A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-14 / 33. szám

sérje mindig szerencse és tartsa mindig hű emlékeiben losonci jó barátait és tisztelőit.“ Még ma is áll a szalatnai Hubay-kastély — mert ma már csak így ismerjük — a Losonc— Rimaszombat közti útvonal mentén, alig 2—3 km-re Losonctól. Ma a Cebrián grófok kastélya a betej» gyermekek otthona. Ebben a kastély­ban pihente ki a nagy művész az élet fáradal­mait. A budapesti születésű, világhírű művész a spanyol eredetű Cebrián grófi családba nő­sült. Cebrián gróf Rózsa nevű lánya volt a fe­lesége. 1907-ben szerzett nemesi levele és há­zassága révén jutott a szalatnai birtokhoz. Gyakran töltött hosszabb-rövidebb időt szalat­nai birtokán, s így történt, hogy több, s majd mindig jótékonycélú hangversenyt adott Loson­con. Berlinben és Párizsban tanult. Liszttel sűrűn játszott együtt, s külföldön is forró sikereket aratott. 1886-ban Belgiumból hívják haza, hogy a Zeneakadémia hegedű tanszékének tanári ál­lását elfoglalja. Ettől kezdve a magyar tehet­ségek itthon nyerik végső kiképzésüket és sze­reznek dicsőséget hazájuknak. 1919-től a Zene­­akadémia igazgatója. A magyar hegedűművé­szet összeforrt Hubay nevével, a Hubay-iskola fogalommá vált az egész világon. Popper Dá­viddal megalakította a nagyhírű Hubay—Pop­per vonósnégyest. Ez a kvartett évtizedeken át nevelte, fejlesztette a magyar közönség ze­élete nei ízlését. A vonósnégyes 1914-ben a Vigadó­ban aratott sikert Losoncon. A világhírű he­gedűművész és zenepedagógus zeneszerzéssel is foglalkozott. Világsikert az 1894-ben írt „Cre­­monai hegedűs“ c. művével aratott. Regényes életrajzát két kötetben, egy szlovákiai magyar író, Neubauer Pál írta meg. Losonc zenei életében úttörő munkát végzett dr. Leyer Antal mennyiségtan-természettan sza­kos, aki 1884-től kezdve 24 éven át vezetője volt városunk zenei életének. Ű volt az ifjú­sági dal- és zenekör megalapítója is. 1909-ben történt nyugalomba vonulása alkalmából a gim­názium „Értesítődében olvassuk: „Layer egy nem közönséges, de legyőzhetetlennek bizo­nyult hatalmas fegyvert használt tanári pályá­ján: a zene kultuszát, mely hazánk középisko­lái közül csak kevésnek áll oly biztosan ren­delkezésére, mint amilyenné Ö emelte azt gim­náziumunkban.“ Dr. Layer Antal lakásán Lo­sonc legjobb zenészei gyűltek össze. Ezekből az összejövetelekből fejlődött ki a Losonci Ze­nekedvelők Köre — mely évek hosszú során át irányítója maradt a város zenei életének. Nem Ambrúzy Béla ■ • e--ir - - .-- «* ■ '■ . ■ - , re-, -i. egy növendéke országos hírre tett szert, pl. Ambrózy Béla, Bartha István, Losonczi-Schwei­­tzer Oszkár. Igazgatása alatt a Losonci Magyar Dalárda virágzó éveit élte. Kovarcz Emil 1874-ben alakította meg híres kvartettjét, és vált az ország második legjobb karmesterévé. 1890-ben alakult a másik híres losonci Thaisz-kvartett. Ennek volt — mint már írtuk — tagja 5 éven át Lehár Ferenc. Ugyan­csak országos hírűvé vált később a Losonci Schweitzer Oszkár kvartettje is. Losonc város zenei életének jó nevet szereztek Kudlák Pál, Molnár Béla, majd Nagy Sándor zenetanárok is. Molnár Bélának jónevü vonóskvartettje is volt. Az első köztársaságban Losonc zenei életét a város két dalárdája — a Munkás- és a Ma­gyar Dalárda mellett a Márkus János karnagy vezetésével működő szimfonikus zenekar is emelte. Városunk zenei életében jelentős sze­repet játszottak a mindenkori katona- és mun­kás fúvós zenekarok is. A Losonci Magyar Dalegylet 80 éves jubi­leumát 1940-ben ünnepelte. Kazinczy Ferenc születésének éppen 100 éves évfordulójáról emlékezett meg Losonc város akkori társadal­ma, amikor 1860-ban életre hívták az első dal­kört. A Losonci Magyar Dalegylet több mint 80 éven át képviselte Magyarországon, majd az első köztársaságban is a magyar dalkultú­rát. Milyen eredménnyel? 1876-ban, majd 1880- ban és 1882-ben Szegeden, Kolozsvárott és Deb­recenben megrendezett országos dalosünnepe­ken második helyet szereztek a losonciak. Ko­varcz Emil karnagy személyében az ország má­sodik karnagyát tudhatták magukénak a lo­sonciak. 1930-ban ünnepelte az énekkar 70 éves jubi­leumát. Csehszlovákia 15 magyar dalegylete több mint félezer dalosával vett részt Loson­con a dalosünnepen, járásunkból a füleki és a galsai Magyar Dalkör is részt vett a Loson­ci Mezőgazdasági Gépgyár feldíszített kiállítási csarnokában tartott országos dalosversenyen. 