A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
A szocialista országok kerákpársport]ának kiemelkedő versenyét, amelyre minden esztendő májusában kerül sor, a Rudé právo és a varsói Trlbuna Ludu kezdeményezte. Célja a sportolók nemzetközi barátságának, békeakaratának kifejezésre juttatása. A két lap javaslatára 1948-ban rendezték meg először az országúti kerékpárversenyt a csehszlovák és a lengyel főváros között. A kezdeményezés nagy sikert aratott, azokban a városokban és községekben, amelyeket a verseny útvonala érintett, hatalmas tömegek fogadták a kerékpárosokat. Az 1949-ben megrendezett második versenyre már tömérdek dijat tűztek ki egyes városok, sőt üzemek is: kupákat, érmeket, különféle értékes ajándékokat ajánlottak fel a győzteseknek. A nagy érdeklődés természetesen a versenykedvet is fokozta, aminek kézzelfogható jele az volt, hogy a versenyre egyre több nemzet amatőr kerékpárversenyzője nevezett be. Később magyarok, franciák, finnek, majd dánok, németek, angolok, románok és több nyugati ország versenyzője is benevezett. 1952 óta Csehszlovákián és Lengyelországon kívül a Német Demokratikus Köztársaságon is áthalad az útszakasz. Az útvonal — akár csak a Tour de France esetében, évről évre némileg módosul. A versenyzők hol Prágából, hol Berlinből, hol Varsóból indulnak, de A győzelmi emelvényen: balról Houben (Bel glum), Antonio Albonettt (Olaszország), Megy érdi Antal (Magyarország). A győzelmi emelvényen: Magiéra, Van Neste és a csehszlovák Kvapil. Prága —Varsó — Berlin arra is volt példa, hogy Pozsonyban volt a rajt. Innen haladt a csapat a morva iparvidék gócpontját, Brno városát érintve, az arany Prága felé, majd tovább, Karlovy Vary, a gyönyörű fekvésű gyógyfürdő irányában. Itt nehéz, hegyes a terep — az 1000 méter magas érchegység, majd az NDK határát átlépve, Thüringia hegyes-völgyes festői vidéke, és az úgynevezett „szász Svájc“ következik. Karl-.Marx- Stadt, a nagy ipari központ után a nemzetközi vásárairól nevezetes Lipcsében pihennek meg a versenyzők. Innen egyetlen lramodással Berlinig szágult a csapat, ahonnan délkelet irányában, a német—lengyel határ, a Nelsse folyó mentén halad tovább a verseny. A csehszlovák és a német szakaszon különösen a hegymászó versenyzők bizonyíthatják be képességeiket. A lengyel alföld viszont a nagy hajrák színhelye, ahol a sorozatos kitörések során szétszakadozík s hosszan elnyúlik a mezőny. Tizenkét nap, mintegy 2500 kilométer legyűrése után a Prága—Berlin—Varsó békeverseny résztvevői befutnak a végső célba. A verseny feltételei a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség előírásain alapulnak, s így nagyjából megegyeznek a Tour de France szabályaival. Itt is műhely, gépkocsik és szerelők kísérik a versenyzőket, akik a verseny tartama alatt bármikor cserélhetnek gumit, vagy kerékpárt. Ételt, italt itt is csak a kijelölt frissítő állomásokon kaphat a versenyző. Időnyerés céljából rendszerint előre elkészített csomagokban, félig menet közben veszik át a sportolók a könnyen emészthető, vitaminban dús, tápláló eledelt: citromot, sajtot, csokoládét stb. A frissítő állomásokon kívül másutt seholsem fogadhatnak el ételt vagy Italt: aki ezt a szabályt megszegi, azt kizárják a versenyből. A Prága—Varsó—Berlin versenyen is az erőnlét, az akaraterő, és a kitartás a siker alapfeltétele. Talpig sportember az, aki eredményt ér el ezen a nehéz erőpróbán. Wenczel János, a XIV. futam győztese az emelvény legmagasabb fokán Az elhízás és az étvágy A kövér