A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-22 / 21. szám
A kapitány rossz kedvében volt, mogorva viselke désén azonnal meglátszott, hogy valami baj történt ... Nehéz dolga lesz itt Old Shatterhandnak, — gondolta Hawkins, — egyszerre két nő is szereti . Rosemary készségesen gondfaiba vette a kis Tómat. A lányok gyorsan kicsinosították magukat, mert tőleg a fiatal, Jóképű katonáknak akartak tetszeni Hatalmas porfelhő Jelezte, hogy kocsikaraván érkezett a városba. A karaván élén a kapitány lovagolt. Rossz kedvében volt, mogorva viselkedésén azonnal meglátszott, hogy valami baj történt. Az első kocsin hozták a váratlan támadás során' meggyilkoltak holttesteit, és az apacs indiánok hallét! Is, mellyel azt akarták igazolni, hogy az újabb gaztettet az apacsok követték el.— Irtsátok ki az apacsokat, számoljatok le velük) — Ez már tűrhetetlen, tennünk kell valamit! —, biztatták a’ banditák az lakosakat. — Meddig várjunk még? Számoljunk le velük! — kiáltották dühösen a felizgatott emberek. A bártulajdonost nem érdekelték a történtek. Számára az volt a fontos, hogy a karavánnal vendégek érkeztek és Jő boltot csinálhat. — Mozgás, gyerünk, — noszogatta az alkalmazottait, — lássatok munkához! Nem látjátok, hogy vendégek érkeztek?! A lányokat nem kellett biztatni, azonnal munkához láttak. Örültek a vendégeknek, mert számukra az Idegenek érkezése mindig Jé üzletet, keresetet hozott. Gyorsan kicsinosították magokat, különösen a fiatal, Jőképü katonáknak akartak tetszeni. Rosemary szeme a boldogságtól ragyogott, amikor a vendégek között megpillantotta Old Shatterhandet. Meglepetésében azonban még azt Is elfelejtette megkérdezni, hogy mit keres fezen az Istenhétamögöttí, elhagyott vidéken. A szívélyes üdvözlésből valamennyien megtudták, hogy Rosemary és Old Shatterhand már régóta ismerték egymást. Hawkins, az öreg viccmester mosolyogva figyelte őket. HnncüttU kacsintott, megvakarta a fejebúbját, majd magában morogta: — Megeszem a parókámat, ha {szék nem szeretik egymást. Old Shatterhnnd Falómét és a kis Tomot, majd Hawkinst Is bemutatta Rosemarynak és megkérte, hogy addig gondoskodjon á gyerekről, míg visszaérkezik. Palama nem értette Rosemary és Old Shatterhand barátságát. Ideges lett. Magában már rég nam titkolta, hogy a messzi keletről Jött fiatalember tetszik neki... Többször is végigmérte Rcsemaryt, majd mintha semmi som érdekelné, csípőre tett kézzel a körülöttük állókat nézegette. Hawkins megint mosolygott, ismét megvakarta a fejebúbját... Már régen észrevette, hogy Pólóménak tetszik Old Shatterhand, sőt már azzal Is tisztában volt, hogy az indián lány szerelmes a sápadtarcú jövevénybe. — Old Shatterhandnak — gondolta Hrvkins és részvéttel nézett az ellenőrre, — nehéz dolga lesz, ha egyszerre kát nő is szereti... Rosemary készségesen gondjaiba «lette a kis Tomot, aki nagyon boldog volt, hogy olyan hires ember közelében lehet, mint Old Shatterhand. Es nyugodt Is volt, mert érezte, hogy mindenki szereti és felkarolja... Old Shatterhand elbúcsúzott, majd felugrott lovára és szinte pillanatok alatt eltűnt a láthatárról. Hogy hová ment, azt senki sem tudta, de akik Ismerték, sejtették, hogy a karaván elleni támadás miatt van még valahol fontos dolga. (Folytatjuk)
