A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-16 / 3. szám

Birkózás — as úllflrótabor nagy eseménye utinapló Mongol láncosok aomioU viseletben koznak, rózsafüzért morzsolgatva, Jobb kezükben csengő. Az elma­radhatatlan ázsiai hangszer, a dob időnként erősen megperdül. A lá­mák hangosan mormolják az imát. Az Istentisztelet naponta három­­a templom előtti kis bódéban sze­­a templom előtti kis bódében sze­dik a lámák az önkéntes szeretet­­adományokat, ami bizony jócskán megcsappant az utóbbi Időkben. A kolostorokban — ma jórészt múzeumok — rengeteg a felhal­mozott műkincs: Buddha- és más Isten-szobrok rézből és szlnarany­­ból, hímzett faliszőnyegek, kulti­kus tárgyak, mint Imamalmok, trombiták, dobok, harci istenek maszkjai, tömjéntartók, füstölők, áldozati tálacskák — a buddhista kultúra felbecsülhetetlen értékű kincsei. Egy kis kirándulás Pár napi Ismerkedés után a fő­várossal és a szonginól üdülővel a Túli folyó mentén (ez a folyó az Orchonnal együtt a Bajkál tóba ömlik) következő úticélunk a chudzsirtai üdülő vplt. Chudzsirta 430 km-re fekszik Ulan-Batortól s egy kis tlzszemélyes kétfedelű repülő vitt oda. A fürdő vize ha­sonló gyógyhatású, mint a mi Pős­­tyénünké. Iszapos pakolás, me­dence a szabadban, kénes radio­aktív 37—45 fokos termál víz, me­lyet szívesen vettünk igénybe. E szép fekvésű helyet az Alacsony Tátrához hasonlítanám, nem túl magas 200—300 m-es hegyeivel, habár a tengerszint feletti magas­ság itt 1680 m. Tiszta, ritka hegyi levegő, s Így a napi 35—40 fokos meleget is jól bírtuk. Nagy a nap­pali és éjszakai hőmérséklet inga­dozása, naplemente után rögtön hűvösebb az idő, s éjszakára plusz 10 fokra süllyed, mint általában a hegyekben. Első kirándulásunk az Orchon folyó vízeséséhez vezetett. Ez kb. 80 km autóút a pusztán. A nyitott ablakon beáradt a sztyeppe virá­gainak illata. A kocsi a füves sztyeppén fut, ez puha, nem ráz, de helyenként bizony gidres-göd­­rös az út s Így legjobban megfe­lelnek a kis szovjet GAZ kocsik, amelyekkel sofőreink csodálkozá­sunkra bátran hajtottak bele a folyóba Is. A vízesésnél gyönyörű kép tárult elébünk. A növényzet a folyónál még sokkal dúsabb, mint máshol. Az encián és havasi gyo­pár nagyobbra nő, mint másutt, a puszta füves helyén. A sok-sok is­mert és ismeretlen színes virág, a fák, a vízesés, s mindez a sok szépség együttvéve fényképezésre ösztönzött mindnyájunkat. Mongol kolégáink egy szép tisz­tásra vezettek bennünket. A lobo­gó tűz, előkészített katlanok, föl­állított jurta, ételillat, mind arra mutatott, hogy különleges tábori ebédben lesz részünk. Így Is tör­tént. Amikor ebédhez ültünk a sá­torban, kollégáink elmondták, hogy ősi szokás szerint ma minket is parázson sült kecskével vendégel­nek meg. A készítési módja az, hogy a belsőrészek, fej és lábak eltávolítása után, izzó köveket rak­nak bele, a töltelék levébe külön­böző fűszereket tesznek, s ezután 4 Tevés járár agy Bnnopl folvoanlison A mongolok gyerekkoruk óta kltánó lovasok kötik le. Most ünnepi aktus követ­kezett, mert megtisztelő feladat a kecske felvágása. Ez esetben ven­déglátónk egyikének jutott ez a szerep. Kis tálakból Ittuk az Íz­letes levest. Utána a kecskepecse­nyére került sor, majd amint az ilyen nemzetközi összejöveteleken szokás, ittunk a békére, a népek közti barátságra. Augusztus 17-én a Charchurin-i gazdaságba vittek el bennünket vendéglátóink. Ez 52 km-re esik Chudzsirtától. A gazdaság 230 000 ha földterü­lettel rendelkezik, amiből 20 szá­zalék termőföld, 70 százalék lege­lő és 10 százalék az erdő. Az ál­latállomány 57 000 juh, 20 000 te­hén, 7000 16, 200 teve, 400 sertés, 4000 csirke és 800 házlnyúl. A gaz­daságban 700 emoer dolgoZiX, idényben ezer. Egy dolgozó átlag­­fizetése 400—450 tughrík (800— 900 korona). A községen az Or­chon folyó folyik keresztül, me­lyen 1959—60-ban 527 kW kapa­citású vízierőmű épült. Ugyanitt 350 km