A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
mi, csak ne legyen törött, csak ficam legyen. Ha ő tanul, vagy tanítják, ha a legmagasabb iskolát is kijárta volna, most talán ö lenne a leghíresebb ortopéd orvos a világon. Sokan jöttek hozzá görbén és egyenesen léptek ki a konyhából. Nem csoda ez, nem is kuruzslás, nem is babona. Egyszer olvastam valahol, talán a kalendáriumban, hogy Arany Jánosunk a nyelvészekkel vitatkozva azt írta, hogy a nyelvész tudja, az Író érzi, hát ez is olyan, az orvos tudja, Kubicsko Pista érzi... így Halász bácsi. S nem így a helybeli rendelő orvos, aki pecséttel ellátott levelében azt írta nekünk a riport megjelenése után: „Rendszerünk nagy összegeket nyújt a tudományos ismeretekre alapozott 'egészségügyi felvilágosító munkára. És ekkor akad egy folyóirat, amely éppen hogy csak ki nem mondja: ne higyj az orvosnak... nem tudnak azok semmit! Harapott sebet Inkább szórjál tele kutyaszőrrel, vérzésekre meg legjobb gyógyszer a frissen szedett pókháló! Olcsó és nem kell hozzá doktorátus!“ A helyi közbiztonsági szerv soha nem törődött Kubicskóval, a cikk megjelenése után azonban a járástól, vagy a kerülettől lekerült hozzá az a feljelentés, amelyet a járási egészségügyi osztály vezetője írt alá, perelvén a Csehszlovák Rádió egyik adását, amely Kubicskóról szólt. Négy-öt vádpont beszél arról, mi rosszat tett a Csontkovács már eddig is, hogy néhány betegnek meghosszabbította a gyógyulását stb. A helyi közbiztonsági szerv el is látogatott néhányszor Kubicskóhoz, leült és nézett. Mert a csendőrnek néznie kell, mi történik körülötte. De nem történt semmi, az emberek jöttek, s akiken tudott, a Csontkovács segített. Egyik este véletlenül betoppantunk Sókszelőcére, Kubicsko bácsihoz. Kilenc óra leWatett, mikor bekopogtunk hozzá. S alig foglaltunk helyet, két rimaszombati idősebb asszony kért bebocsátást. Egyiknek, a kövérebbnek 11 év óta nem hajlik térdben és bokában a lába, a küszöböt nem tudja átlépni, a vonatra Is úgy tudott felszálni, hogy a hóna alá nyúltak. 11 év óta annyi injekciót kapott — mondja nekünk — hogy nem férne el egy szobában. Legutóbb azt tanácsolták neki, levágják a lábát, mert valami idegen csontot kell kioperálni onnan, s idősebb korára való tekintettel erre már nem adja rá a fejét. Gondolt egyet és eljött a Csontkovácshoz. S kérjem, néhány másodperc és halékonnyá vált a térd és a boka, a kővé asszony nem akart hinni a szemének. Ogy lógatta 11 éve merev lábát, mint egy kisgyerek, átlépett a küszöbön, feltette a székre 11 év óta merev lábát, a bokája játékában gyönyörködött, aztán leroskadt a székre és sírt. Pista bácsi meg nevetett, hogy no, lássa anyuskám, ennyi volt az egész, most már hajlik a lába,, a bokája és ránézett jobban a kövér asszonyra. — Vékonyabban az abrakkal — mondta tréfásan neki. — Nem eszem én sokat — felelte nevetve az asszony. — No-no — mosolygott Pista bácsi is — a maga hordójába sok apró krumpli elfér! Losoncról is érkezett egy fiata>lember, bokában operálták a lábát. A Csnntkovács ránézett és azt mondta, azzal asm tud mit kezdeni... És ezxral be is fejezhetjük, ml történt Sókszelőcén és sok más helyen Csontkovács c. riportunk megjelenése éta. Kubicsko bácsi valóban egyszerű, iskolázatlan ember, a csontszövetről, az Ízületekről semmit sem tud, de... s itt Mikszáth Hályogkovácsa után Halász bácsi mondása jut eszembe Arany Jánossal kapcsolatban, hogy a nyelvész tudja, az Íré érzi, az orvos tudja, Kubicsko Pista bácsi érzi s milyen csodálatos dolgok születnének a két dolog ötvözetéből. S ha Írunk és szólunk