A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-05 / 23. szám
Jókai-napok 1966. Részlet a rimaszombati „Fáklya“ irodalmi színpad műsorából. Jobbra: Herényi Auguszta és Iván Tamás csárdást ad elő Kenessey: Keszkenő c. balettjéből. Népművelési problémák Ä népművelés tartalma koronként és hehelyenként változik. Feladata azonban mindenütt ugyanaz. Eleget tesz a kultúrpolitikai téren fellépő igényeknek és ezzel elősegíti az emberi egyéniség harmonikus kibontakozását. A népművelői munka mindig is buktatókkal járt, hiszen nem csekély feladat emberekkel dolgozni, élő anyagot formálni. Gyakran a legjobb szándék is meghiúsult a gyakorlatban. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a népművelő munka szinte kampányszerűvé vált. Idővel ugyan az elkövetett „baklövésekre“ fény derült, de a tanulságot nagyon ritkán vonták le az illetékesek, arról nem is beszélve, hogy nem tudatosították kellőképpen az egyes „akciók“ káros hatását. Ezek a - problémák és a népnevelői munka megjavításának célja vezette a Kultúrní tvorba szerkesztőségét, amikor nyilvános vitát indított. Az a tény, hogy a beérkezett levelek, hozzászólások, véleménynyilvánítások egy brosürányi anyagot tesznek ki, azt bizonyítja, mennyire időszerű a kérdés tárgyalása, milyen fájó pontja ez társadalmunknak. A vita fontosságát és időszerűségét fokozza még az a tény Is, hogy a népműveléssel szemben társadalmunk jóval magasabb igényeket támaszt, mint bármikor ezelőtt. Az emberek tudásvágya, egyúttal azonban igényei is megnövekedtek. A mai ember élete szinte két mederben folyik : munkahely, magánélet. Ez nemcsak nálunk, hanem az egész civilizált világban igy van. Az általános mechanizálás szinte feleslegessé teszi a gondolkozást. Egyes amerikai szociológusok szerint az a veszély fenyegeti a fejlett kapitalista országokat, hogy az ember élő géppé válik. A modern termelési folyamatban nem szükséges, hogy minden egyes dolgozó aktivitása érvényesüljön: elég. ha csak a gyártási művelet szakaszait sajátítjuk el. Ez a jelenség az egyéniség háttérbe szorulásához vezet. Az egyén az így keletkezett hiányérzetét igyekszik valahol pótolni, helyes tehát, ha a népműveaHét irodalmi melléklete23. lési dolgozók az elmondottakból kiindulva elősegítik harmonikus fejlődését. Ezen túlmenően: összhangba kell hoznunk a társadalom és az egyén érdekelt úgy, hogy a munkaslker kihatással legyen magánéletére, viszont az egyéniség kibontakozásából a társadalom húzzon hasznot. A közelmúltban gyakran előfordult, hogy a népművelők olyan tevékenységre serkentettek, amelyet a társadalom nem igényelt és az egyénre nézve sem volt gyümölcsöző. A célszerű népművelés útjában ma még nagyon sok objektív akadály áll: a fejletlen közlekedés, a hiányos közszolgáltatás, az üzlethálózat áruellátása, stb. Mindezeket le kell küzdeni, ami nem csekély energiaveszteséggel jár, felemészti az emberek életerejét, kezdeményezését, munkakedvét. Mindennek azután az a következménye, hogy az emberek többsége passzivitásba vonul, szívesebben szemléli mások — erre hivatottak — tevékenységét. Akadtak olyan népművelők, akik ezt a jelenséget közönbösen szemlélték s nem tettek semmit új munkamódszerek bevezetésére. Természetesen kényelmesebb egy kitaposott ösvényen haladni, de ez a kényelem ugyanakkor tévútra vezethet. A hozzászólók hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a népművelők búcsút mondjanak íróasztaluknak és az emberek közé menjenek, megismerjék őket — életüket, munkájukat, igényeiket. A népművelésről sok szó esik manapság, de többnyire általánosságban érinti a problémát. Magyaráznak, utat mutatnak, konkrétan szabják meg a tennivalókat. Hiszen ez lehetetlen is, a népművelési munkának nincs egységes receptje: más falun és vidéki városban, s megint más a fővárosban, változik a lakosság összetétele, nemzetisége a község fekvése és a hagyományai szerint. Ma már kultúrmunkát sem falun, sem városban nem lehet kifejteni a tíz évvel ezelőtt szentesített formák szerint.