A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-15 / 20. szám
Érsekújvári építőipari munkások sztrájkja - 1935. IX. 16 Munkásmozgalom a járás területén A 19. század végén Érsekújvárból építőmunkások jártak dolgozni Budapestre. Közülük többen beléptek az 1890 decemberében megalakított Magyar Szociáldemokrata Pártba és Szakszervezetbe. Marxista sajtótermékeket olvastak, terjesztettek és hoztak haza. 1898-ban Újvárban Is megalakították a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét. 1904-ben alakult meg Újvárban az építőmunkások szakszervezete, majd rövidesen a nyomdászoké, bőrösöké, vasutasoké és a textileseké. A századfordulótól a város mezőgazdasági jellege megváltooztt. 1902-ben kezdte meg működését a Bánhegyi-féle bőrgyár. Néhány év múlva a I.en és Kender feldolgozó gyár, az Embe cipőgyár, a Dohánybeváltó üzem, a kibővített nagymalom, a fűtőház és a kibővített vasúti műhely, valamint a téglagyár, amelyek egyre több munkást foglalkoztattak. A kézműipari szakmában, mintegy 300-an mint mesterek foglalkoztak és foglalkoztattak egyenként néhány segédet és inast. Főleg a lábbeli, szabó, kovács, lakatos, bádogos és építési szakmában. Ahogyan fejlődött Újvárban az ipar, úgy nőtt a proletáriátus öntudata. Csak Nagysurányban (cukorgyári, és Mányán (téglagyár) volt ipari üzem Újváron kívül a járásban. A járás községeinek egyrészében néhányan különböző kézműipari szakmát tanultak, Nagykérről, Komjátról és Bánkesziről, főleg a vasútnál szakipari és pályafenntartási munkákon dolgoztak. Udvardról, Kürtről és Perbetérői többen jártak telefonhálózat-építési munkára. A járásban több ezer hektáros egyházi birtokok voltak, valamint módos kulák gazdaságok. A századfordulótól az újvári, surányi és mányai üzemek, valamint az építőmunkások bérharcain és politikai megmozdulásain kívül a nincstelen földmunkások és zsellérek minden évben megújuló harcai is jelentősek voltak. Az 1920. decemberében meghirdetett általános sztrájk idején az újvári járásban az ipari munkásokon kívül a földmunkások ezrei is sztrájkba léptek. Több helyen a béresek két napig sem etették a földesurak állatait, ezért a földbirtokosok sietve teljesítették jogos követeléseiket. Dél-Szlovákiában minden tavasszal sztrájk tört ki a répakapáláskor, egyelésnél vagy aratásnál, mivel a munkaadók nem tartották be az előző évben megkötött kollektív szerződésben vállalt feltételeket, például csökentették a napi 10—12 koronás napibért, az aratáskor tized rész helyett kilencedet akartak adni, vagy levontak a kommencióból (természetbeni juttatás). A földmunkás-harcok szervezésére a Kommunista Párt és az irányítása alá tartozó vörösszervezetek időben felkészültek. A földmunkások kollektív szerződése tervezetének összeállításánál és a munkaadókkal folytatott tárgyalásoknál a szakszervezetek és a választott bizalmiak voltak jelen. De gyakran az érdekelt munkástömegek is részt vettek a tárgyalásokon. Ür jvárban 1920-ban, a Szociáldemokrata Pártból kiléptek a baloldali fiatalok. Magukkal vitték a könyvtárat, a berendezés egy részét és a pénztárt. 1921-ben 5 tagú küldöttséget küldtek Lubochnára (Fenyőházára), majd májusban ott voltak a pártalapító kongresszuson Prágában. Ők voltak a kommunista párt helyi szervezetének a megalakítói és a járás községeiben folyamatosan megszervezték az alapszervezeteket, később a forradalmi szakszervezeteket, a Csehszlovák Kommunista Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezeteit és a Proletár Testedző Egyesület helyi csoportjait. Pártközponti határozat alapján 1928-tól Érsekújváron, területi pártvezetőséget választottak, rhely politikailag és szervezetileg kilenc járásra