A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-26 / 26. szám
Jánosik Mo A szepesbélai „Javorina“ kisipari termelőszövetkezet udvarán nagy halom gömbfát, széihasogatott farönköt találhatunk. Ki hinné, hogy ezekből a hasábokból apró, művészi figurák, emléktárgyak és a borozók, kisvendéglők berendezési tárgyai készülnek. A Javorina fafaragó szövetkezet még 1947-ben alakult, de igazi fellendülése csak a turistaforgalom megélénkülésével következett be. A szövetkezet gazdag választékban készít népi jellegű bútorokat, borozó-berendezéseket, apró használati- és emléktárgyakat, népi figurákat, állatkákat, lámpákat stb. Készítményeik többségét maguk tervezik, csupán az utóbbi Időben segítenek nekik a braítslaval iparművészeti szakközépiskola tanulói, különösen a modern formák megtervezésénél. Munkájuk nyomán megkapó figurák és szobrot ;.kák alakulnak ki a fából. Ez nemcsak egyszerű foglalkozás, de művészet is egyben, valódi népművészet, mely a szövetkezet megalakulása nélkül lassan feledésbe menne. Így biztosítják fejlődését, különösen azzal, hogy a jövőben a Javorina a fafaragás művészete iránt érdeklődő Ifjúságnak lehetőséget ad ez érdekes munka megtanulására. A szövetkezet készítményeinek színvonaléra ml sem jellemzőbb, mint az, hogy a montreali világkiállításon a csehszlovák pavilonban árulják majd készítményeiket. Szöveg és képek: K. Bachan Zs. Nagy Lajos: 4» I vw* Szeplok Idősebb szakmunkás, három év múlva nyugdíjba megy. jelenleg egy Irgalmatlanul összetört Moszkvics alatt fekszik és kopficsol. A műhelyben rajta klvfil csupa húsz-harmincéves fiatalember dolgozik. Kérdéseimre az idős mester egykedvűen válaszolgat a karambolozott személyi tulajdon alól. — Milyen érzés együtt dolgozni ennyi fiatallal? — Nagyon jó. Ha pillanatnyilag nem feküdnék Ilyen tragacs alatt, azt mondanám, hogy felemelő érzés. Pompás látvány a sok izmos, erőteljes, egészséges legény. — Amint a szavaiból kiveszem: jó véleménye van a mai fiatalokról... — A lehető legjobb. — Mintha egy kissé furcsa hangsúllyal mondaná ... — ö dehogy! Talán csak rossz az akusztika itt az autó alatt... — Igen. Dehát: mégis mivel érdemelték ki ezt a jó véleményt? — Mivel? Hát károm: először is müveitek. Sokkal műveltebbek, mint ml voltunk annak Idején. Példának okáért: valamennyien fejből tudják, hogy kicsoda Albert Flórt, Pele, Garrlncha. Az ember rengeteget tanulhat tólük. Az elvtárs talán tudja, hogy kicsoda Albert Flórián? — Hát... egy futballista. — Igaz. Csakhogy ezt pontosan kell tudni. a napon Albert Flórián n Fradi és a magyar nemzeti válogatott középcsatára. Stimmt? — Másodszor ... ? — Másodszor: vidám fiúk ezek az én munkatársaim, elvük: „a laza lelki tartás“, ahogy egy kiváló magyar író szokta volt mondani. Ha jól emlékszem, Karinthynak hívták az illetőt. Egyszóval: nem nagyon csinálnak problémát semmiből. Legfeljebb, ha a naptárból... — Ezt hogyan értsem ... ? — Nem érti? Hol él maga, elvtársam? Hát még sosem ünnepelt névnapot? — De igen. — S hallott valamit a névnapfelelősről? — Nem, kérem. — Hihetetlen... 1 Nos, látja, nálunk ez is van: névnnpfelelős. Méghozzá nagyon aktív és lelkes fiatalember az illető. Hogy valóban aktív és lelkes, ezt tények bizonyítják: bár mindössze harmincötén vagyunk ebben a műhelyben, évente több, mint nyolcvan névnap-ünnepélyre kerül sor. De ami a legcsodálatosabb, körülbelül ennyi a születésnapi ünnepélyek száma is. — Érdekes... — Ez ugyebár hozzávetőleges számítás szerint százhatvan nap. Százhatvan vidám és nötás nap. Ha Ilyenkor elnézem ezeket a vidám fickókat, mosolyog a szivem. Mennyi energia, mennyi lendület, mennyi életkedv van bennük ... 1 — S maga nem vesz részt ezeken az ünnepélyeken? — üreg vagyok már én erre, meg aztán a vérnyomásom is magas, a szivem is gyakran vacakol... meghát: a tervi — S ők nem veszik rossz néven, hogy kivonja magát az általános jókedvből? — Megszokták már ... — Tehát megegyeznek... ? — Oh, hogyne! Elflgyelgetem őket Innen az autó alól mig reggeliznek, tízóraiznak. Micsoda étvágy, micsoda szertelen jókedv, gondolom magamban s mindjárt jobban megy a munkám. Vagy ha hegesztés közben azt báliam, mennyi baja van Bárót! Lajos szövetségi kapitánynak a magyar válogatott összeállításával (ezt pedig igen gyakran hallom) mindjárt megkönnyebbülök, hiszen az jut ilyenkor az eszembe: menynyivel kevesebb az én bajom ezekkel a kedves gyerekekkel... I — Egyszóval szeret velük dolgozni... ? Az idós mester először dngje elő fejét a Moszkvics alól s hunyorogva rám néz, tekintete merő csodálkozás: — Hogyan kérem: velük dolgozni? Hót bolondnak néz engem? — Dehát... — Neem, elvtársam! En aztán nem dolgozom rá senkire, nincs az az Isten. Csak egyedül: ezt az Igazgatónkkal is kikötöttem. S a munkámat külön értékelik, természetesen ... Mert vidám fickók, az Igaz, jól érzem közöttük magam, de... felkopna az állam, s nagyon kicsi lenne a nyugdijam, ba velük kéne dolgoznom ... rrm8
