A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-15 / 20. szám
szárnysegédje, Duffini 500 válogatott gyalogossal szept. 30-án megtámadta a malomerdőt, a vitéz Riviere két század gránátossal kirontott és visszaverte őket. A császáriak okt. 11-én a vár ostromával felhagytak és Léva felé vonultak. A visszavonuló császári csapatok kegyetlen pusztítást végeztek az Érsekújvár környéki falvakban. Ezután a kurucok Érsekújvár újabb megerősítéséhez kezdtek. A várba 800 szekér élelmiszert szállítottak, amelynek szállítását Bottány úgy biz. tosította, hogy a Gorámon Csatánál hidat veretett, és ezt hídfősáncokkal megerősítette. A sáncok egészen Bényig vonultak. Csata és Érsekújvár között az útvonalat a szállítmány részére Balogh István és Ebeczky biztosította iászfalu, Kürt, Csúz, Fúr, ölved, Kéménd, Bény és Zselíz között. 1709. február 13-án Ebeczky a szekereket Érsekújvárig kísérte. A beérkezett szállítmány mintegy 10 000 mérő gabona, nagy mennyiségű bor, liszt, fa, szén, szalma és 700-800 vagónmarha volt. A szállítmány rendkívül nehéz körülmények között jutott Újvárba. Erről Berthóty febr. 6-án így írt: „A hó olyan itten, hogy nincs olyan ló, ha kitér az útból, hogy el ne dűljön." A labancok megbüntették azokat a községeket, amelyeken át a kurucoknak küldött szállítmány elvonult. A jászfalusi bírót a falu közepén lefejezték, mert nem adott hírt a császáriaknak arról, hogy a kurucok a községen keresztül szállítmányt vittek, Köbölkúton pedig Bottyán öccsét lábánál fogva felakasztották. A császáriaknak minden céljuk az volt, hogy Bottyánt elzárják Érsekújvártól, ő viszont mindent megtett, hogy Újvár védőit mindennel ellássa. Erre pedig nagy szükség volt, mert az újvári kuruc tábornak az élelmiszer készlete már csak május végéig volt elegendő. Közben szerencsére április végén hirtelen leapadtak a vizek és Bottyán a Gorámon Zseliznél hidat veretett, és Károlyival együtt április 29-én 7000 lovassal, 1000 gyalogossal és eleségszállitmánnyal a híd előtt tábort ütött, összesen csak 200 szekeret tudtak öszszeszedni, így 3000 lóra a nyereg mögé egy-egy zsák lisztet kötöttek. Amikor erről a német kémek értesültek, Heister és Wallis Mocsonokról és Surányból 3000, Bruckenthal Esztergomból 1500 emberrel a Zsitvánál megtámadta a kurucokai. Bottyán és Ebeczky 4000 lovassal a harcot addig tartotta, amíg Károlyi hadával a szállítmány Újvárba érkezését fedezte. Heister Károlyi seregeit nem merte megtámadni, visszavonult. Ezután újra szabadabban lélegzett Újvár. Bottyán halálával 1709. szept. 24-én nagy veszteség érte a kuruc tábort. Rá rövidesen októberben Berthóty István Újvár várparancsnoka is meghalt. Utódja, Csajághy János a gyalogság, Balogh István pedig a lovasság parancsnoka lett. Csajághy várparancsnoksága nem tartott sokáig, mert nov. 25-én összeveszett Várallyai János őrnaggyal, akit a vita hevében leszúrt, Pongrácz János alezredest pedig vasra verve börtön-Az érsekújvári öregtemplom be záratta. Az őrség ekkor fellázadt, és parancsra ment Bercsényihez, aki a várparancsnokságot a vizsgálat befejezéséig Ebeczky Istvánra bízta. Eszterházy Antal Rákóczi parancsára Csajághyt letartóztatta. Pyber László nyitrai püspök közvetítésével Ocskay László kuruc brigadéros kapcsolatba lépett a labanc Pálffy Jánossal, akinek rábeszélésére Ocskay ezredével együtt átállt a labancok oldalára. Ocskay jól ismerte a kurucok harci módszereit, ezért árulása veszélyeztette a kurucok további sikereit. A kuruc tábor tehát elhatározta Ocskay megsemmisítését. Az Ocskay elfogásáról szóló hír szerint Jávorka Ádám önként vállalkozott egy portyázó lovas csapattal, hogy elfogja Ocskayt. Szimő környékén dec. 30-án mentek át a befagyott Vágón. Este felé Deákinál voltak, majd éjféltájt Nagyszombat határához értek. Kissé lepihentek, majd hajnalban máris folytatták útjukat, és Ocskó alatt lesbe álltak. Ocskay a szilveszteri mulatozásból csekély számú lovascsapatával hazafelé indult, s mikor az utolsó lovas is felbukkant, Jávorka megsarkantyúzta lovát és felkiáltott: „Vivát, Rákóczi!" Jávorka Ocskayt a nyeregből kiütötte, majd társai segítségével egy pányva kötéllel erősen rákötötték egy paripára és Újvárba siettek vele. Jan. 2-án, 2 órakor érkeztek meg Érsekújvárba. A haditörvényszék Ocskayt karóba való húzatásra ítélte, de testvére, Ocskay Sándor közbenjárására az ítéletet pallos általi halálra változtatta. Vak Bottyán kuruc generális emléktáblája Érsekújvárott Ocskay, — aki az 1704. dec. 25-i nagyszombati csatában Rákóczi szerint csodákat művelt és akit Rákóczi villámának neveztek - most megtörtén, összetörve, a siralomházban végrendelkezett. 