A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-07 / 32. szám

Paloma csak akkor vette észre a katonát, amikor kilőtt a vízből A katona azonban nem törődött ez­zel, tovább birkózott a lánnyal, s már majdnem sikerült a földre tepernle. Paloma helyzete szinte reménytelenné vált. A közelben tartózkodó Tnjunga azonban meghallotta segélykiáltását és még idejében érkezett. A katonát ellökte a lánytól. Palo­ma kihasználta a katona meglepeté­sét és futásnak eredt. Amikor a férfi látta, hogy a lány megszökött, dühé­ben Tnjungára támadt és a fiatal Indi­ánt ütlegelni kezdte. De Tujunga sem maradt adósa. Kemény ökölcsapások­kal válaszolt. A katonának visszakoz­nia kellett. Tujunga egészen a folyó­partig ütlegelte, addig, míg a vízbe esett. Tujunga utána ugrott. A harc a vízben Is folytatódott, ahol Ismét a katona kerekedett felül Abban a pilla­natban azonban, amikor a katona meg akarta ölni Tujungát, lövés dörrent... és a katona holtan bukott a vízbe. A lövést a közelben tartózkodó kar tonák is hallották. Bradley kapitány parancsára azonnal kutatni kezdték, hogy ml történt. A kapitány azért jött embereivel erre a környékre, mert ál­lítólag banditák garázdálkodtak ar­rafelé. A katonák hittek a kapitánynak. Semmi okuk nem volt arra, hogy pa­rancsnokuk szavában kételkedjenek. Azért, amikor a lövést hallották, azon­nal teljesítették a kapitány parancsát és átkutatták a környéket. A katonák nyomban észrevették, hogy a víz egyik társuk testét sodor­ja. Tüstént felismerték. Ketten is a vízbe ugrottak és a partra vonszolták. Segíteni azonban már nem tudtak raj­ta, mert halott volt. A puskagolyó szí­ven találta. A katonákat elöntötte a düh. — KI tehette ezt? — kérdezték. Az egyik katona észrevette Tujun­gát. Valamennyien a nyomába ered­tek. — Fogjátok el élve és hozzátok ide — adta ki a kapitány a parancsot. A viaskodásban halálra fáradt Tu­junga minden meglévő erejét össze­szedte és futásnak eredt. Lábal azon­ban már nem engedelmeskedtek. Már, már úgy tűnt, hogy mégis sikerült egérutat nyernie, amikor ... (Folytatjuk) A katona az egyik hatalmas fa tör­zse mellől figyelte a fürdőző lányt. Paloma nagyon megtetszett neki, s el­határozta, hogy elfogja. Lassan, óva­tosan közeledett a parthoz, oda, ahol a fürdőző lány ruhája volt. Paloma semmit sem sejtett. Gondtalanul lu­bickolt a hús hullámokban, s amikor már eleget fürdött, a parthoz közele­dett. Az ott lapuló katona még a lé­legzetét is visszafojtotta, hogy el ne árulja magát. Paloma kijött a vízből és a ruhájá­hoz közeledett... Éppen a törülköző­jét vette fel a földről, hogy testét le­­szárltsa, amikor búvóhelyéről kilépett a katona és egyenesen feléje tartott. Paloma, amikor észrevette a katonát, futni kezdett. A katona azonban nyo­mában volt, üldözőbe vette a lányt. Be is érte. Nagy küzdelem kezdődött kettőjük között. A katona a földre akarta teperni a lányt, de az kétség­­beesetten védekezett. De hiába, mert a katona erősebb volt. — Segítség! Segítség! — kiáltotta Paloma kétségbeesetten. Paloma a vízesésnél szeretett fürdeni A katona figyelte a fürdözö lányt... A lövést meghallották a közelben pihenő katonák Is

Next

/
Thumbnails
Contents