embert kezdetben irlgylik jó kondíciójáért. Később mosolyognak, végül szánakoznak rajta. Es teljes joggal. Az elhízott ember, mint az alábbiakból kiderül, korántsem egészséges. A felesleges zsírtól való megszabadulás nemcsak divat kérdése, hanem orvosi követelmény Is. A kövér ember életútja sok bajjal, kellemetlenséggel van kikövezve. Élettartama is gyakran rövidebbre szabott. Milyen az a súly, amelyet már aggályosnak kell tekinteni? Ha a magasság egy centiméterére 530 grammnál több súly jut, kóros elhízásról beszélhetünk. Az elhízás oka: több a kalória felvétel, mint a leadás. Az elhízott ember vagy sokat eszik, vagy keveset dolgozik. Van azonban, aki sokat eszik és keveset is dolgozik. Ritka az az eset, amikor az elhízás belső okra, anyagcsere zavarra vezethető vissza. A tudomány haladásával megdőlt az elhízott ember utolsó mentsvára Is, ahonnan önmaga kábítására, vigasz-elméleteit merítette. Kiderült, hogy nincs hízásra való veleszületett hajlam, csak veleszületett nagyétkűség van. S valóban optikai csalódásnak bizonyul a legtöbb elhízott ember ama védekezése, hogy „kevesebbet eszik, mint legsoványabb barátai.“ Tüzetes kikérdezésnél csakhamar kiderül, hogy valóban nem eszik többet mennyiségre, de annál többet kalóriára nézve. Például: sok zsírt fogyaszt. Vagy nem eszik ugyan többet, de annál nagyobbakat alszik, stb. A nagyétkűség sem nem nevelési hiba, sem nem rossz szokás, hanem veleszületett tulajdonság, amelyért nem jár megbélyegzés. Legfeljebb az önuralom hiányát lehet felróni bűnül. Nézzük most már, mennyiben ártalmas a kövérség? A legnagyobb veszedelem a kövér ember szivét fenyegeti. Minden egyes kilogramm zslrszaporulat munkatöbbletet jelent. A szív fokozott munkája pedig végeredményben e szerv korai kifáradásához vezet. A kövér ember hamar kifullad. A hasüregben felhalmozott zslrtömeg felfelé nyomja a rekeszizmot, ennek folytán a lélegzés akadályozott lesz. Ha az egészséges ember erősen dolgozik, bőre kipirul és a felesleges hőtől ezen az úton szabadul meg. A kövér ember bőrének hőszabályozó működése az alatta levő bőséges zsírpárna miatt nem ilyen eredményes. A szervezet úgy segít, magán, hogy a verejtékelválasztást fokozza. A kövér ember tehát könnyen és erősen izzad. Az elhízásnak veszedelmes kísérőjelensége a magas vérnyomás. A kövér ember csakhamar Circulus vitiosusba kerül Hamar elfullad, izzad és kifárad, mozgását tehát egyre csökkenti. Ennek folytán izomzata fogy és elpuhul, mozgásra még kevésbé lesz alkalmas. A szív is csökkentett munkára rendezkedik be, ezzel szemben a testsúly a kevés mozgás következtében folyton emelkedik. A kövér ember állapota egyre szánalmasabb. A bajt csak a korai segítség háríthatja el, mielőtt a kövérség kellemetlen tünetei megnyilvánulnának. Minél kevesebb kalóriát kell fogyasztani és többet kell dolgozni. Ha a tápanyagokat az egész vonalon egyszerűen lecsökkentenénk, csakhamar gyengeség, idegesség, a testi és szellemi frisseség oly mérvű csökkenése jelentkeznék, amely a soványltó kúra további folytatásénak gátat emelne. A fogyókúrában óbezni nem szabad. Olyan tápanyagokat kell tehát fogyasztani, amelyek telítenek anélkül, hogy hizlalnának. Ily módon, megfelelő akaraterő mellett szenvedés nélkül bárki lesoványodhat. A sikeres lesoványodás titka a kiadós mozgás és a helyes diéta, melynek megállapítása azonban kizárólag az orvos feladata. Amit a zsírjától megszabadult ember elveszít a réven — a bőséges evésben, azt megnyeri a vámon — friss, jó egészségben. —Dr C. F— 20