1710. január 3-án hideg, zimankós téli reggelen félelemkeltően megperdülnek a dobok, és a gránátosok négyszögében vérpadra indult Ocskay László. A vérpad előtt Grassalkovics János átadta őt Miklós hóhérnak. Ocskay az ítélet végrehajtása előtt elbúcsúzott és bocsánatot kért egykori tiszttársaitól a hazaárulásért. Ezekkel az eseményekkel egy időben lassan elérkezett Érsekújvár utolsó csatája. A fejedelem is beismerte, hogy a trencséni csata óta semmi sem sikerül úgy, ahogy szerette volna. A hosszú hadakozásban az emberek türelme is elfogyott, a pestisjárvány is sok áldozatot követelt. A császáriak már régen azon törték a fejüket, hogy milyen módon tudnák Érsekújvárt visszaszerezni. A zoborhegyi szerzetesek közül János atyát szemelték ki a cselre, aki könnyen bejutott az újvári várba. Megbízatása az volt, hogy Berthótyt, a vár parancsnokát és főbb tisztjeit a király hűségére bírja. Az őrség éberségének köszönhető, hogy János atyának ez a próbálkozása nem sikerült. Bécs ezután a sikertelenség után körmönfontabb eszközhöz fordult. Nagy jutalom fejében Kapisch Ábrahám, Jaka, Mózes, és Tapoltschán Lázár kereskedőket felbiztatták arra, hogy kérjenek betelepedési engedélyt Újvárba, ott nyissanak boltokat. Rákóczi mitsem sejtve/ ezt az enge-II. Rákóczi Ferenc délyt megadta. Ettől fogva a császáriak pontosan értesültek mindenről. Heister júliusban Pálffyval körülzáratta Érsekújvárt. A császáriak megtámadták a malomerdőt,' melyet csak a másodszori támadás után sikerült elfoglalniok. Nagyszeghy, az új várparancsnok aug. 17-én két hétig tartó fegyverszünetet kötött a császári seregek parancsnokával, Pálffyval. A vár feladását is megígérte, erre azonban nem került sor, mert Károlyinak újabb élelmiszert és csapatot sikerült a várba bejuttatnia. Erre Heister nagyobb erővel, szept. 14-én megkezdte Érsekújvár várának ostromát. Egyheti ostrom után a várőrség egy napi fegyverszünetet kért, és ekkor fogalmazták meg a várátadásról szóló, Heisternek küldött javaslatokat. A feltételeket azonban a császári tábornok szabta meg. Ezek közül a legfontosabbak: az őrség az erődítmények rongálásáért kivonulás előtt 8000 dénárt fizet, a poggyász elszállítására 30 szekeret kap. A kurucok a feltételeket elfogadták és 1710. szeptember 24- én Érsekújvárt átadták a császáriaknak. Bercsényi a magyar-orosz katonai együttműködés megbeszélésére 1710 végén Lengyelországba ment, ahová 1711. febr. 21-én Rákóczi is követte. Rákóczi távollétében Károlyi Sándor, aki már előbb hűségesküt tett a császárnak, Rákóczi tilalma ellenére 1711 tavaszán megkötötte a szatmári békeszerződést. A szatmári békében biztosította magának birtokait és az udvar bocsánatát, de szó sem volt a Habsburg-gyarmatosítás gazdasági és politikai intézkedéseinek felszámolásáról. A Rákóczi-szabadságharc tehát nyolcévi nagyszerű erőfeszítése ellenére sem tudta lerázni az idegen uralmat, nem tudta kivívni a függetlenséget. A szabadságharc bukását elsősorban a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása okozta, de nagymértékben hozzájárult a bukáshoz az is, hogy az uralkodó osztály árulása folytán a nemzeti összefogás felbomlott. A válságos gazdasági helyzet és a belső reakció erői is elősegítették a szabadságharc összeomlását. II. Rákóczi Ferenc sohasem ismerte el a szatmári békét, bár a béke lehetővé tette számára a visszatérést, inkább veszni hagyta birtokait és Lengyelországon át Franciaországba, majd pedig Törökországba ment önkéntes száműzetésbe, ahol 1735-ben a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóban halt meg. Egész életében a magyar szabadságért harcolt: emigrációja állandó fenyegetés volt az elnyomók számára. Magyarország német urai és a Habsburgokat kiszolgáló magva' urak halála után is rettegtek emlékétől. H
