A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
Következő szamunkban • •• jón Társadalmunk előre lép (Antonin Novotn^: „Tág teret biztosítunk dolgozóink kezdeményező készségének, a tudomány, a technika és a szocialista demokrácia fejlesztésének útjára lépünk.) BESZÉLŐ MÚLT c. cikksorozatunk, amelyben bemutatjuk a lévai járást ★ A nagysallói csata ★ Bocskai István és Bethlen Gábor kora ★ A lévai vár és a török pusztítások ★ A munkásság harca Léván és környékén ★ Lévától Ugandáig I A Csehszlovákiai Magyar Dolgosak Knltáregyeafllatének hetilapja. I Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Postafiók C 398, telefon S33-04. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesftő. Szerkesztőség: Bratislava, Jeseaského 9. Költőidre szólő előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná ezpedfeia tlaCe. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48-V1I. Nyom|a a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stérova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,SO KBs, fél évre 39.— Kis, egész év J* 7*.— Kis. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem kőidilnk visz-K—22*61479 A társadalom fejlődése a múltban egyenesvonalú volt, ahhoz, hogy ugrásszerűen előre lépjen, legalábbis forradalomnak kellett jönnie. Az emberiség történetében az első nagy előrelépést e Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentette, mely egyben megteremtette a további haladás lehetőségét is. Társadalmunk most nagy fejlődés előtt áll s ez mindannyiunkat érintő, fontos dolog. Ha elgondoljuk hogy a társadalom embermilliókból, gazdasági és emberi közösségek szövevényéből áll, megértjük, hogy óriási feladat ezt a bonyolult komplexumot egy egységes elgondolás alapján, egy szellemben előre mozdítani. Tegyük hozzá mindjárt, hogy az ilyen egységes előrelépés csak a szocialista társadalomban lehetséges, mert itt a társadalmi mozgásokat ösztönző erők mögött az emberi tudat áll. Az elmondottak Jellemzik legjobban a CsKP közelmúltban lezajlott XIII. kongresszusát. Társadalmunk az ú] irányítási rendszer széles körű bevezetésével ilyen tudatos előrelépésre készül. Az extenziv Jellegű Iparosítás lényegében befejeződött. Az ipari termelés annyit fejlődött minőségileg az elmúlt két évtized alatt, hogy az extenziv gazdálkodásnak megfelelő Irányítási mód már nem megfelelő és károkat okoz (az álló alapok parlagon hevertetése, tékozlás a munkaeszközökkel és munkaerőkkel.) Sok üzemet felépítettünk, most már azt kell elérnünk, hogy ezek az üzemek gazdaságosan termeljenek. Kongresszusi vitafelszólalásában Lenárt elvtárs mondta el a következő esetet: Az egyik új nagyüzemünk sorozatosan bibás termékeket bocsátott piacra. Nemrégen „ultimátumot“ kapott az üzem felettes szerveitől, hogy ha rövid Időn belül nem küszöböli ki gyártmányai hibáját, 5 százalékkal csökkentik termékei nagykereskedelmi árát, s ez kihatással lesz a jutalmazásra is. Most az üzem elsőrendű érdeke, hogy a hibát kiküszöbölje, mert különben alkalmazottait nem tudja megfelelően fizetni. Ugyancsak Lenárt elvtárs mondotta, hogy „rossz munkáért nem adhatunk fizetést és véget kell vetni a naplopással való, békés együttélésnek“. Mindezek jellemzik, népgazdaságunk mely jelenségeit akarja az új irányítási rendszer kiküszöbölni. Mind ez ideig az új irányítási rendszernek csupán fő vonalai mutatkoznak meg elméleti, és részben már gyakorlati alapokon. Ha a lényegét igyekezünk megkeresni, mindenekelőtt azt figyelhetjük meg, hogy gyökeresen szakit a régi előírásokkal és utasításokkal ható irányítási rendszerrel. A közelmúltban — sőt, még ma is, egy üzem igazgatójának elég volt, ha a felső szervek rendelkezéseihez, irányszámaihoz és terv-adataihoz ragaszkodott. Ha a termelésben sikertelenség mutatkozott, a felelősség nem őt terhelte, a hiba oka mindig objektiv volt, kivül esett az üzem vezetőségének lehetőségein és hatáskörén. Így egyes jól termeld üzemek — az államháztartás keretein belül — a rosszabban gazdálkodó üzemek terhét is a vállukon /viselték. S az „állam zsebe“ nagynak, gazdagnak és kifogyhatatlannak bizonyult. A jövőben megszűnik ez a gyakorlat. A termelés operativ ügyeivel és problémáival foglalkozó irányítási szféra, az ún. vállalati szféra a vezérigazgatóságoknál és véget. Okét illeti 3 téren minden jog, őket terheli minden felelősség. Az új irányítási rendszer ezen része mindenekelőtt tág teret biztosit az üzemi méretekben történő kezdeményezéseknek és megszünteti a gazdasági Intézkedések terén eddig uralkodó anonimiást. Minden sikernek szerzője lesz, akit jutalmazni kell és minden balsikernek okozója, akit helytelen intézkedéséért felelősségre lehet vonni. Hendrych elvtárs hozzászólásában azt mondta, hogy „a szocializmus alapvető küldetése kialakítani és fejleszteni a leghaladóbb termelőerők létrehozásának, az emberi élet egész civilizációs alapja forradalmi átalakításának feltételeit.