A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-16 / 3. szám
Látod, ez a lakásom. Ezentúl te is itt laksz velem, éppen ezért mindenekelőtt ismertetem veled a házirendet. Tehát: Mindig nagyon csöndesen kell viselkedned, hogy a szomszéd ki ne szagolja az ittlétedet, mert akkor alighanem nyakon fog és kiteszi a szűröd. Míg én az egyetemen tartom előadásaimat, te addig kellő méltósággal és főleg csöndesen viselkedsz. Nem mész el sehová, különben erről úgyis gondoskodom. Itt bent kedvedre szórakozhatsz, újságokat is nézegethetsz. Itt van például a Számok Világa, vagy a Fizika és Mechanika. Nagyon érdekes dolgokat találhatsz bennük. Vigyázol a szoba tisztaságára. Ha valami ... hogy is mondjam csak .. . szóval úgy érzed, valamit ki kell ürítened magadból, használd nyugodtan a fürdőszobát. Bármennyire ismered is esetleg Archimédesz tételét, a kádtól őrizkedj, mert tele van vízzel. Végül hangsúlyozottan felhívom a figyelmedet. hogy délután, amikor hazajövök, a szék és asztallábakat szeretném épségben viszontlátni. Tehát végeztünk. Remélem, tudomásul vettél mindent... Akkor én most megyek. Te pedig tartsd magad a házirendhez. Ha valamit esetleg nem értettél — és ez eleinte még megbocsátható egy ilyen buta kis nyúl esetében —, ha hazajöttem, szívesen megmagyarázom még egvszer. mm* Látod, már itt is vagyok. Útközben azt is megérdeklődtem, milyen eledellel él az ilyen nyúlféle, mint te vagy. Igazán meglepett, hogy ilyen szigorúan vegetáriánus a fajtád. Hogy a töltött borjúszegyet és a rántott csirkét kutyába se veszed. Így azonban sokkal egyszerűbb lesz a dolgom. Ma káposzta — tessék, máris ebédelhetsz —, holnap sárgarépa, holnapután karfiol. A továbbiakat majd meglátjuk. A sárgarépa, mint tudod, rengeteg karotint tartalmaz, amiből az A vitamint nyerik ... No, nézzünk oda! Most jövök csak rá, hogy ti, Nyulak, milyen bölcsen választottatok étrendet magatoknak! Csupa vitamin, csupa zöldség, csupa erő és egészség. Le a kalappal előttetek. És kérlek, ne haragudj azért, amit a bundáddal kapcsolatban mondtam reggel, tudod, nekem is vannak néha rossz pillanataim. Ezentúl majd vigyázok, ne ijesztgesselek fölöslegesen. Egyébként, hogy kiengeszteljelek, hoztam neked valamit. De csak ebéd után kapod meg. Mi az, máris végeztél? Akkor jöhet a nyalánkság. Nézz csak ide__azaz, hogy ... ejnye, hiszen az előbb még itt volt a zsebemben ... vagyis mégis az aktatáskámba tettem?, mégis valamelyik zsebemben kell lennie. Nincs ... itt sincs... ezt nem értem. Nicsak! Itt meg egy lyuk tátong. Haszontalan kis alma, hát nem kipottyant a zsebemből ezen a lyukon? Igazán sajnálom, meglepetésnek szántam. Üsse kő, holnap még szebbet veszek, még pirosabbat. Mit nézel így rám? Talán azt hiszed, én ettem meg? Kell is nekem a te almád! Ne bámulj rám ilyen szemtelen pofával, idegesít! Még a diákjaimtól sem tűröm el, nem egy ilyen kis szőrpamacstól, mint te vagy. Remélem, előtted is ismeretes Newton elmélete a föld gravitációs erejéről. Az alma tehát saját nehézségének — ami a föld vonzásának és centrifugális erejének eredője — engedve, egyszerűen kiesett a zsebemen támadt lyukon. Mi olyan érthetetlen ezen? * * * Mondd csak, kedves fiam, hogy kerülsz te ide az íróasztalomra? Nem gondolod, hogy itt semmi keresni valód sincs? Mi lesz, ha a jegyzeteimet is olyan fekete golyócskákkal szórod tele. mint a szőnyeget, amibe szerencsésen bele is tapostuk őket? Látom, nem vagy hajlandó figyelembe venni az én szigorú intelmeimet. Most meg mire vagy kíváncsi? Arra, hogy min dolgozom? Ennek nagyon örülök. Ugyanis egy rendkívül érdekfeszitő tanulmányt írok, melynek témája a következő: A differenciálszámítás mint olyan; továbbá a differenciálszámítás szerepe a geometriában és mechanikában-, valamint a harmad és magasabbrendű parciális differenciálhányadosok megállapítása. Nahát, milyen buta képet tudsz vágni! Nézd ezt az ábrát: ez itt az x tengely, ez az érintő, ez pedig a P pont. Tessék, nézd meg jól. Hohó, azt nem mondtam, hogy össze is nyálazhatod! Tehát a P pontban húzott érintő irányát ez a differenciálhányados határozza meg, ez, amit az előbb leköptél. Pedig tudod mivel egyenlő? Nem mással, mint az x tengely és az érintő által bezárt szög tangensével. Hát nem csodálatos? Mondd csak, édes fiam. figyelsz te egyáltalán? Érted ezt egyáltalán? Ej, dehogy érted, dehogy érted! Csak nézel rám azzal a ronda álszent képeddel, s közben azt gondolod magadban, csak beszéljen ez a vén pók, ha kedve tartja! Te meg közben röhögsz a markodba. Látod a puszta gondolat is földháborított. Egészen elragadtattam magam és minősíthetetlen szavakat használok egy kiskorú jelenlétében. No, tűnj el a szemem elöl, esetleg ne is lássalak. Te nyúl! Mit csinálsz már egy órája a fürdőszobában? Gyere csak ki egy pillanatra. Mi az, meddig várjak? Azt hiszem, legokosabb lesz, ha bemegyek és fülönfogva kihozlak. így ni. Ideülsz velem szemben a fotelba és figyelsz. Valamit szeretnék közölni veled. Már egy hete fúrja az oldalamat, de mindig csak halogatom. Most már mindegy, ha elkezdtem, be is fejezem. Úgy érzem, magyarázattal tartozom neked, amiért idehoztalak a város legforgalmasabb utcájára néző ötödik emeleti garzonlakásba. Nos, így van, vagy nincs így? Jóllehet, nagyon helytelen dolog a magamfajta tudósembernek egy ilyen illetéktelen kis jószággal közölni a problémáit, pláne, mikor ennyire személyesek, úgyis mondhatnám, ostoba, érzelmi ügyek, de elvégre emberek vagyunk és néha talán szükséges is kicsit lazítani a gondolatok és érzések szigorú rendjén. No, de minden téren, csakis a személyes, magunkat érintő dolgokban. Szóval, amint tapasztalhattad, egyedül vagyok. Hétszámra nem nyitja rám senki az ajtót. Csak a szomszéd dörömböl át néha vérszomjasán a falon, megzavarva legbonyolultabb fejtegetéseim, képletsorozataim szövevényét azzal, hogy ha azonnal nem hagyom abba, nem áll jót magáért. Hallottál már ifyet? Éersze, úgy teszek, mintha nem hallanám, folytatom az előadást. Erre tudod mit csinál? Bekapcsolja a rádiót és addig bömbölteti, míg el nem megyek hazulról. A nők, ezek az alacsonyabbrendű teremtések, egyáltalán nem érdekelnek. Remélem, fiú vagy! Egyetlen szerencséd, hogy ezt nem tudom megállapítani rajtad. De nyugtat az a tudat, hogy minden bizonnyal hímnemű lehetsz, másként nem bírtuk volna ki egymással már két hete egy födél alatt! Nem gondolod? Kicsit egyhangúak a napjaim. Délelőtt az egyetem, délután itthon vár a munka. Dolgozom néha éjszaka is. Másnap reggel megint előadások, és ez így megy hónapról hónapra, évről évre. Azt mondják, kicsit szórakozott vagyok, s ebben lehet is valami igazság. Magam is észre vettem, hogy kalapot, aktatáskát és esernyőt gyakrabban vásárolok a kelleténél. Testi épségemet is állandóan veszélyben érzik a kollegák, mert — szerintük — számtani feladatokat oldok meg az utcán, ahelyett, hogy a forgalomra ügyelnék. Meg hasonló dolgokkal zaklatnak örökké. Erős a gyanúm, hogy csak azéft mondanak rám kígyót-békát, mert eszi őket a sárga irigység a tavaly megjelent Kis Fizikai Atlaszomért. Pedig nem ingyen kapom a babért. Tudod, mennyi munkát, hány átvirrasztott éjszakát áldoztam én arra? Aztán részt vettem már a csillagászok nemzetközi konferenciáján is, ami nem kis dolog. Elfelejtettem mondani neked, hogy az asztronómia sem érdekel kevésbé, mint a matematika és fiziká. Például a legutóbbi űrkísérletről is én írtam azt az érdekes tanulmányt, amit a múltkor megettél. Váljék egészségedre, szerencsére józan előrelátással két példányban gépeltem. Látod, kedves Nyúl barátom, ez a helyzet. Az utóbbi időben kissé egyedül érzem magara. Ezért van szükségem valakire, akivel megoszthatom a gondjaimat, akivel elbeszélgethetek néha. Azt hallottam valahol, hogy az ember bele is őrülhet a magányba. Ez ugyan rám nem vonatkozik, de biztos, ami biztos. Nem akarok negyvenéves koromban „bogaras vén prof.“ lenni, ahogy mi tituláltuk annak idején a tanárunkat. Most már remélem, érted. Ezért vagy tehát itt. Azaz, hogy itt sem vagy. Hová tűntél, te megtestesült hálátlanság?! Mit keresel ott a nyitott ajtóban? Azonnal gyere Vissza! Jóságos ég! Hiszen ez kettesével szedi lefelé a lépcsőket! Vigyázz, még fejre esel! Na tessék! Nem tudom utolérni a gazembert! Már az utcán van. Hé, állj meg! Állj meg! Hiszen nem is konyítasz a forgalmi szabályokhoz! Elüt valami és akkor mi lesz velem? Megint egyedül leszek. Azt már nem bírnám tovább. Erre nem gondolsz? Te szerencsétlen! Ez a legveszélyesebb átkelőhely! És te körül sem nézel, csak rohansz, rohansz, mint akinek elment a józan esze! De utánad megyek, ha kell, a pokolba is! És megfoglak! És hazaviszlek! És... vigyázz!!! a villamos! Egyenesen a kerekei alá!... De most megvagy büdös! Most megvagy! Most megv... Kosik József rajza
