A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-21 / 34. szám
a zsinórral végeztéik ki 1557-iben Lord Storntont-t. A főnemeseknek ez a kiváltsága Angliában 1760- ig tartott. Ekkor végezték ki selyemzsinórral Lord Ferrest. Nálunk a városi törvénybírák nem Ismertek el efféle előjogot a nemesek részére — persze ha egyáltalán bíróság elé kerültek a nemesek. * . • * Nálunk a halálos ítéletet a Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság prezidiuma vizsgálja felül. Ha a kegyelmi folyamodványt is elutasítják, ezt egy nappal a kivégzés előtt közlik az elítélttel. Megkérdik tőle, nem okair-e elbúcsúzni valakitől, mi az utolsó kívánsága. Ezután a sinalomházba kerül, ahol a börtönőrök minden oldalról szemmel tarthatják őt. Az utolsó éjszakát csak a pap tölt: heti vele, aki a vesztőhelyre is elkíséri őt. Régi szokás szerint a halálos ítéletet napkelte ölőtt hajtják végre, tehát nyáron három, téli időszakban hat óra körül. A vesztőhelyen a bíró még egyszer felolvassa a törvényes ítéletet, s a delikvenst átadja az ügyésznek, oki a következő szavakkal ad parancsot a kivégzésre: „Kivégzőmester, végezze kötelességét!" A segédek kötelet erősítenek az elítélt hóna alá, felhúzzák őt az akasztófára. (Egyenes oszlop, tetején léccel és kampóval.) Majd egy hurkot a kampóra, egy másikat az elítélt nyakára erősítenek. Ezután a kötelet leoldiák a hóna alól és a zuhanó test saját súlyánar fogva eltöri a nyakcsigolyát. A halál azonnali és teljesen fájdalommentes. Jómagam személy szerint könnyebb ha'áinak tartom, mint a főbelövést... * • • Mivel a városi tanács urai panaszlevelet kaptak, melyben arról volt szó, hogy a bakó túl magas jutalmat követel a kivégzésekért, a maggisztratus az 1771. november 8-án kelt protokoll szerint a következő jutalmat állapította meg: a városban végrehajtott halálos ítéletért 6 aranyat, ha a hóhérnek más vármegyébe kellett utaznia, 32 aranyat és az útiköltség megtérítését. Ha az élítélt közvetlenül a vesztőhelyen kapott kegyelmet, a bakónak ott helyben 15 aranyat számoltak le. Móglyahalál esetében a bakó a tűzifát is felszámíthatta. Franciaországban a bakó 1721-ig fizetés helyett természetbeni járadékot kapott. A párizsiak hóhérmesterüket Monsieur de Paris-nak hívták. Ausztriában 1851 óta a hóhér állami hivatalt töltött be. Rendes fizetése mellé 25 aranyat kapott minden kivégzésért. Egon Erwin Kischtől tudjuk, hogy a prágai Vollsohiöger évente 800, s minden kivégzésért 25 aranyat kopott. Az első köztársaság idején a hóhér fizetése 15 000 korona volt. Egyegy kivégzésért 500 koronát kapott. Említettem, hogy rendes foglalkozásom volt. Előbb mint kikötőmunkás, később kapusként dolgoztom. Minden eset előtt idézést kaptam a bíróságtól, aminek alopján az alkalmazó egy napra szabadságot adott. Ugyanis főleg az Igazságügyi Palotában dolgoztam. Kiutaznom is többször kellett, egész Szlovákia énhozzám tartozott. Eperjesen, Lőcsén, Trencsénben és Nyitrán is dolgoztam. Sőt egyszer a prágai kollégát is helyettesítettem Jihlaván, s néhányszor a Pankrácon is segítettem neki. Itt egyszer egy nap alatt négy banderistával akadt dolgom. Annak idején egy fiatal prágai hóhért is betanítottam. Lehet, hogy a mai napig dolgozik. Nem vagyok biztos benne. Evekkel azelőtt abbahagytuk a levelezést. Funkciómért 700 koronát kaptam havonta, s minden esetért 500 koronát. Régi pénzben, természetesen. • 0 * Hogy mire emlékszem vissza? Az ötvenes évek táján történt. Mint máskor, idézést kaptam az Igazságügyi Palotába ... S képzeljék, a vesztőhelyen a barátomat látom. Együtt nőttünk fel Holícban, igen jól ismertük egymást. Az akasztófa alatt állt, kereste a hóhért. Amikor nem látott senkit csuklyában, észrevette kezemen a fehér keztyűt s meglepődve felkiáltott: „Jézus Máriái Te fogod csinálni?" „En bizonyl" „Nem fog fájni?" „Nem", ne félj, egész biztos nem!" Az ítéletből, amelyet dr. Stark a kivégzés előtt felolvasott, megtudtam, hogy az én föl dim, a Szlovák