A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-14 / 33. szám

Winnetou: Ha kell, harc árán szabadítjuk ki Tujungátl

XVIII.

Tnjungát a küzdelem annyira kimeritstta, hogy alig tudott ki vánszorogni • vízből. Nom törődött anal, hogy ki Oltó msg a katonát, a tulajdonképpen azt som tudta, hogy mi történt. Haltfáradt volt Nőm is csoda, hlsxan még nagyon fiatal ás tapasztalatlan volt ahhoz, hogy harcokban edzett katonával megverokedbesren. 0 csak azt tartotta fontosnak, hogy meg mentse Falómét. Legszívesebben lefeküdt volna a fűre aludni. Kimerültén vánszorgott as indián erftditmány felé. Otküzben a katonák elfogták ás erádftményükbo harcolták.

Paloma látta, hogy Tnjungát a katonák elfogták ás megkütSave magokkal cipelték. Hallotta azt Is, amikor a kapitány azt mondotta legényeinek, hogy az indiánt a katonai erádftmáaybe viszik, ahol nyilvánosan felakasztják.- Erről azonnal értesítem OM Shatterhandet és Wlnnetovt — tűnődött Pa lótna. Tüstént Iára Bit és szélsebesen Wlnnetonhoz vágtatott.

— Tnjangát az erődítményben fel akarják akasztani — Jelentette izgatottan barátainak.

Winnetou nyugodtan meghallgatta a lányt, majd így szélt Old Shattarhandhoz:

— Testvérem tudja, hogy nem akarom megszegni a békét Tnjungát azonban — ha kell, — harc árán is kiszabadítjuk. A sápadtarcéek megélik őt.

Winnetou harcosai szinte percek alatt fegyverben voltak. Old Shattarhand azonban nem egyezett hala abba, hogy megtámadják az erődítményt.

— Magam megyek az erődítménybe — mondotta — és kiszabadítom Tnjungát.

A Rosemary bárban vidám mulatozás folyt. Ott volt a seriff is, s ágy látszó», hogy ő Is J61 érzi magát Az egyik vendég Izgatottan fijságolta, hogy a környéken az indián tamtam dohok harcra szófitják fal az apacsokat A mulatóban a hír nagy zavart és fejetlenséget okozott. A seriff igyekezett megnyugtatni a felsaklatott embereket, de senki sem hallgatott rá. Rövid vita után abban egyeztek meg, hogy valamennyien a katonai erődbe mennek, ott keresnek menedéket.

Tujungát annyira kimentette c küzdelem, hogy alig Winnetou harcosat szinte pillanatok alatt állt a lábán jelkészültek a harcra

Old Shatterhandet Hawkens és több barátja kísérte el az erődítményig. Az éjszaka leple alatt közelítették meg a katonák főhadiszállását. Hawkens vezette őket, ő ismerte legjobban a környéket. Otkösben sokat viccelődött.

— Ne félj, zöldfülű barátom, nem hagyom, hogy bántsanak — mondotta nevetve Old Shatterhandnek.

— Nem félek semmitől — válaszolta élesen Old Shattarhand, de ettől tartok, hogy ti sokkal Jobban féHek a saját árnyékotoktól. mint én a gazemberektől.

Hawkens gondolkozott. Egy ideig tétlenül állt, majd megszólalt:

— Ml minden eshetőségre felkészülünk! fin elvonom az őrök figyelmét, és azalatt kell Old Shatterhandnek az erődítménybe bejutnia.

— Rendben van — válaszolta Old Shat terhand — és csak akkor lépjetek közbe, ha arra nagy szükség lesz.

(Folytatjuk.)

Az éjszaka leple alatt közelítették meg a katonák főhadiszállását