A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
nagy harcban kimerült Winnetou eszméletét.vesztette ... — Az apacs törzsfönököt elöntötte a harag és púrbalra hívta ki Nagymedvét. Feledjük el mindazt, ami törzseink nyugodt életét veszélyeztette és kössünk békét Old Shatterhand is boldog volt, hogy a törzsek közt sikerült békességet teremteni. Az apacs törzsfőnök, noha látta Nagymedve hajthatatlahságát és ellenséges viselkedését, nyugodtan tovább beszélt: — Feledjük el mindazt, ámi törzseink nyugodt életét veszélyeztetné — mondotta -» és késiünk békét Nagymedve dühösen figyelte Winnetout, akinek szavaira senki sem válaszolt. Nagymedve a semmibe bámult, az öregek pedig egymás között vitatkoztak. Ekkor már szinte biztos volt, hogy a tárgyalás eredménytelenül végződik és ez nagyon elkeserítette Winnetout. Az apacs törzsfőnök, mivel látta, hogy Nagymedvével nem tud megegyezni, átnyújtotta a vének tanácsának azt az érmet, amely bizonyította, hogy a kocsikaravánt nem az apacsok, de a komancs indánok támadták meg. Ezzel Nagymedve tudomására akarta azt is hozni, hogy ismeri aljas dolgait. Nagymedve cinikusan utasította vissza a vádat és Winnetout provokációval vádolta. Az apacs törzsfőnököt elöntötte a harag és párbajra hívta ki Nagymedvét. A hatalmas termetű és erejű Nagymedve gondolkodás nélkül elfogadta a kihívást. A két indián törzsfőnök, kezében lándzsát tartva, lóra ugrott. Óvatosan, lassan közeledtek egymáshoz. Nlagymedve fölényes viselkedéséből azonban kitűnt, hogy biztosra veszi a győzelmét. Azonnal támadásba lendült. Az egyik villámgyors ütése elől Winnetou ügyesen kitért, majd hirtelen mozdulattal Nagymedve kezéből kiütötte a lándzsát. A két viaskodó néhány másodpercig farkasszemet nézett, majd Winnetou alkalmat adott Nagymedvének arra, hogy lándzsáját a földről felkaphassa. Nagymedve azonnal ellentámadásba ment át, amely majdnem végzetessé vált az apacs törzsfőnők számára. Winnetou azonban ügyesen és határtalan kitartással küzdött. Nagymedvét egy ügyes csellel letaszította lováról és rávetette magát. Most már a földön folyt az elkeseredett küzdelem. Nagymedve félelmetes erejű volt, de Winnetou ügyességével szemben nem volt elegendő Nagymedve előrántotta tőrét, s azzal támadt Winnetoura. Hosszú perceken keresztül viaskodott a két indián törzsfőnök. Hol az egyik, hol pedig a másik volt életveszélyben. Amikor Nagymedve látta, hogy Winnetouval nem boldogul, összeszedte erejét, és döntő támadásra indult. Tőre már Winnetou nyakán volt, csak egy mozdulat hiányzott ahhoz, hogy kioltsa az apacs törzsfőnök életét. Winnetou azonban ügyes mozdulattal lerázta magáról támadólát, s amikor Nagymedve teste keresztül bukott rajta, a tőr halálos sebet ejtett a komancs törzsfőnőkön. A nagy harcban kimerült Winnetou még hallotta Nagymedve halálhörgését, aztán a fáradtságtól ő is eszméletét vesztette. Winnetou győzelmének mindkét törzs tagjai örültek. Most tűnt csak ki, hogy Nagymedvét salát tőzsének harcosai sem szerették. Parancsait félelemből teljesítették. Winnetou és Old Shatterhand nagyon boldogok voltak, hogy a törzsek közt helyreállt a béke. Ez volt a legfontosabb feládat. (Folytatjuk)
