A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-31 / 31. szám

Fiatalember, nein félti a szeme világát? Ideje alatt a teljes fizetést. So­kak szerint ezzel az ügy lezá­rult, hiszen amióta világ a, vi­lág, a fizikai munkánál elkerül­hetetlenek az apróbb balesetek. Veszedelmes ez a kényelmes állás­pont. A baleset elkerülhető lett volna, ha az állványokat — mint ahogy azt jegyzőkönyvileg kérték — lebetonozzák. Ez két ember né­hány órai munkája, az anyagi be­fektetés pedig említésre sem mél­tó. A baleset áprilisban történt, most ped',? már a nyár derekán is túljutottunk. Wilk tudomása sze­rint az állványokkal az Írásbeli kérelem ellenére sem csináltak rendet. Talán megvárják az első halálos áldozatot. Ezzel rátapintottunk az első pontra mint a balesetek okára: ha­nyagság, kényelem, felelőtlenség, közöny. Mit másnak a kisujja, vagy akár a nyaka, ha nem nekem kell fizetnem a fájdalomdljat, ha nem engem vonnak felelősségre. Hapedlg mégis Így történne, akkor a károsult esküdt ellenségem, aki saját ügyetlensége miatt az én zsebemből húzza ki a pénzt. El kell természetesen marasz­talnunk azt a dolgozót Is, aki a rendelkezésére álló védőeszközök használatát mellőzi, aki nem elég körültekintő. Kevés bevágni a munkabiztonsági rendeleteket, le­vizsgázni belőlük és aláírással iga­zolni az idevonatkozó Ismeretek elsajátítását. Ez még nem tartja távol a bajt. Az aláírás az egész­­ságvédelnH és munkabiztonsági felügyelőknek sem lehet elegendő. Nem menti őket a felelősségtől, Időről Időre ellenőrizniük kell a rendeletek betartását és ha kell, büntetés kiszabását Is be lehet ve­zetni. A büntetésről eszembe jut a ju­talmazás Is. Ausztriában ugyanis °“,a“ A halál soho nincs szabadságon Amivel a tudományos technikai forradalom adós maradt A halál soha nincs szabadságon, egész éven át arat. Halandók va­gyunk, de olyankor, mikor egész­séges, munkabíró férfiak, nők, os­toba és elkerülhető baleset áldo­zatai lesznek, fellázad a vér, a lel­kiismeret, az értelem. Ehhez a lá­zadáshoz nem is szükséges, hogy a garamszentkeresztl tömeges sze­rencsétlenség színes, részletes le­írását Olvassuk, elég, ha néhány száraz számadatot veszünk szem­ügyre. Ezek az adatok arról be­szélnek, hogy ebben az évben a nálunk előforduló halálos kime­netelű munkabalesetek száma meg­haladja a százat, összehasonlítást, adnak az ezer munkaóra alatt ná­lunk, Svájcban és az USA-ban elő­forduló balesetekről. Fölösleges a statisztikai adatokat Idézni, in­kább nézzünk körül, hogy nálunk, ahol legfőbb értéknek az embert tartjuk, milyen bűnöket, hibákat követünk el éppen az ember ellen, hogyan történnek a szerencsétlen­ségek és mit tehetünk ezek elke­rülésére. A probléma bonyolultabb, a kér­dés megválaszolása .sokkal nehe­zebb, mint az első pillanatra tű­nik, hiszen a dolognak nem csupán emberi, szociális, hanem gazda­sági, anyagi oldala Is van. Igaz, hogy az egyik természetszerűleg függvénye a másiknak, mégis két oldalról kell megközelítenünk. Munkabiztonsági törvényeink jogi oldala nem támadható meg, de ér­telmezése és betartása bizonyos határokon belül mégis eltérhet egymástól, hiszen embereken mú­lik, különböző körülmények be­folyásolják. Míg az utóbbi években sokat hallottunk, olvastunk a kultűrfor­­radalomról, addig az életünkben nem kevésbé Jelentős tudományos­technikai forradalomról kevesebb szó esett, az is Inkább szaklapok­ban, szakkörökben, pedig ennek az országos viszonylatban súlyos kérdésnek (a munkabalesetek az ez által keletkezett abszencia, a milliókra rúgó népgazdasági kár) megoldásét csupán ettől várhat­juk. Nézzünk körül a portánkon Olyan apró balesetről, mint ami Norbert Wllkkel, a Pozemné Stav­­by egyik fiatal rakárl munkásával fordultr elő, a szenvedő félen kívül jóformán senki sem vesz tudomást. Kábelek közben a raktár területén lévő állványok közül, melyekről a kábeleket kell lecsavarni, az