a Csontkovács mellett, nem azért tesszük, mert az orvostudományt lebecsüljük, hanem mert még nem modtuk el Mikszáth Hályogkovács című történetének a befejezését. Mikor Lippay professzor a bécsi vendégek jelenlétében ráijesztett Strázsa Jánosra, s megmagyarázta neki, milyen veszedelmes vállalkozást üz, a Hályogkovács a páciens másik szemét már nem merte megoperálni. így ne járjunk a Csontkováccsal is. Ne Ingassuk meg, np tegyük bizonytalanná abban, amit természetesen, veleszületett tehetséggel és magabiztosan csinál! Mapnifugía Sáhó/ieíöcéti Tavasz, virág, fiatalság, így őrül az életnek Zalubln Éva. Engemet Is tessék lefényképezni — könyörög kis testvére. Itt vannak hát mindketten a fényképen. A jövö nagy nevel: Oláh Károly jobbszélsö, Kulina Ferenc kapás, Krajcsovlcs László balszélsö. Jelenleg az iskolacsapat futballistái. Jó étvágyat a vasárnapi ebédhez! Kollár Mária 6a Csanyi Juliska az EFSZ tyúkfarmjának dolgozói. Nehéz megszabadulni a régi szokástól, véskln viszik az idősebbek a vizet A fiatalok kihasználják a technika vívmányait, kocsira teszik a vlzeskannét. Hej, mennyit tudnánk mi beszélni — mondják a falusi emberek. A napnyugta mindenütt egyforma. Az Izzó égitest lassan lebukik a látóhatáron, eltűnik a házak és az erdők mögött — beköszönt az esti szürkület. S hogy ki milyen érzelmekkel bú csúzlk a lenyugvó naptól, s készül az éjszakai pihenésre, attól Is függ, milyen volt a napi munkája, szép esemény vagy csalódás érte-e. Vajon mi történik napnyugtakor egy községben? A határ elnéptelenedik, hazatérnek az emberek. (Nem így volt ez régen.) így hát a faluban kerestük ők>ai. Nem kopogtattunk be a házakba, kívülről figyeltük az eseményeket. Lencsevégre vettünk néhány embert Sókszelőce községben. I. Víz, víz, vízi E nélkül bizony megáll az élet. Az Artézi kútnál sok ember tolongott, a falu apraja-nagyja. Ember, állat, vetemény vizet kfiván este, hogy szomjúságét eloltsa. II. Alig álltunk meg a ház előtt, a szomszédok márts körénk gyülekeztek. Maguk is Kubicskó Pistát keresik, a .csontkovácsot? Szegénynek most van elég baja. Az egész országból jönnek hozzá az emberek. Vasárnap 25 autó állt meg a ház előtt — mondják a szomszédok. Míg az öregek a ház előtt tereferélnek, a fiatalok a parkban vagy a virágos kertben húzódnak meg. Tavasa, (virág, fiatalság... Mennyire egymáshoz Illik ez a Ihárom szó! Évike nagyon örül a pünkösdi rózsának. Hogy gondolatai merre járnak, amikor a virágban gyönyörködik, nem mertük megkérdezni. Csak annyit árult el, hogy kitűnő tanuló, a bizonyítványa tiszta egyes. IV. — Minket is tessék lefényképezni — kérte a három fiú. Az olyan fiúkra, akik es,ö csavarognak, nem rontjuk, pazaroljuk a filmet — próbálom megviccelni őket. — Hogy csavargunk?! Ha tudná, mivel töltöttük a délutánt másképp vélekedne, jöjjön csak el holnap Tardoskeddre, ott játszunk futballmérkőzést. — Az már más. Akkor lefényképezünk benneteket, hadd lássák, milyen bátor futballisták nőnek Sőksualőcén. Már erősen esteledett, amikor csirke-csipogásra lettünk figyelmesek, két asszony baromfit cipelt. No, most ezekre ráijesztünk — gondolom magamban, hátha csak úgy eltulajdonították .Valahonnan a jószágokat. Tévedni emberi dolog, s ez velünk Is megesett. Nem tolvajokkal, hanem a EFSZ tyúkfarmjának két dolgozójával találjuk magunkat szembe. 4 ezer darab szárnyasállatot gondoznak. Bizony megérdemlik, hogy a vasárnapi ebédre vigyenek belőle. Persze nem ingyen, hivatalos áron vették a szövetkezettől. Mi is vettünk belőle. 5 megállapítottuk, nem is rossz a sókszelőcel csirke. major Ágoston
