A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-16 / 3. szám

Január 7-én, pénteken került sor Taskentben Afub Khan pakiaatánl élnék éa Saaxtrl Indiai mtniaiterelnOk találkoaáaára. Beszélgetésük a hírek aaerlnt barátságos nyílt, és szívélyes légkörben folyt lo. (Lapzártékor kaptok a hírt, bogy Sasstrl Indiai alnük Taskentben olhnlálosott.)

A görög nép nemzeti hősét, Manoliss Glezosst csehszlovákint látogatása alkalmából Ludvlk Cernlk, a prágai Városi Nemzeti Bizottság elnöke fogadta az dj városháza épülo tóban.

Január 17-én lesz öt éve, hogy a kongói nemzeti felszabadító mozgalom hőse, a kongói köztársaság volt miniszterelnöke, Patrice Lomomba alattomos gyilkosság áldozata lett.

A londoni Royal Garden Hotelben Január B-án az esti Órákban került sor a tutball-világbajnokaág tizenhat résztvevőjének négy csoportba való beosztására, amelyet sorsolással döntöttek el.

Mint az ősrégi mólt emléke hintázik a tanger hullámain Osló kikötőjében a legendás vikingek hajója. Várja, hogy a tál almóltával lámát a turisták szolgálatára állbesson, akik kirándulásaik alkalmával előszeretettel használják ezt a romantikáé ószóalkalmatosaágot.

A Nam Dlnh-1 konzervgyárban, ahol főleg gyümölcsfeldolgozással foglalkoznak, sajátkozüieg gyártott gépekkel sikerült az évi tarvet a dolgozóknak tólteljesftenl.

Leesett a hó. Az ország magasabb, ordös vidékein megkezdődött a fahordás. A nehezen megközelíthető télapókén a tamunkások legmegbízhatóbb, munkatársai mindmáig a lovak maradtak.

AZ ELLOPOTT ÖHÖTI

Apa bemegy az iskolába. Mindnyájunkat igen meglepett az elhatározása. El sem tudtuk képzelni, hogy egyszer rászánja magát és elmegy megkérdezni, hogy tanulnak a fiat.

Még sohasem érdeklődött a gyerekei felöl. Azt tartotta, legyen a diáknak magához való esze és ne zaklassa a szüleit. Az is Igaz, hogy az 0 fiat voltak a gimnázium legjobb tanulót. Ez magabiztossá tette.

Ha apám valamire rászánta magát, annak a végére Is járt. Most Is nagy alapossággal készült az útra. Felvette ünneplő ruháját, fehér Ingét, öreg sötétkék kabátlát. Anyám ott topogott körülötte, mintha ettől az úttól függne a gyerekek jövője. Valami ünnepélyes hangulat uralkodott a házban. Olyan, mint mikor a szegény embert kerülgeti a boldogság.

Apám gyakran mondogatta: a gazdag ember csak annak örül, ha drága a ruhája, az étele, a lova, a háza. Ha eldtcsekedhet, mit mennyiért vett, vagy mennyit kínálnak érte. A szegény ember pedig örül a természetnek, az egészségnek, a vidámságnak. Annyi mtndent felsorolt ml mindennek örülhet az ember, hogy lassan úgy éreztük, ml vagyunk a világ legboldogabb gyerekei.

Apám újabb örömre vágyott, szerette volna hallani, hogy dicsérik a fialt, aztán otthon vég nélkül hajtogatni anyámnak:

— Látod, Irma, mindig mondtam én neked, hogy az én fiaim a legkülönbek, a legtehetségesebbek az egész faluban.

Nemsokára elindultam az iskolába, a szomszéd faluba. Mit végzett az apám, csak este tudtam meg.

Elég sokáig és türelmetlenül vártuk. Csak az estt vonattal érkezett. Éppen vacsoráztunk. Én Is a szokásos teles kávémat szürcsölgettem, mikor nagy boldogan kinyitotta az ajtót.

— No, ml újság, mit mondtak? — kérdezte a mama.

— Várj csak, rögtön elmondok mindent szép sorjában.

Levette kabátját, leült az asztalhoz, véglghordozta rajtunk a tekintetét. Ha nem szégyellte volna, biztosan megstmogat bennünket.

Miközben anyám elé rakta a vacsorát, apámnak megeredt a nyelve. Dicsérte a gyönyörű Iskolaépületet, a nagy kaput, a tágas folyosókat és a tisztaságot.

— Hát tudtátok, az úgy volt, hogy éppen rosszkor mentem, nagyban folyt a tanítás. Elhatároztam, hogy sétálok a folyosókon és majd megállítom valamelyik tanár urat s megkérdezem tőle hogyan tanulnak a fiúk. Ahogy ott sétálgatok, egyszerre csak látom, felém tart az egyik tanár úr. Megállítottam. Érdeklődésemre elmondta, amit úgy ts tudtam, hogy a gyerekek nagyon rendesek és jó tanulók... csak néha sáros a cipőjük.

Aztán még megkérdeztem, kthez volt szeren csém és elmentem.

— És ennek örülsz olyan nagyon, hogy verebet lehetne veled fogatni? — kérdezte az anyám.

— Te tálán nem örülsz, hogy rendes emberek a fiald? — felelte ámuldozva apám.

Miért nem kérdezted meg a tanártól, milyen lesz a félévi bizonyítványuk? — akadékoskodott az anyám.

— Abban, hogy rendesek, benne van az Is, hogy jól tanulnak. Minek szaporítottuk volna feleslegesen a szót.

A fiúk eddig szótlanul hallgatták a párbeszédet, de a ktsebbtk váratlanul megkérdezte:

— Apa, melyik tanárral beszéltél tulajdonképpen?

■— A Kolozsal tanár úrral.

— Kivel? — egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

— Tt meg miért nevettek? — kérdezte értetlenül apám.

— Tudod, apa, Kolozsat a pedellus.

Apám boldog arca egyszerre úgy megváltozott, mintha leforrázták volna. Elnémult és hallgattak a többiek ts. Senki sem akarta megtörni a csendet. Én pedig úgy néztem a bátyámra, mint a tolvajra, aki ellopta a szegény ember örömét.

SZOCS VIOLA

_____________________________________