egyik rázuhant. A súlyos szerke­zet halálos balesetet Is előidézhe­tett volna, ha időben nem ugrik félre. így csak a rajta lévő vastag bőrkesztyűn keresztül a kisujja egyik porcát nyeste le. Az orvo­soknak ezt Is sikerült összevarrni. Megkapta a 450 korona féjda­­lomdljat és munkaképtelensége egyes üzemekben, ha az egész hó­nap folyamán nem fordul elő bal­eset, minden alkalmazott száz schilllnget kap a fizetéséhez. Nem akarom kétségbevonni, hogy ebben része lehet a humánus Indítéknak is, az azonban holt biztos, hogy a módszer egyben ki Is fizetődik. Érdekes, hogy az anyagi érdekelt­ség még a saját testi épségünk őrzésében Is szerepet játszhat. A már említett okok után végül arról sem hallgathatok, hogy köz­vetve mi írók és újságírók sem érezhetjük magunkat egészen bün­­telennek. Az ötvenes évek nagy hurrá-optimizmusának, mestersé­gesen dagasztott lelkesedésének idején hőssé avattuk azt a trak­toristát, aki egy huzamban 24 vagy akár 36 órát dolgozott. A kívánt célt csak ésszerű eszközökkel le­het elérni és sohasem az emberi teljesítőképességgel való rablógaz­dálkodással. Az embereket a jó­zan megfontoltsággal párosult ki­tartásra kell nevelnünk. Nem romlott-e a munkabalesetek terén a helyzet azért Is, mert alábecsül­tük ezt a problémát? Ahogy az igazgatóhelyettes szobájából látni A Slovnaft Igazgatóhelyettese KudlíCka Emil üzemi főmérnök. Szobájának virágos erkélyéről az egész üzemet valóságban is és képletesen is át lehet tekinteni. Itt fut össze minden szál, Itt tud­nak mindenről, ami érdemleges az üzemben történik. Jaroslav DoleZal mérnök, a mun­kabiztonsági osztály vezetője biz­tató kimutatást tesz elém. A bal­esetek Idén erősen csökkenő irány­zatot mutatnak. Míg januárban számuk 32-re rúgott, azaz minden­napra több mint egy sérülés Jutott, ez az arány havonta javul és jú­niusban már csak 13 baleset fordult elő, azaz minden másodnapon nem egészen egy. Ebben az évben egy haláleset és hat súlyos sérülés tör­tént. Egy szakképzettséggel rendelke­ző dolgozó géphibát akart rendbe­hozni, de helytelen próbálkozása közben olyan tömény kénhidrogán­­gáz ömlését segítette elő, amely­ből egy belélegzés azonnali halált okozott. Munkatársnője, aki akko­riban került oda, s akit a beren­dezéssel ismertetett meg, éppen hozzárohant, hogy megmentse, de ő is eszméletlenül esett össze. Sze­rencsére őt még sikerült életre kelteni és a mérgezést nyom nél­kül vészelte át. Kíméletből más munkahelyre akarták beosztani, de kérte, hogy foglalhassa el Ismét azt a posztot, ahol a szerencsét­lenség történt. Érdemes néhány szót szólni megmentésének körül­ményeiről. Az eszméletlen asszonyt azonnal kórházba akarták szállíttatni s a kocsijával éppen a közelben tar­tózkodó soffőrhöz fordultak. Ez azonban nem engedelmeske’dott (embertelensége miatt fel Is jelen­tették), hanem mesterséges légzést alkalmazott, szájából az asszony szájába lehelte, nyomta a levegőt, megtett mindent, amit egy Ilyen kétségbeesett helyzetben tenni le­het, és sikerült Is az elaléltat úgy­szólván a klinikai halálból vissza­hozni az életbe. — Érdekes, — mondja Kudllőka főmérnök —, hogy miképpen rea­gálnak az emberek a balesetekre. Legtöbbször az első ösztönös meg­mozdulásuk a habozás nélküli se­gélynyújtás, tekintet nélkül arra, hogy saját magukat Is életveszély­be sodorják. Ennek következtében már nem egyszer fordult elő, hogy egy ember helyett négy—öt halt meg. Dolgozóinknak előadásokat tartunk, minden módon el akarjuk érni, hogy beléjük idegződjön: el­ső legyen a gondolkodás, a hely­zet felismerése, hogy mit kell ten­ni. Ha az a bizonvos gépkocsivezető hallgat a többiekre, kocsira rakja az eszméletlen asszonyt, hogy be­szállítsa a kórházba, az úton biz­tosan beáll a biológiai halál, amely-Egy hibás mozdulat — zuhanás a mélybe 6 A tüzudás udvariassági gesztusa ín könnyen emberéletbe kerülhet

Next

/
Thumbnails
Contents