A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-08 / 19. szám

Ezzel kezdődik a dolog Moravek izakazzvezető, atomfizikus A nemzetközi helyzet ismét rosszabbra fordult, a humanizmus, a haladás, a béke ellenségei világszerte mozgolódnak, aktivizálódnak. Vietnamban háború lángol s ki­robbantói szinte napról napra nagyobb er ókét vetnek a harcba. A harcba, amely egy egész nép létét fenyegeti. Indonéziában kommunistákat gyilkolnak százezres számban, Japán kormány az USA-val folytat tárgyalásokat a katonai egyflttmfikBdés megszilárdításáról, Erhard kancellár minden erejével az atomfegyver megszerzé­sén fáradozik. Ilyen helyzetben biztonságérzetünket növeli az a tudat, bogy van egy erós, ütőké­pes hadseregünk, amelynek legjellegzetesebb vonása, hogy — bár a legkorszerűbb fegyverekkel van felszerelve — tiszteletben tartja mások békéjét s csupán az or­szág védelmét szolgálja. Közérzetünket javltja az a tudat, hogy határainkon Jól kép­zett katonák állnak,' dolgozóink egyszerű és tisztességes fiai, akik értékelni tudják s ha kell, meg is védik törekvéseink, szán dékaink, munkánk legfőbb feltételét: a bé­két. Hadseregünkről, katonáinkról írni — egyik legmegtisztelőbb, de egyben legnehe­zebb újságirói feladat. Bemutatni azt a küzdelmet, amelyet ezek a gyerekek a hadá­szat tudományának, a haditechnika, a modern fegyverekkel való bánásmódnak az el­sajátításáért folytatnak — nem kOnnyfi dolog, türelmet és Idői igényel. Talán majd egyszer erre is vállalkozom, most azonban engedtessék meg nekem, hogy hadsere­günknek egy talán kevésbé fontos, de véleményem szerint el nem hanyagolható funkcióját is bemutassam, illetve szerényebben: Jelezzem. Azzal kezdődik, hogy levágják a baját. Dús ha­ját, makacsul növesztett Beatlas-frlzuráját belátás nélküli, energikus nyírógépek rövidítik s az ollókat sok esetben karcsú, de irgalmatlan leányujjak csattogtatják. Ezután megfürdetik öt (nem tévedés, rónyleg fürdetik, ha nem is bábaasszonyok, de leg­alább tapasztalt, öreg katonák), utána Jöhet az angyalbőr. A „civilt“ becsomagolják, megőrzés vé­gett hazaküldlk a mamának, helyette a megfelelő­nél legalább háromszor nagyobb katonanadrágot s két számmal kisebb katonazubbonyt kapnak, úgy, hogy amikor szegény újonc a városi fürdőből a kaszárnyába vezető úton (amikor már-már igyek­szik „vágni a lépést“, hiszen egy egész város né­zi ötl) megpillantja magát a kirakat üvegében, szeretne menten világgá futni, elsüllyedni, meg­semmisülni. « * * * Aztán itt van. a reggeli torna. Hajnalban, fél­meztelen, gőzölgő testtel futkosni a deres kaszár­nyaudvaron. Vezényszóira. Hangtalanul károm­kodva és hangosan lihegve. Bánatosan pislogva a másodéves „öregek“ felé, akik vidám csoportban cigarettáznak a garázs mellett. Ingben persze. Az embert eszi a sárga Irigység, de tartja a lépést... Majd este, az egésznapos gyakorlattól testben és lélekben „edzve“ jöhet a legkeservesebb dolog: a levélírás. Természetesen nem a levélírás a keser vés, hanem a hangulat, amely körüllengi Ilyenko az embert, az emlékek ikavargása a rövidrenyírt haj zatü koponyákban, édes és bús emlékeké. Merő ső hajtozás Ilyenkor a klubhelyiség ... Aki már látott újoncot levelet Írni, az tudja, mi lyen szertartásszerü a dolog Először Is egy bev« zető Illusztráció a levél elejére, egy színes orgone tulipán, szekfü, liliom, Ibolya, esetleg egy tőrre átdöfött szív. Utána a megszólítás: „Kedves Ilon káml“ (Juliskám, Erzsiként, Jarkám, Annusként Emőkém stb. ugyancsak kiszínezve). Minden be kezdéshez gyönyörű iniciálék kerülnek, a legkti lönbözőbb fegyverrel díszített nagy kezdőbetűk (a altiszt emiatt semmisítteti meg a levelet, elvégr hadltitok Is van a világon). Az ifjú katona elmond ja a levélben a három nap alatt megesett vala mennyi hőstettét, szerelmet vall és néhányszo hűséget fogad. Azután várja a választ. * * * * Valahogy Így kezdődnek a dolgok. Am néhán hónap alatt a rendszeres életmód, a kemény fi gyelen, a gyakorlatok és testedzések megteszik magukét. Eljön az első szabadság s az Ismerősöd csodálkoznak: Milyen Jóvágású, helyke katona lel a lomha, hajlott hátú, flegma gyerekből. A terepen Ura Foto: Prandl S. (4), Veőefa Antonín (3) HÍD6

Next

/
Thumbnails
Contents