A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
A nagymegyeri pionirkórus, Ág Tibor karnaggyal és a zeneiskola kiszenekara Miért csak egy járásban? Kórusmozgalmunik Jeles képviselői Ismét hallatták hangjaikat. A dunaszerdahelyi Járásban, Nagymegyeren másodszor rendezték meg az énekkari fesztivált. Az elmúlt évben itt szerepelt először a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Útjára indult egy nemes szándékból fakadó törekvés, hogy egy esztendő múlva joga legyen a babérokra. A tanítók énekkara is sikerekben gazdag utat tett meg egy év alatt. A dunaszerdahelyi Járás énekkarai pedig lankadatlan szorgalommal folytatták munkájukat, hogy a második énekkari fesztiválon bizonyossá váljon: csakis szenvedélyes elkötelezettségből születhet eredmény. A második járási énekkar fesztiválon 13 énekkar szerepelt. E tizenhárom közül 5 Nagymegyerről, ami azt Igazolja, hogy itt van a mozgalom fókusza. Az 5 nagymegyeri énekkarból 1 gyermekkórus fa szikrák), 2 pionirkórus, 1 leánykar és 1 vegyeskar. Karvezető: Ág Tibor és Szeder Irma, egyben a CsMTKÉ karnagya, Illetve kórustagja. Dunaszerdahely 2 píonlrkérus karvezető: Molnár Jánosné, a CsMTKÉ tagja. Nagymegyer: 1 pionirkórus, karvezető: Lánczos Józsefné, a CsMTKÉ tagja. Csilizradvány: 1 pionirkórus, karvezető: Járáblk Imre, a CsMTKÉ tagja. Várkony: 1 pionírkórus, karvezető: Stifter Margit, a CsMTKÉ tagja. Ezenkívül még égy-egypionlr kórus szerepelt Pozsonyeperjesről, Bősről, Nagyszarvasról, Bognár Gabriella, Volner Tibor, Horváth Ferencné, Illetve Presínszky Lajosné karvezetők Irányításával. Az énekkari fesztiválok általában a közönség kizárásával a bíráló bizottság Jelenlétében zajlanak le. Nagymegyeren ts Így történt. Hogy ez mennyire helyes és menynyire nem az más kérdés. Meg kell Jegyezni, hogy a nagymegyerlek egy évvel ezelőtt részt kértek az ünnepségből. — Ennek ellenére bensőséges ünnepi jelleget öltött a művelődési ház nagyterme, különösen a hétszáz énekes összkarl számát hallgatva tűnt így. Igényességre való törekvés! Ezt tapasztalta a bizottság Is Németh Samorinsky István elnökletével. És a bizottság munkája nem könnyű ilyenkor. Különösen nem, ha versenyjelleget kap egy fesztivál. A bizottság munkájától függetlenül azonban említést érdemel egy újszerű kezdeményezés, amely követésre méltó példa lehet. Ez pedig nem egyéb, mint a zenei vetélkedőnek nevezett, nevelő Jellegű előadás. Fejleszti a tudást, ismereteket, és nem utolsósorban pótolja a hiányos zenei nevelést. Már a CsMTKÉ is több alkalommal rendezett ilyen irányú hangversenyt, Ág Tibor vezetésével. Nagymegyeren hétszáz fiatal tett tanúbizonyságot a zenei vetélkedő keretében tudáséról. Ha kórusmozgalmunk egészét nézzük, akaratlanul is felvetődik a kérdés: miért csak egy Járásban valósulhat meg a karéneklés Ilyen nagyméretű gyakorlása és seregszemléje? Hozzátéve még azt Is, hogy ebben a járásban nemcsak ez a tizenhárom énekkar működik, de ezenkívül még Jó néhány, mely egyelőre még nem éri el a fesztivál színvonalát. De elérik Jövőre! Vajon a komáromi járás miért nem rendez dalos ünnepélyt, hiszen csak a városban három énekkar működik. De ott vannak a többiek: Bátorkeszi, Ögyalla, Izsa stb. A galántal járásban is ugyanaz a helyzet. Ha a nyitral Járásban sor került erre az eseményre az elmúlt év decemberében, ügy véljük nem menti fel semmilyen kifogás a többi járásokat sem. Bodrogközben most indul a szervezés. Kilenc énekkarral szándékoznak dalos ünnepélyt rendezni. És azokat, akik a karéneklés problémáival együtt élnek, gondjuk e mozgalom fejlődése, örömmel tölti el még olyan Jelentéktelennek tűnő hír. is, hogy Íme, Bodrogközben dalos