kiterjedően irányította 1928-ig a forradalmi mozgalmat. A müncheni döntés után Újvárban, 1938. október 5-én tartotta a területi pártvezetőség utolsó legális ülését. Pár nap múlva a Szlovák kormány betiltotta a pártot. Az ülésen a kibővített vezetőségen kívül, minden alapszervezet képviseltette magát, valamint Steiner Gábor szenátor, Richter Mihály és Szabó István volt területi titkárok, a Pozsony kerületi vezetőség tagjai. Megbeszélték az illegális pártmunka feladatait.. A kerületi vezetőség tagjai közölték, hogy néhány hét múlva az illegális pártközpont felveszi a rendszeres kapcsolatot, a területi vezetőség tagjaival. Mivel hat hónapig nem jött létre kapcsolat, az Újváriak — habár erős rendőri felügyelet alatt állottak — önállóan megkezdték az illegális pártszervek és sejtek szervezését, mely hét járásra terjedt ki és több mint 400 párttagot fogott össze. | A A A szeptemberébeai, decemberében, 1 ti tJ H 1940 februárjában, márciusw w ” sában írásbeli „Tájékoztiatókatő adtak ki, amelyek bel és külpolitikai anyagot tartalmaztak. Az újváriak 1940 január-József Attila A legutolsó harcos Valami forró, nyári éjszakán gyárfüst ölelt át lomha földszagot s a legnagyobb lélek szökkent belém: az ucca és a föld fia vagyok. Ma hat földrészre nyílik bimbaja - szép szívem óriás, piros virág és villamos hullámok lengetik világbalengö, kitárult szagát. Börtön, kaszárnya, templom nem elég, hogy a hegyekről ledobja szavam és minden ige fölöttem lebeg és minden más szándék szándéktaian. Ha én sírok, a világ vére hull, ha káromkodnak, minden trón remeg, ha nevetnek az isten is örül s tavaszba szöknek akkor a telek! Hitem a sors lesz: Szivbéli urunk akár csodátlan, új, legszebb csodát - kaszárnyát, börtönt elrombolnak az arcunkról ömlő, lelkes lavinák. Minden jövendő tűz is bennem él, hogy az utolsó harcos én legyek. A simogatás az én lobogóm s minden megindul, hogyha én megyeki A lelkesedés zengő süvegét égig hajítják a görnyedt napok, ha szívetekben a tükör leszek: az ucca és a föld fia vagyok. jában felvették a kapcsolatot Budapesten a KMP-központjával. Március 25-én Újvárban Illegális pártkonferenciát tartottak. 1940 áprilisában Budapesten és vidéken sok kommunistát letartóztattak. Május 6-án Komáromban, 7-én Újvárban, Muzslán, Léván és Diószegen vettek őrizetbe kommunistákat. Inkvizícióra emlékeztető módszerekkel napokig vallatták őket Horthy pribékei. A hét járásból 54 kommunistát helyeztek vád alá. Többet néhány hónapra, öt elvtársat két, ill. három és félévre ítélt a győri osztálybíróság. Az illegális pártszervek és sejtek rendezték soraikat és tovább dolgoztak. A párt Csúzon, Muzslán és Alsó-szeliben eredményes földmunkás harcot, aBromlakon és Vörösmajoron az ONCSA-házak építésénél béremelési akciót szervezett. Űjvárott a nyilasok 1945 március elején a járásból összeszedték a fiatal lányokat azzal a szándékkal, hogy kiszállítják őket Németországba. Kommunista asszonyok vezetésével, mintegy 300 anya a nyilasszékfjázhoz vonult. Hangosan követelték, hogy leányaikat engedjék haza! Az egyik fegyveres nyilas a tömegbe lőtt, egy többgyermekes Imelyi anya meghalt, egy másik a karján megsérült. Az asszonyok „le a nyilasokkal,“ „gyilkosok“ kiáltások közben bevonultak a helybeli gimnázium épületébe, ahol az elszállításra váró fiatal lányok voltak. Az anyák kivezették leányaikat az épületből és a többit is felszólítottak, hogy menjenek haza! A harcias tüntetés után elmaradt a lányok elszállítása Németországba. Er rsekújvár évtizedekig irányította Dél-Szlovákiában a magyar és szlovák dolgozók létért és a hatalomért folyó harcait. Újvár egyik legerősebb központja volt a forradalmi mozgalomnak. VB
