifikus kérdéseket kétségtelenül figyelembe kell venni. Respektálni kel s keresni módját, miképpen lehetne a többi területtől bizonyos mértékben eltérő körülmények közt, ezt megoldani. A közelmúltban a CSEMADOK elnökségével arról tanácskoztunk, miképpen javíthatnánk a magyar lakossággal kapcsolatos munkamódszereinket. A megbeszélések alapján a jövőben arra törekszünk, hogy magasabb színvonalra emeljük a LUT keretén belül a magyar amatőr csoportok színvonalát. Ismert tény, hogy a magyar együttesek nem vettek részt az elmúlt év versenyein. Feladatunk, hogy a jövőben e versenyeknek olyan formáját találjuk meg, amelyekbe ezek az együttesek is beleilleszkedhetnek, mert véleményem szerint ez egyrészt az együtteseknek hathatós hajtóerőt jelentene, és így az amatőr művészet számára új erőt adna, meggyorsítaná a magyar lakosság kulturális fejlődésének ütemét, másrészt a jövőben a magyar együttesek megrövidítésének veszélye sem következhetne be. Ezek az együttesek ugyanis még sok esetben nem rendelkeznek sem a szükséges hagyománnyal, sem olyan anyagi feltételekkel, mint a szlovák együttesek, ami pedig bizonyos diszkriminációhoz vezethetne. Igen nagy gonddal kell tehát e probléma megoldásához látni, hogy a magyar lakosság körében az amatőr művészet lehető legmagasabb rendű fejlődését, amely egyben össztársadalmi követelmény is, biztosíthassuk. Felettébb fontos, hogy ezt a közeljövőben megoldjuk Ami az iskolán kívüli nevelés problémáját illeti, e téren nem mutatkoznak az előbbiekhez hasonló nehézségeink, mert a magyar lakosság körében az esetlegesen felmerülő kérdéseket helyes szervezési módszerekkel ugyanúgy meg lehet oldani, mint a szlovák lakosság körében. Talán még egy kérdés volna hátra és ez a honismereti nevelés problémája. Ennek megoldásához mind a szlovák, mind a magyar lakosság körében nagyobb erővel kell hozzálátni, mint a múltban. Végül komolyan el kellene gondolkodnunk afelett, hogy a felmerülő kérdéseket hogyan tudnánk a magyar lakosság specifikus helyzetére való tekintettel megoldani. Ez az a két fő probléma tehát, amelyet a dél-szlovákiai járásokban az elkövetkezendő időszakban a népművelési dolgozók elsődleges feladatának kell tekintenünk, figyelemmel a magyar lakosság és az egész társadalom érdekeire, mert e vidéken mindkettőt egyformán kell respektálni. a Hét irodalmi melléklete 34. JL A közelmúltban a Szlovákiai Népművelési dolgozók kétnapos szemináriumon foglalkoztak a XI11. pártkongresszus határozataival s megvitatták az elkövetkező időszak tervfeladatait. Megkértük Jaroslav Celkp docenst, a szociológiai tudományok kandidátusát, a Népművelési Intézet igazgatóját, hogy a szeminárium tanulságai alapján válaszoljon néhány kérdésünkre.