A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-22 / 21. szám
Rimaszombat: a Cigánytánc szólótáncosnöje Beérett a fáradságos munka gyümölcse. Az tdet tavaszon három népt együttes ünnepi bemutatójára került sor. E nevezetes eseménysorozat előzménye az volt, hogy a Csemadok Központi Bizottsága 1963 decemberében értekezletre hívta össze a legjobb magyar táncegyüttesek művészeti és szervezett vezetőit, valamint a felettes szervek vezető funkcionáriusait. A megbeszélésen elhatározták, hogy a hoszszúévek Óta jól működő tánccsoportokra építve, járásonként egy-egy népművészeit együttest hoznak létre. A megalakítandó együttes célja: magas színvonalon ápolni és felújítani a csehszlovákiai magyarság népművészeti hagyományait. A szorgos munka eredményeként 1966. április 29-én bemutatkozott a Csemadok rimaszombati helyi szervezete mellett működő „Gömört népi együttes“, 30-án Nagymegyeren a dunaszerdahelyl járást kultúrotthon mellett működő „Csallóközi népt 'együttes“, május 1-én pedig Gálántán, a park szabadtéri színpadán mutatta be műsorát — ez évben első ízben — a „Győzelmes út“ Deáktn székelő járási együttese. A Hét hasábjain nemrég méltattam a rimaszombati együttes embernevelő erejét, elhivatottságát. A róluk festett képet szeretném egy újabb vonással kiegészíteni. Az első bemutatójuk, Emlékezzünk címmel, a múltba vezet bennünket. 1848-at, nemzeti létünk gazdag hagyományokkal ékes szakaszát elevenítik fel. Kamarás Imre, az együttes koreográfusa jó munkát végzett. Igaz, művészete még nem teljesen kiforrott, de alkotását — Verbuválás, Pihenés, Visszatérés — mégis tehetségről tanúskodnak. A tánc, zene, valamint énekszámok egy egységes gondolatot tolmácsoltak. A műsor 3 részből áll: a 48-as huszárok toborzója, a hősies harcokban elfáradt katonák pihenője, végül az 1848-49-es szabadságharc szomorú vége, a sebesült katona visszaemlékezései. Elgondolkoztató a mű koreográfiái megoldása. A harmadik kép, a Visszatérés sikerült a legkevésbé. Túlságosan hosszúnak tűntek a visszaemlékezésben felidézett verbuválást és pihenési jelenetek. Ügy érezzük, hogy a két előző kép felelevenítése hatásosabb lett volna akkor, ha az eredeti jelleg megtartása mellett új motívumokat alkalmaz. Ojdonságnak számít a színpadi háttér vetített képes megoldása. Az énekkar szerepeltetése is emelte a műsor színvonalát. Lévai Tibor ügyes, jó zenei érzékkel rendelkező karmesternek bizonyult. A szereplők minden dicséretet megérdemelnek. Jxwuó/d ó&tetyó/zmile Ahogy az már lenni szokott, május elseje délutánján sok ember gyűlt össze a galántat parkban. Valódi népünnepély volt itt, sátrakkal, étellel-ttallal. Sajnos ez a kellemes délután bosszúságot is hozott. Az emberi „feledékenység" vagy egyszerűen úgy is mondhatnám „hanyagság“ okozta a bosszúságot. A nézőteret körülvevő sátrakon „elfelejtették“ magyarul ts kitenni a feliratokat. A színpad még két nyelven hirdette a „Világ proletárjai egyesüljetek“ örökbecsű gondolatát, de a sátrakban már csak „ptvo-r, „hraőky‘-t, „obőerstvente“-t, stb. lehetett venni. A járási népművészeti együttes — a „Győzelmes út“ — kétórás műsorát végignézve jóleső érzés töltött el bennünket. Szeretjük ezt az örökifjú együttest, és most sem csalódtunk benne. Tánc- és zenekari számaik csiszoltak és jól összehangoltak. Az énekkar — az együttes legfiatalabb részlege — még nem tudta művészi teljesítményében elérni a tánc- és zenekart. Drdog Tibor ét Csadi Erzsébet, a deákl együttes szólistái ..Ejnye, de jó volt“! — Táncos-portré Prandl Sándor felvételei A táncosok jól oldották meg nehéz feladatukat. Reméljük, hogy a hiányosságokat a további fellépéseiknél sikerül kiküszöbölniük. Nagymegyeren mutatkozott be a „Csallóközt népi együttes“. Az együttes a dunaszerdahelyl iárásl kultúrház rendszeres anuaal támogatását élvezi. A tánc- és zenekar Quittner János és Banyák István vezetésével Vunaszerdahelyen, az énekkar pedig Ág Tibor irányításával Nagymegyeren működik. Quittner János, az együttes fiatal vezetőle és egyben koreográfusa munkáján még erőseg érződik a volt mester, Strletenec (Horváth) Rudolf tanításának hatása. Koreográfiája hangulatban — és esetenként témában is — a felsőcsallóközi együttes müsorszámatra emlékeztet. Kétórás műsorral bemutatkozni — nem kis vállalkozás, csak gratulálhatunk az eredményhez. Mindenesetre megjegyezzük, hogy a jövőben jobban kell ügyelni a motívumok igényesebb megválogatására és a táncospk technikát felkészültségének fokozására. S végül, de nem utolsó sorban, az együttesnek meg kell találnia a nevéhez méltó csallóközi jelleget is. Keressék, kutassák szőkébb hazájuk hagyományait, váljanak Csallóköz kultúrájának htrdetöivé. Az ének- és zenekar már kiforrottabb képet ad. önálló műsorszámalk — kevés kivétellel — komoly művészi élményt jelentettek. Drdos Tibor és Futó László, — az együttes koreográfusa és művészeit vezetője — ez évben ts jól vizsgázott. A kiforrott, biztos technikai tudással rendelkező tánckar magával ragadó erővel bír. Kár, hogy aránylag kevés új kompozíciót láttunk tőlük. Döme József a nagy hírű zenekart, Soós Kálmán pedig az énekkart vezeti. Mindkettőjük munkája elismerést érdemel. A zene- és tánckar többéves, rendszeres együttműködésének eredményeként jól összehangolt produkciót láthattunk. Mindhárom bemutató hosszú, fáradságos munka eredménye. Mégis azt mondjuk: megérte, mert a közönség nem fukarkodott az elismeréssel. Ilyenkor az alkotó és előadó művész mindent elfelejt, ami kellemetlen és fárasztó volt a felkészülésnél. A három együttes küldetést teljesít, hiszen nálunk a műkedvelő népi együttesek a magyar népművészeti hagyomány egyedüli tolmácsolói. TAKÄCS ANDRÄS 4