Állam alatt egy zsidó házaspárt és gyermeket rejtett el saját lakásán, azután megkívánta vagyonukat, aranyaikat, szadista módon lemészárolta őket, feldarabolta és darabonként a Morva folyóba hordta, öt év múlva derült ki az egész. • • • Utolsó kivégzése óta 14 év telt el. Az ügyek írásbeli emlékei már rég elégtek, isten tudja, hol van már a fehér kesztyű, amelyben dolgozott. Emlékezni? Mire emlékezzen? Lezárt, emberi út az övé. Útján azt csinálta, amelyet társadalmilag fontos tevékenységnek képzelt, s habár néhány ember megveti ezt a foglalkozást, nincs oka lelkiísmeretfurdaiásna. Hiszen, amíg élnek javíthatatlan bűnözők, a társadalomnak védekeznie kell ellenük, tehát a hóhérmesterséget is vállalnia keli valakinek A bratislavai Veíernlk nyomán Slovenka a nyitrai járásban, Kistapolcsányban született, ahol ezen a különös néven szerepelt: „24“ Koheilan „19“. Gyönyörű arab csikó rejtőzik a név alatt, fehér, mint a hó és a helyi Allamt Méntelep büszkesége volt. Mai gazdája, az amerikat Sidney Rehka, akt a múlt év végén vásárolta meg tőlünk, bemutatja az USA valamennyi mezőgazdasági kiállításán. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Slovenka valamennyi Amerikában megjelenő lótenyésztést szaklap érdeklődésének középpontjába került. Egy régi arab legenda szerint a Hedzsra emlékezetes éjszakáján száz cstkó közül csupán öt futott bs időben Mekkából Medinába, amelyeknek végül ts sikerült megmenteniük az ellenségei elől menekülő Mohamedet. Ezeket a csikókat azután becsületes teljesítményükért szinte szent állatként tisztelték és lövőbe látó képességet ts tulajdonítottak nekik. Ez az öt csikó tulajdonképpen a megalapítója az arab paripák öt törzsének, amelyeket mint az öt legnemesebb kitenyésztett fajt ismernek világszerte. A mohamedánok még Időszámításukat ts az öt remek állat mesébe illő teljesítményétől, Hedzsra éjszakájától kezdik. Különb érvet nem ts lehetne felhozni amellett, hogy az arab világ milyen mélységes és hagyományos szeretettel viseltetik a lovak tránt, amelyek nemcsak ellenállóképességükkel, kitartásukkal és igénytelenségükkel tűnnek ki, de Imponálóan szép külsejükkel ts. Európába az arab lovak tulajdonképpen a keresztesháborúk idején jutottak, habár már jóval előbb ts Ismerték és csodálták őket. Tapolcsányba az első arab ló 1922— 23 ban került, a volt osztrák—magyar méntelepekről, mint Llplca, Fiber, stb. Ma már Itt találjuk az ország legnagyobb arabló-tenyésztését. Eleinte lipicait, nóntust (szlovák, nehéz, melegvérű lovakatj tenyésztettek Itt, ma már csupán a tlsztavérü arab törzsekből származó állatok tenyésztésével foglalkoznak, amelyekkel az exporton kívül a hazat piac szükségletét is fedezik. Belföldi használatra különösen nagy sikert értek el a hegyilovak kitenyésztésében, amelyek kitünően beválnak mezőgazdaságunkban. Az utóbbi öt esztendőben kizárólag export célra angol félvérek tenyésztésével is foglalkoznak. A fő zootechnlkus, Mandellk mérnök, csupa fiatal szakemberrel dolgozik. A lóldomítás mestere Dominik Prutinskg, türelmet és fegyelmet igénylő munkája is meghozza gyümölcsét. A lovaknak rengeteg gyakorlatot kell tökéletesen elsajátítaniuk, hogy elnyerjék a megfelelő kvalifikációt. Néhány éve szigorú szelekciót hajtottak végre a ménesben. Csak a legjobb falt tulajdonságokkal rendelkező apa- és anyaállatokat találjuk már itt, melyek külsejükben és teljesítőképességükben ts az egész világon versenyképesek. Az arab Dahoman, Koheilan, Hadban, Hadarni, 0 Báján, Siglavi törzseket tenyésztik, Tapolcsány specialitása mégis a Shagya törzsi lótenyészet. Ennek a törzsnek itteni megalapítóit a magyarországi Bábolnáról szerezték be. A méntelep dolgozói szorosan együttműködnek a lengyel, magyar, román lótenyésztőkkel, akiknek lovait szintén igen magasra értékelik a világpiacon. A tapolcsányt tenyésztésű nemes állatok tránt az USA-ban az NSZK- ban, az NDK-ban, Dániában, Hollandiában, Svájcban stb. nagy az érdeklődés. Sluka 7