1940-ben ugyanott rendezték meg 80-éves jubi­leumi hangversenyüket is. Ekkor Riszner Ede volt a dalkör karnagya. A Losonci Magyar Dalegylet mellett eredmé­nyesen működött városunkban a Munkás Da­lárda is. Az 1910-ben alakult Munkásdalkört előbb Hágelbauer György, majd Medgyesi Já­nos karnagy vezette. Városunk dalkultúráját szolgálta az első köztársaságban alakult, Egyet­értés nevet viselő munkásdalárda is. A Munkás Dalkör mellett munkás szimfónikus zenekar is létesült, s ebből fejlődött ki később a munkás fúvószenekar is, mely városunk zenei életében jelentős szerepet játszott, Máj Gyula, majd pe­dig Hagelbauer György karnagy irányításával működött. Losonczi-Schweitzer Oszkár 1890. január 9- én, az akkori Alsópatakparton levő anyai nagy­szülők házában született. A Losoncon karmes­terkedő Lehár Ferenc katonazenekarának szó­­lóhegedüse volt. Czóbel Leő volt az első taní­tómestere. Már diákkorában több ifjúsági hang­versenyen szerepel, amikor Hubay Jenőnek is bemutatták, s annak ajánlásával került a bu­dapesti Zeneművészeti Akadémiára. Tudása any­­nyira fejlődik, hogy még mint növendék az Akadémia engedélyével önálló hangversenyeket tart. Így már 1909-ben a losonci Vigadó nagy­termében hangversenyezett, és bejárta a mai Szlovákia több városát. Az oklevél megszerzése után újabb országos turnéra indult. Az első világháború után előbb Pesten nyitott hegedű­­művész iskolát, majd hazatért Losoncra, hogy aztán 1929-ben családostól végleg Budapestre költözzék. Itt az Omnia mozgófénykép-színbáz zeneigazgatója lett. 1930-ban bekapcsolódott a Magyar Rádió munkájába, ahol a neve alatt működő művészegyüttessel — leszámítva a gyá­szos hitleri időket — 1948-ig működött mint karnagy, zeneszerző és szólista. Szerzeményei állandó műsorszámai voltak a rádiónak. 1936- ban alapította az Űj Magyar Művészek és Mű­­pártolók Társaságát, melynek célja a szegény sorsú tehetségek felkarolása és nyilvánosság­hoz való juttatása volt. 1930-ban életre hívta az Országos Szimfónikus Zenekart, amely az Operaház zenekara mellett Budapest egyetlen számottevő zenekara volt. A német megszállás alatt munkatáborban sínylődött. Ekkor kom­ponálta a „Szabadság dalát“ és 1945-ben ezzel a dallal ünnepelték Budapesten az első szabad májust. A felszabadulás után a Budapesti Hangversenyzenekar tagja lett, majd több szín-Hubay Jenő hegedűművész házi zenekarban is működött, aztán a buda­pesti KISZ Művészegyüttes hegedűtanára lett. 1964-ben a Zeneművészeti Főiskola aranydiplo­mával tüntette ki. Magas kora ellenére még ma is dolgozik, komponál és itt-ott fel is lép. Számos műve jelent meg nyomtatásban, a nyil­vántartás szerint már a 158. kompozíciójánál tart. Ambrózy Béla szintén Losonc szülötte. 1902. szeptember 1-én született. Hatéves kora óta zongorázik. A Zeneművészeti Főiskolára Loson­con Zorkóczy Edéné készítette elő. A főiskolán Kéri-Szántó Imre volt a tanára, akinek kiváló művészegyénisége döntő befolyást gyakorolt emberi és zenei fejlődésére. Zongoratanulmá­nyai mellett zeneszerzést is tanult, előbb Sik­lósnál, majd Kodálynál. 1930 ban nyerte el á művészi oklevelet, és utána első önálló hang­versenyét szülővárosában, Losoncon tartotta. Ettől kezdve állandóan hangversenyezett Ma­gyarországon és Csehszlovákiában. 1936-ban Budapesten tartotta bemutatóhangversenyét. 1939-ben Dohnányi Ernő igazgató meghívta a Zeneművészeti Főiskolára tanárnak, s azóta megszakítás nélkül ott működik a zongora­­tanszakon. Művei: zongoraművek, zongoraver­seny, Kamaramuzstka és dalok Petőfi és Ady verseire. * * * Itt azokat a prímásokat mutatjuk még be, akik Losoncon, illetve a járásban érdemes sze­repet töltöttek be. Ilyen az osgyáni születésű Bukó Ferenc zenész, aki a füleki vár muzsiku­sa volt 1800 elején, majd Losoncon működött 1849-ig. Az ugyancsak osgyáni születésű Borzó Miska jelen volt Losonc 1849 augusztusában történt pusztulásánál és ezt meg Is zenésftette. Borzó Miska zeneművét „Losonc romlása“ cí­men Sárközi Ferenc és Rácz Rudi híres loson­ci prímások vitték nagy sikerre. Losoncon szü­letett 1874-ben Rácz Laciné, a híres cimbal­mos és gitáros. Rácz Pali Rudi nevű fia örö­költe atyja tehetségét. Ö volt az, aki Angliá­ban megkedveltette a magyar zenét. Édesatyjai leghíresebb szerzeménye a „Lehullott a rezgő­nyárfa aranyszínű levele“ című dalt, amit ktt- . lönösen a cigánytemetéseken ma is énekelnek. Losonc szülöttei Rácz Jani (1844), Rácz Gyula (1866) és ifj. Rácz Rudi (1875) is. Valamennyi országos hírű prímás, akik bejárták a nagy­világot zenekarukká' 13

Next

/
Thumbnails
Contents