“ A modern termelés egyik legfontosabb tényezője a tudományos és műszaki haladás, mely minőségi változásokat hozhat s ilymódon hatalmas mértékben emelheti a munka termelékenységét. Az új irányítási rendszer tág teret ad a termelőerők fejlődésének, mindenekelőtt azzal, hogy az irányítás módszereit is tudományos alapokra helyezi. Előtérbe kerülnek a magas szakképzettségű és üzleti érzékkel rendelkező gazdasági vezető emberek. Nyugaton ezt a vezétőtípust „menedzsernek“ hívjuk és a kapitalisták, akik tisztában vannak a jó termelési szervező hasznával, nagyon megbecsülik őket. Nálunk a Rudé právo az „ipar kapitányainak'' nevezte őket. Ezekre a vezetőkre jellemző lesz Lenárt elvtárs mondása, „egy építkezés ésszerűsítése és korszerűsítése megköveteli a gondolkodásmód ésszerűsítését." Az eddigi irányítási mód alig követelt „ésszerű és korszerű" gondolkozás! módot a gazdasági vezetőktől, éppen szűk jogkörük és lehetőségeik folytán. Nézzük például egy üzemi mester helyzetét, aki a termelés amolyan „közép-kapitánya", mozgatója és gyakorlati téren irányitója kell, hogy legyén. Jozef MarSal, a martini Gépgyár mestere mondotta el a kongresszuson, hogy üzemükben elemezték egy mester munkanapját. Az eredmény a következő volt: naponta átlag 80 percet fordít a dolgozók panaszainak és problémáinak elintézésére. Az Irányító, tervező, és ellenőrző tevékenység 150 percet, a gazdasági-adminisztratív munka 110 percet, a szervezés 103 percet vesz igénybe. Személyi szükségletekre és pihenésre 20 perc, agyéb tevékenységre 15 perc jut. Ez azt jelenti, hogy a mester napi munkaidejének nagy részét felemészti az adminisztratív tevékenység, különféle jelentések megszövegezése, ellenőrző lapok, normaváltozások, munkafolyamat-módosítások aláírása a így kevés ideje marad a termelés szervezésére. A rendeletek és előírások tömege ugyancsak fájó pontja a jelenlegi irányításnak, ezért a jövőben ezen a területen is változások lesznek. Lenárt elvtárs szerint az új irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban 15 jogszabályt jelentetnek majd meg. A tudományos és műszaki haladás elősegítését célozza az az elképzelés, hogy az új rendszer keretén belül „alkotó módon és az eddiginél hatékonyabban kell díjaznunk a konstruktőrök, a fejlesztők a tervezők és a feltalálók munkáját." (Lenárt elvt.) S elértünk az anyagi érdekeltség és jutalmazás kérdéséhez. Lenin képletesen mondta valamikor: „Egyforma mennyiségű munkáért, egyforma mennyiségű terméket.“ S ezt még kiegészíthetjük Lenárt elvtárs megállapításával, hogy „a munka érdem szerinti díjazása — a szocializmus anyajegye, előnye és erénye.“ A múltban ezt az elvet következetesen figyelmen kívül hagytuk, a bérrendszerre a nivellizáció volt jellemző. Miniszterelnökünk szavaival élve „az érdemek egyenlőtlensége és az egyenlő díjazás igénye a kispolgári szemlélet maradványa . A kongresszuson, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi legyen a termelés irányadó mércéje, elhangzott a következő jelszó. „A vevő mindenekelőtt ...!“ A termelésnek mindenekelőtt a piachoz kell igazodnia. Csak azt érdemes termelni, ami eladható és azt érdemes igazán termelni, ami gyorsan, könnyen és előnyösen eladható. E téren óriási lehetőségek nyílnak az egyéni kezdeményezés, a technikai és divatújdonságok tervezése és kivitelezése terén. • * w Novotny elvtárs beszámolójában figyelmeztetett, hogy ne legyünk elhamarkodottan optimisták, az új irányítás bevezetése nem old meg minden problémát azonnal, magától és automatikusan. Ellenkezőleg, sikere állandó, megalkuvás nélküli és szellemének megfelelő gazdaságpolitikát Igényel. Hendrych elvtárs szavaival „megvalósításának alapvető záloga, hogy az emberek megértsék“. Megvalósítása előtérbe helyezi a megszokott munkamódszerek lényeges módosítását, ami nem könnyű dolog. Emberek vagyunk, szeretjük a kényelmet, a megszokottat, a biztosat, nem szeretünk kockáztatni. Pedig a jövőben kell kockáztatni, a közeljövőben a merész gazdasági kísérletek és műszaki kezdeményezések kora kezdődik. S az Ipar „igazi" kapitányai azok a gazdasági szakemberek lesznek, akik szaktudással párosult alkotó fantáziájukkal ragyogó eredményeket érnek majd el, s Így társadalmunkban bebizonyítják nélkülözhetetlenségüket. DUBA GYULA
