A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-07 / 32. szám

szakítás után betört árhullám, s attól kezdve szeptember közepe tájáig dögletes, szennyes hullámok lakták a falut. Nem maradt ment tőle csak a régi töltés koronájába épült országút mentén a magasabb szinten álló utca házsora. Ezalatt mindössze az a hetven férfi tartózko­dott a faluban, akiket a járási árvízvédelmi bi­zottság őrszolgálatra rendelt. Amikor bevonult a gyilkos víz és vísszaszál­­lingóztak a falu lakói, megkezdődött az újjá­építés munkája. Egyidőben temettek és ringat­tak bölcsőt: rombolták az amúgy Is rom házakat és ásták az új otthonok fundamentumait. Az itthoniakkal karöltve a galántal járás magyar­jai meg a pardubiceí járás cseh emberei. Ma, alig egy év múltán a 250 összedőlt ház helyén 114 lakható ház áll, s két éven be­lül a falu minden lakója beköltözik új ottho­nába. Honnan meríthette a falu lakossága ezt a nagy anyagi és erkölcsi erőtartalékot? Az eddig nyújtott állami segítség volumene eléri a huszonhétmilió koronát. Ebbe természe­tesen beleszámítandó a kártérítések, a bankhi­telek, a vállalati kölcsönök összege, valamint a juttatott anyagok és a védnökintézmények munkálatainak értéke Is. Az egész társadalom segélynyújtása ez a rá­szorulóknak. Keszegfalu felépítésére különben a galántai és a pardubiceí járások üzemei, építési válla­latai és gazdaságai vállaltak védnökséget. Az itt folyó építkezések lázas tempójáról le­gendás történeteket Is hallani a faluban. Hogy például egy házat három hét alatt építettek fel. A szép, villaszerű ház a Tag utcában áll, kö­zel a vasútálomáshoz, és Ilyen szövegű táblát olvashatni a homlokzatán: „Ezen házat a Baj­­csi Állami Gazdaság dolgozói építették és aján­dékozták Nagy Jenő keszegfalusi lakosnak és utódainak, akiknek házát az árvíz romba dön­tötte. 1965 október“. Idős, nyugdljasforma ember jött elő a kert­ből. — Nem tartott a három hétig se, csak tizen­­nyóc és fii napig — közölte sok apró nevetéssel arca ráncai és borzas bajúsza közül, helyreiga­zítván a rossz tájékozottságot. — Teljesen in­gyen kaptam a gazdaságtú ... még százötven liter bort is adtak, meg hlzódisznót, baromfit, kukoricát, miegyebet. Beszélgetés közben hirtelen, bizalmasan hoz­zám hajol: — Tudja a tetejibe megkaptam vóna én még a rendes illető háztírltést is, de lemondtam rulla a szerencsítlenebbek részire. Vannak sokan, akik saját erejükből építkez­nek. Közülük az egyiknek, Mészáros Sándornak a háza az Oj utcában található. Messziről fel­hívja rá az ember figyelmét a sugaras díszítésű kovácsoltvas kapu és kerítés. Be Is léptünk rajta az udvarba. Mikroszoclológla a buja vízivilág perifériáján: az unoka magnetofonon cigányzenét játszott, mialatt a házigazda meg a felesége, valamint asszonylányuk, a nyitott ablak mellett az új ház szobáit meszelik. — Szentigaz, saját erőnkből építettük — ráz­za meg súlyos tenyere minden szívélyességével kezemet Mészáros Sándor, aki mellesleg a Bál­­ványosl Állami Gazdaság dolgozója. — Ahogy mondják: önerőbőll Ez az önerő tulajdonképpen így fest: 84 000 koronát fizetett ki az Állami Biztosító kártérítés fejében a ház után, a tönkrement berendezése­kért pedig 11000 koronát. A többit keresmé­nyekből és bankkölcsönből teszik hozzá. Kedveskedő meghívásukra belülről is megte kíntem a házat: három szoba, konyha, előszo­ba, kamra és fürdőszoba van benne, korszerű elrendezésben. A vízvezeték, a központi fűtés és a gáztüzelés bevezetéséhez szükséges alap­elemek előkészítésével! — Amikor hazajöttünk, s láttam, hogy az ebédlőszekrényen kívül nem maradt meg sem­mink, én csak sírni meg sírni tudtam napokig. Most már azt se nagyon sajnálom. Majd csinál újat a fiúnk, aki asztalos. Vannak, akik a templomból kizügó hálaadó ének tanúsága szerint az istenség emberalkotta jelképei előtt róják le egykori rettegésük adó­ját, mert ne felejtsük: a rohanó árral a félelem­nek, a reménytelenségnek és az elhagyatottság érzetének olyan vihara zúgott át az emberi lel­keken, amelyről ma már aligha lehetne szá­mot adni. Vannak olyanok Is, akiknek az égvilágon sen­kivel és semmivel sincs bajuk már, éppen ezért meghitten söröznek, kártyáznak és tereferélnek az árvizet teljes épségben átvészelt új vendég­lőben. És vannak, akik a fényét és hevét örök egy­formasággal ontó nap alatt maltert kevernek, falakat emelnek, vakolnak, tetőt ácsolnak vagy cserepeznek. Mlndközönségesen: fészket rak­nak. Csak a faktográfia és a szociográfia eszközei­vel lehetne megnyugtatóan rögzíteni, hogy a mostani újjáépítés munkája mennyivel lendíti előre a csallóközi népet az emberi boldogulás útján. Mégpedig nemcsak jövendő életnívóját illetően, hanem az élet örökös újratermelésé­hez szükséges feltételek tekintetében is. A visszatért gyerekek már nem félnek a Vág- Duna mellékágának vizétől Itt házak álltak ... Az újjáépült Tag utca Mai számunkban bemutatjuk a Koreai Nép­köztársaságban kiadott, igen szép kivitelű bé­lyegeket. A többi újdonságból a következőket említjük meg. A Szovjetunió a moszkvai nemzetközi Csaj­­kovszkij-verseny alkalmából bocsátott ki három bélyeget. A Német Demokratikus Köztársaság az erfurti nemzetközt kertészeit kiállításra adott ki virá gokat ábrázoló, négyériékü sorozatot. Lengyelországban nyolcértékü turisztikai so­rozat jelent meg. Kubában az Egészségügyi Világszervezet tisz­teletére jelent meg háromértékü sor. Kolumbiában a hajókat és repülőgépeket áb vázoló sorozatból újabb három bélyeg jeleni meg. Kamerunban szállodákat ábrázoló, hatértékű sorozatokat bocsátottak ki. A közép-amerikai Guatemala öt cserkészbé­lyeget adott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents