A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-31 / 31. szám
A mélység meghódítója módot látott erre: vagy a Nagy Sándor módjából ismert kötelet, természetesen korszerű motollával, vagy pedij* a léggömb elvét. Amint a léggömb kosarát, amely nehezebb a levegőnél, a könnyű gázzal megtöltött ballon a magasba röpíti, ugyanúgy emelheti föl a tenger mélyéről a nehéz kabint valami könnyű anyaggal telített tartály. Az ötlet valóra váltása most már csak számításokon, szervezési és gyártási bonyodalmakon múlott. Közbejött a világháború, s Piccard professzor segítőtársa is elesett. A háború után a professzor munkáját, aki akkor már elmúlt hatvanéves, a fia (folytatta. Megszületett az első olyan mélytengeri jármű, amely hajóhoz való rögzítés nélkül merült alá ezer méteres mélységekbe. A kabin fölötti tartályba benzint töltöttek, amely tudvalévőén könnyebb a víznél, s nehezékül vassörétet, kavicsot és egyéb könnyen szóródó anyagot alkalmaztak. A nehezéket elektromágnes segítségével tartották a tartályban: mihelyt az elektromágnes áramköre megszakadt, a nehezék szóródni kezdett, s ezáltal a „bathyscaphe“ könynyebbé vélt. így szabályozni 'tudták a süllyedés sebességét, s ha elérkezett az ideje, a víz színére tudták emelni. Az Idős svájci professzor fiával és segítőtársaival három ilyen mélytengeralattjárót épített. A harmadikkal, a Trieste nevűvel sikerült Jacques Piccardnak, s professzor fiának, Wals hadnagy kíséretében a földkéreg legmélyebb pontjára, a tizenegy kilométer mély, Csendes-óceáni Mária-árokba leereszkedni. Napjainkban, amikor az emberiség nagyrésze éhezik, az óceán, ez az óriási éléskamra még mindig nincs föltárva. De fölfedezése már megkezdődött. A svájci professzor tervei nyomán új típusú mélytengeri járművek készülnek, amelyek immár nem csak függőleges, de vízszintes irányba is szelhetik a vizet. Ilyen mély tengeralattjárók pl. az amerikai Aluminlaut és Alvin tipusok. Az Aluminiaut három személlyel négy és fél kilométer mélyre hatol, s napokig maradhat a víz alatt. Ilyen az a majdnem harminc méter hosszú vízibusz is, amely két évvel ezelőtt, a svájci nemzeti kiállítás idején a lausanne-1 tó mélyét szántotta, amely személyzetének és negyven utasának két napon át képes friss levegőt biztosítani. Piccard professzor, aki életének nagy részét a magas légkör és a tenger mélye meghódításénak szentelte okozhatnak. A nyomás hatására a levegővel belélegzett nitrogén vérünkben föloldódik, ami többek közt egy bizonyos fajta kábultsághoz vezet: a búvár lassanként elveszti eszméletét, tájékozókápességét, Így könnyen olyan mélyebb vlzrétegbe úszik, amelyről pár perccel előbb még biztosan tudta, hogy számára életveszélyt jelent. Fölmerüléskor viszont más veszély fenyegeti: a vérében föloldott nitrogén a nyomás csökkenése folytán fölszabadul, akárcsak a széndioxid, ha a pezsgős vagy a szódavizes üveget felbontjuk. A nitrogénbuboréknk elduglthatják az ereket, s embóliát idézhetnek elő, ez pedig bénulást vagy halált jelent. Mindebből nyilvánvaló, hogy nagyobb mélységek fölkutatására az ember különleges felszerelés nélkül nem vállalkozhat. A monda szerint Nagy Sándor is kristály gömbben bocsátkozott le a tenger mélyére. A gömb kötélen lógott, amelynek végét a víz színén ringó csónakban ülők tartották. A tengerek vizét az alámerüléshez szükséges fölszerelés szerint hat mélységi zónára szokták fölosztani. Az első zóna öt méter mély, ez a legcsekélyebb eszközökkel: szemvédővel, uszonnyal, légzőcsővel is elérhető. A második zónában — negyven méterig — már különleges légzőberendezésre (sűrített levegővel töltött) palackokra van szükség. Gyakorlott búvárok ezzel a készülékkel hatvan, nyolcvan, sőt száz méter mélyre is lemerészkedtek, s ha elég palackot vittek magukkal, negyven percig is kibírták víz alatt. De százméteres mélységből csak kevesen tértek vissza egészségesen. Az Egyesült Államokban a palackok nitrogénjét héliummal helyettesítették, ennek következtében Bollard 180 méter mély víz nyomását is kibírta. Ez év januárjában vésztjósló hír kavarta fel a közvéleményt: Palomares dél-spanyolországi falu fölött két amerikai repülőgép ütközött öszsze; közülük az egyik hidrogénbombát vitt a fedélzetén. A veszedelmes műszert, amely a tengerbe zuhanva mintegy kilencszáz ötven méter mélyre merült, csak április elején sikerült kihalászni. Majdnem egy kilométer a tenger szintje alatti ... Ma, az űrrepülés korában az egy kilométernyi magasság vagy mélység nem tűnik soknak. Ám ha fontolóra vesszük, hogy a mélységi rekord még 1948-ban is csak 1000 m körül mozgott, mig a magassági világcsúcs már 1932- ben meghaladta a tizenhat kilométert, könnyen kitaláljuk, hogy a repülés ős a mélytengeri hajózás közt némi különbség van. A sztratoszféra repülés 1932-es világcsúcstartója mégis ugyanaz az Auguste Piccard profeszszor volt, aki a második világháború után az óceánok mélységeit hódította meg .. Méghozzá oly módon, hogy az általa „báthyscaphe“nak nevezett tengeralattjáró tervezésekor a sztratoszférakutatás eszközét, a léggömböt vette alapul. De vegyük sorra az eseményeket. A tenger mélye már a legrégibb erdőkben csábította az embert. Földünk háromnegyed részét víz borítja, s e vízben roppant mennyiségű élőlény nyüzsög. A halászat egyik legősibb foglalkozási águnk. Ám a halászok hálói az óceánoknak és tengereknek csupán a felszínét érintették. A több kilométernyi mély rétegek mind a mai napig szinte áthatolhatatlan titkokat rejtegetnek. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a világűrről többet tudunk, mint arról, ml van párszáz méterre a tenger szintje alatt. A mély tengerek fölfedezőjének ugyanis számtalan nehézséggel kell megküzdenie. A legismertebb nehézség a légzés problémája. A gyöngyhalászok már régen rájöttek, hogy kevesebb alámerüléssel több kagylót gyűjthetnek, ha meggyorsítják az útjukat le- és fölfelé. Azért nehéz követ kötöttek magukra, amely sebesen vonta őket a mélybe, majd zsákmánnyal megrakottan kötélbe kapaszkodtak, és társaikkal huzatták ki magukat a vIzbőL Ha a búvár nádszálat vagy más csövet vesz a szájába, amelynek egyik vége a levegőbe nyúlik, tetszésszerinti időt tölthet a víz alatt, hisz a csövön keresztül szabadon lélegezhet — csakhogy nem akármilyen mélyen: alig néhány méteres mélységben a nagy víztömeg annyira összenyomja a mellkasát, hogy az ember képtelen lélegezni. A vlznyomásnak ezen a mechanikus, összepréselő hatásán kívül azonban van egy másik, kevésbé Ismert, ám annál borzasztóbb hatása is: a nagy nyomás szervezetünkben különféle fizikai-vegyi reakciókat vált, ki, s ezek halált Is A „békaemberek“ sportját, amely Franciaországban keletkezett a háború előtt, ma már világszerte művelik. Ezek a könnyű búvárok a szövetségesek normandiai partraszállása idején is jelentős szerepet vittek. A harmadik zóna a nehéz fölszerelésű, búváröltönybe bújtatott búvárok területe — száz méterig, vagy annál is mélyebbre terjed. A negyedik zónát — száz és háromszáz méter között — a tengeralattjárók uralják. Az ötödik zónába leginkább búvárharangokat, kötélen függő, tehát rögzített közlekedő eszközöket bocsátanak le. Ennek a zónának az alsó határa nagyjából egy kilométer. Ami ez alatt van, egész az óceánok legmélyebb pontjáig: Piccard professzor „bathyscaphe“-jának a birodalma. A közönséges tengeralattjáró önálló jármű, amelynek a hatóképességét a súlya szabja meg. Ha nem akarjuk, hogy a tenger talajára merüljön, nem lehet akármilyen nehéz. A tengeralattjáró csak akkor marad a víz alatt nyugalmi állapotban ha az általa kiszorított víz súlya megfelel a jármű és a benne található teher összsúlyának. Az ilyen jármű falai tehát nem lehetnek nagyon vastagok. Márpedig, ha nem elég erősek a nagy mélységekben rájuk nehezedő víz nyomása összeroppantja őket. Nagy mélységekbe csak vastag falú kabinok merülhetnek alá. Olyanok, amelyek nehezebbek a víznél. Igen áml Lesüllyedni persze, hogy lesüllyednénk, de hogy merülnek föl? Piccard professzor két A „Trieste“ batiskaf, mellyel Plccard fia 10 916 méterre szállt le a tenger fenekére A „mélység csillaga“ amerikai mélytengeri laboratórium modellje