hosszú öntözőcsatornát építettek a gazdaság használatára. Természetes ma már Itt is gépesí­tett a gazdaság (kombájn, trak­tor). A községnek 3000 lakosa van. Hétéves Iskola, kórház, bölcsőde, üzem ebédlő áll rendelkezésükre. Mongol rodeo Egyik kirándulásunk egy lóte­nyésztő gazdaságba vezetett. Itt ezer 16 gondozását egy három csa­ládból álló munkabrigád végzi. Meghívtak otthonukba, s megkí­náltak sajátos italukkal, az elma­radhatatlan kumisszal, s az ebből készült sajttal, cukorkával. Beszél­tek munkájukról, elmondták, hogy a kancákat naponta négyszer fe­jik, s ezek átlag 4—5 liter tejet adnak. Ezután a szabadban bemu­tatták, hogyan „törik be“ a lovat. Még meg nem nyergeit lovakat bocsátottak ki a karámból s fürge, Jó lovasok vetették magukat utá­nuk. Egyiknek kezében hosszúnye­­lü ostor, melynek végén bőrlasszó van, amit az állat nyakába dob, s gyorsan tekeri a nyaka körül, de addigra mér ott van még két lovas, kik azonnal felnyergelik. Persze ekkor kezdődik csak a tánc, az állat nehezen adja meg magát, lovasát Is le akarja vetni magáról, de végül Is megszelídül. Egyszerre csak mindnyájunk fi­gyelmét lekötötte egy kis szürke lovacska, amely magányosan állt a karámon kívül, mellső ballába felkötve. Megkérdeztük, mit jelent ez, talán patkolní akarják? Mond­ták, hogy rossz volt, s kérdésünk­re, hogy miben rejlett rosszasága, azt felelték, hogy nem hagyta ma­gát fejni, rúgott. Olyan szomorúan állt ott, s mongol barátaink biz­tosítottak, hogy az állat megjegyzi a hatásos büntetést. Az úttörőtábor Egy napon nagy örömmel vettük tudomásul, hogy ellátogatunk egy közeli úttörőtáborba. Szerencsénk­re már Itthonról tudtuk, hogy lesz egy ilyen kirándulás is, s Így reg­gel Játékokkal, cukorkával és Jel­vényekkel felszerelve Indultunk el. Nagyon szép fogadtatásban volt részünk. A tábor területére lépve tíz úttörő kislány futott elébünk, mindenkit egy csokor réti virág­gal köszöntve. Magunk közé von­tuk őket, s Így érkeztünk be a már felsorakozott úttörőkhöz. Meg­kezdődött az ünnepély. 200 úttö­rő jelentése a raj, csapat és osz­tagokon keresztül a vezetőig, ugyanolyan sorrendben, ahogy ez nálunk Is szokás. Mégis az ember örül, hogy nyár van és szemét fe­kete üveg mögé rejtheti, olyan megható ez az aktus, hiszen a gye­rekek mindenütt szépek és kedve­sek az egész világon. — A fogad­tatás, üdvözlések és a kölcsönös beszédek elhangzása után a gye­rekek nagy kört képezve közre fogtak bennünket, s bevontak já­tékaikba. A tábor vezetősége egy kis frissítőre hívott meg minket, melyet tejszlnhabos szamócához hasonlítanánk (a tejszínhab édes kefir volt, a szamóca nem olyan piros, min* nálunk, de jó), bonbon és cukorka volt az asztalon. A fogadó jurta különösen szép volt. A világoskék alapú és színes ornamentekkel díszített hengeres keresztlécek olyanok, mint hatal­mas legyezők az ember feje fe­lett. Megnéztük az úttörők mun­kált: A réti virágok albumokba préselve. Sok itt a mezei mókus, a gyerekek csapdába fogják őket. Láttunk ilyen kis kifeszített szőr­mét, amiből kesztyű készül. így hasznosítják magukat a gyerekek is. Ezután az úttörők szabadtéri játékait élveztük. A gyerekek a birkózáshoz való nemzeti viselet­ben voltak. Persze ennek a játék­nak is megvannak a szabályai, melyeket be kell tartani. Két kar­ját lengetve, mint egy nagy madár érkezik a kisfiú a kör közepébe, megpaskolja lábalt, meghajol, s utána érkezik a második. Az elő­játékban egymás erejét próbálgat­ják, de nem sokáig, mert a fő maga a birkózás. Állandóan ugyan­az volt a nyertes, meg is kapta az első dijat, ő lett a tábori baj­nok. Nehéz szívvel vettünk búcsút vendéglátóinktól. A búcsú mindig fáj, egy kicsit az elmúlásra em­lékeztet. Sok-sok kedves élmény maradt meg emlékünkben örökre. A fény­képek s a lepréselt színes virá­gok a sztyeppe illatát őrzik. SZKOCSIR KLÁRA FelvAtalok: Sun« (3), CTK (2) nrm■*

Next

/
Thumbnails
Contents