találkozót rendeznek. Hisszük, hogy most, a komáromi Jókai-napok énekkari fesztiválja után, de még inkább majd az őszi idény kezdetével, újabb lendületet vesz a karéneklés iskoláinkon és a felnőttek körében egyaránt A dunaszerdahelyi Járásban mindenképpen elindult útjára e mozgalom és biztosítottnak látszik az egyre magasabb színvonal, és a szervezettség is, mivel az érdekelt szervek és szervezetek Is őszintén gondolják e mozgalom támogatását. Bár ívy lenne mindenütt! GY. I. Kassa főterén neon-fények villognak, kirakatok fénylenek, fiatal szemek ragyognak. Autók suhannak, villamosok csilingelnek ... Valaki viccet mond... Valaki sír... Valaki nevet... Kassa, Kelet-Szlovákia fővárosa él, mert utcáin lüktet a megifjodott élet.. . A Dukla mozi helyiségében vagyunk, kezdés előtt jó fél órával. A színpadi háttér bordó bársonyán azt olvashatjuk, hogy a Csemadok minden új tagot szeretettel vár ... Az ipariskola néhány tanulója serénykedik a színpadon. A népi zenekar ősz cimbalmosa és bőgőse is itt vár már, s amikor beszédbe elegyedünk velük, csodálkozva tapasztaljuk, milyen jól ismerik a magyar történelmet. A nézőtér lassan megtelik, elsötétül a nézőtér és kigyulladnak a színpadi reflektorok. A függöny elé egy kislány lép és pár kedves szóval üdvözli az egybegyűlteket. A színpadon Kiss Éva, a kassai Nemzeti Színház művésznője áll, megszólal a zene... A közönség nagy tetszéssel fogadja a dalt. Utána Majkrics Erzsébet Szép Ernő Gyermekjáték című versét szavalja mély átéléssel. Újra Kiss Éva énekel: „Rózsám, viruló kis rózsám ...“ — Kár, hogy nincsen Kassán magyar színház! Volna itt tehetség bőven! S a komáromiak olyan ritkán jutnak el ide Lengyel Anna a csókról tart előadást, kedvesen és tehetségesen. Vidám jelenetek, énekszámok váltják egymást. Kovács Károly, „Már késő“ strófáit nagy tapsvihar fogadja. Kőváry Ilonka, Gyura Antónia és Bartek Katalin modern táncszámokat énekelnek. Kissé még lámpalázuk van a színpadon, de azután belemelegszenek, és megy minden, simán. A nézők éppen olyan lelkesek, mint a szereplők. Kacagnak és tapsolnak, jól érzik magukat! A fiatalok bebizonyítják, hogy szeretik ugyan a modern táncot és a modern zenét, de lázért nem felejtették el a magyar virtust! Csodálkozva tapasztaljuk, hogy a zongoránál dr. Dobra Lajos ül, a JNB ügyésze. Ki gondolta volna ezt egy jogászról? Amikor a műsor első része befejeződik, a helyi Csemadok elnöke pór szót szól a jelenlevőkhöz, közben a csinos kis énekesnők és szavalók már a belépési nyilatkozatokat osztogatják a széksorok között. Ha Napóleonnak ilyen csinos katonái lettek volna, talán nem is vészit ütközetet! Hiába, azért a stratégia tudományához is érteni kell egy Csemadok elnöknek! (Elárulhatom, hogy másnap reggel tiz órakor már hetven új tagja volt a Csemadoknak). De nehogy valaki azt gondolja, hogy ez valami recept akar lenni! A szünet után fiatal táncosok lépnek a dobogóra, Horváth Ferenc tanította be a számokat, Kéllár Péter, az ipariskola végzős diákja a prímás. Benkő Zsuzsika libben ki a színpadra, egy kis kelet-szlovákiai pacsirta és olyan szépen énekli a magyar nótákat, hogy a nézőtér szűnni nem akaró tapsa újra és újra előszólitja a kislányt. Csak kevesen tudják, hogy holnap lesz az írásbeli érettségije! Táncok, énekszámok és — hálás tapsok. S amikor befejeződik a műsor, az első sorban egy néni olyan őszintén mondja: „Ilyent mindennap eljönnék megnézni!“ A sikeres est után őszintén fájlaljuk, hogy sem a Csemadoknak, sem a lelkes iparistáknak, sem az ifjúsági klubnak nincs egy rendes helyisége Kassán! Havonta egyszer kapják meg a Dukla mozit, ami bizony nagyon kevés. N. LÁSZLÓ ENDRE