- Hasonlítsuk csak össze — nagyvonalakban — a falu és város kulturális életét, illetve igényeit. Falun nagyon kevesen mennek el egy csillagászati vagv kibernetikai előadásra, ellenben nagy az érdeklődés a varró, főző kér tész. méhész tanfolyamok, a jogi és az egészségügyi kérdések népszerű magyarázata iránt. Városon az érdeklődés más irányba terelődik: sokan és szívesen járnak el a képzőművészeti, fényképész és turista körökbe délutánjaikat estéiket a klubokban töltik ahol spontánul mindenkit érdeklő dolgokról vitatkoznak. Mind a két esetben sokoldalú, képzett müveit elő adóka* kell h'-'tosítani. És elérkeztünk a szakember neveléshez. 194Q Pon a KF Filozófiai Fakultásán a pedagó giai szakkal párosítva okleveles népművelőket neveltek. Sajnos, csak egy évfolyam fejezte be itt tanulmányait, mivel a katedrát megszűntették — mondván: nincs szükségünk főiskolát végzett népművelőkre. Ezután népművelőket, könyvtárosokat csak középiskolai szinten oktattak. Bebizonyosodott, hogy az a nézet helytelen, ezért 1961-ben a Károly Egyetemen ismét nyílt népművelési szak. Annak ellenére tehát, hogy felszabadulásunk óta a népművelésre óriási feladatok vártak, szakembert még ma is lámpással kell keresni. Szükséges, hogy a népnevelők ne csak általános műveltséggel rendelkezzenek, hanem egy-egy szakon belül kiválót nyújtsanak. Ez a felismerés tette szükségessé, hogy bevezessék főiskoláinkon a szociológiát és a néprajz oktatását. A Kulturní tvorba által rendezett vitában sok sző esett az anyagi lehetőségekről, munkát megnehezítő körülményekről, stb. A levélírók többsége kifogásolta, hogy a járás által kiutalt pénzösszeget néhány helyen nem kulturális célokra használják fel, hanem pl. kirándulásokra, mulatságokra, faluszépítésre stb. Ugyanakkor képtelen egy szakelőadót megfizetni. Sok helyütt az eredményes kultúrmunkát a helyiséghiány, vagy öreg, piszkos, fütetlen kultúrház akadályozza. Viszont ott, ahol új, korszerűen berendezett klub, vagy kultűrház van, nem használják ki eléggé. Többnyire csak a büfét üzemeltetik, hébe-hóba mulatságot, esetleg teadélutánt rendeznek, vendégül látnak színjátszó csoportokat. Ez a tevékenység nem elégítheti ki az emberek igényeit, annál inkább sem, mivel a televízió már a legkisebb tanyán is igényességre nevel. A népművelési dolgozók ma úgy látják, hogy az Iskolán kívüli oktatás az a terület, ahol a legintenzívebben kell műköániük. Lehetővé kell tenni mindenkinek, hogy szabadidejében növelje szakképzettségét, elmélyítse tudását és kielégítse kulturális igényeit. Többek között ezt a célt hivatottak betölteni a szocialista akadémiák. a mezőgazdaságban dolgozó nők téli iskolája, a szakkörök, stb. Az egyöntetűen elhangzott követelmény: kevesebb papírmunkát, építsenek ki közvetlen kapcsolatot az emberekkel, reagáljanak készségesen és rugalmasan követelményeikre, igényeikre Ez a ló munka titka. Valamennyien tudjuk, nem könnyű feladat ez. A magyarlakta területeken sincs minden teljesen rendjén. Szerkesztőségünk szívesen venné, ha olvasóink a Hét hasábjain folvtatnák-e vitát, megírnák észrevételeiket. Beszámolnának falujuk, városuk kihasználatlan kultúrán« lehetőségeiről, javaslataikkal járuljanak hozz* a népművelési dolgozók gyümölcsöző munkájához. —ozo— 9 .
