A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-24 / 17. szám
«nHUBi^BRKfmEa Almás fölött, a kilátónál csak néhány pcicet Időzünk. Vasárnap van, gyér a forgalom a szerpentinen, nyugodtan szétteklnthetünk. Csendet óhajtva állunk meg a tetőn, de az alattunk terülő mélység hangot hallat. A völgy másik oldalán, valahol a Szlllcel fennsíkon pásztorok legeltetnek és Ide ballik kiabálásuk. Lent a mélységben szintén birkák járják a földet. Ember és állat apró pontocskának tűnik. Kassa felé, a müút két oldalán mindenütt legeltetnek. Szól a csengő, a kolomp, csaholnak a kutyák, pattognak az ostorok. Balra hatalmas hegy, velünk tart, nem kanyarodik el. Olyan mint egy óriás teve, amelynek nem málha, hanem falu csüng az oldalán. Innen Tornagörgő, túlnan Lucska, vagy Barka. Apró községek fekszenek a hegy lábához. Tomagörgő határában ötven-hatvan év körüli birkapásztornak, Knankllla Jánosnak köszönünk. A napos, szeles, szeszélyes időben a müút mentén legeltet. Nem mintha félne a sziklás hegyoldaltól. Nem kis büszkeséggel mondja: — Húsz perc alatt még mindig felérek a tetőre! Oszt meg se érzi a szivem, vagy a lábam ... Öltözete egyszerű. Borús időben esőkabát és gumicsizma. Sár, víz nem árt neki. Nem ázik át a ruhája. Nem kell sehová sem behúzódnia az eső elől, mégsem jut azoknak az elődöknek a sorsára, akiket a szeszélyes idő vitt el a másvilágra. Egyszerű öltözék, az ostor azonban hiányzik a válláról. Talán nincs is rá szükséggé. Furkósbotot szorongat a kezében, meg a kutyája ugrál a lábánál. Legel a nyáj és ő fél szemmel kiséri útját. Velünk beszélget. Arról, hogy apja is pásztorember volt és talán minden őse. Vérében van a mesterség, a természet és az állatok szeretete, a szabadság utáni vágy és rajongás. Hat éves korától pásztorkodlk. Mert ez a vidék nagyon megfelelő juhtenyésztésre. Mig egyénileg gazdálkodtak a faluban, kb. 2000 db juhot neveltek a gazdák. Mióta a szövetkezet megalakult, nincs olyan nagy becse a juhnak. Megfogyott a száma, az EFSZ négyszázat tart, három pásztorral viselteti gondját. A tagoknak engedélyezték ugyan két juh tartását, de így már nem kifizetődő, mert senki sem törekedhet elszaporltésukra. Fogy a föld, a legelő, egyre inkább összezsugorodik a birkák előtt, valaki és valakik úgy gondolják: Úgy lesz jó, ha gyümölcsöst létesítenek a legelő egy részén! Knankllla János nézi a gyümölcsösnek kiszemelt helyet és csóválja a fejét. Nem szól semmit, ellenvetést sem tesz, csak rándít a vállán, hogy bánja is ő, csináljanak a Járáson és feljebb amit akarnak, de a legelő, nem gyümölcsös, az ősöknek Is volt eszük. Juh terem itt, nem gyümölcs! Valóban, a meredek hegy oldala szikla, a feltört legelő meg kő. S a juhok arra már nem járnak, tilos arra terelniük a pásztoroknak. Tűnődik Is eleget Krankilla, miért fogy a lege-Bélyegsarok Mai számunkban bemutatjuk a francia mesterséges hold fellövése alkalmából kiadott bélyegpárt, amelynek feliratából kitűnik, hogy az az esemény 1965. november 26-án játszódott le. A többi újdonságból a kővetkezők érdemelnek említést: Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 20. évfordulójára három bélyeget adott ki. Az USA, Indiana állama fennállásának 150. évfordulójára egy 5 centes bélyeget bocsátott ki. A Szovjetunió a Dimitrov porcellánmüvek alapításának 200. évfordulójáról 2 bélyeggel emlékezett meg. Mexiko Ruben Dario író halálának 50. évfordulójára egy 1,20 p. bélyeget jelentetett meg. Líbia, a nemzeti himnusz tiszteletére 20 fr. bélyeget adott ki. Lengyelországban az ipar államosításának 20. évfordulójára és a katowlcei V. technikai kongresszusra adtak kt 5 bélyeget. Jugoszlávia az új dinártarifával kapcsolatban bocsátott ki két forgalmi bélyeget. Bulgária az 1676-1 áprilist felkelés 90. évfordulójáról hat értékű sorral emlékezett meg. Costa Rica Kennedy emlékére négy légiposta bélyeget adott ki. Indiában Sasztrl emlékére egy 15 p.-es bélyeg jelent meg. Végül, a Koreát Népi Demokratikus Köztársaság halakat ábrázoló, 5 értékű sorozatot adott kt. lő ezen a vidéken, mintha sorvadásba esett volna, miért nem kell a birka, hiszen a gazdák nem is olyan régen még ragaszkodtak hozzá. Jól jövedelmezett. Több mint négy évtizede járja a földeket, legeltet a törnagörgői határban. Négy évtizede csak hétközpapja van, a téli hónapokat leszámítva. Neki a vasárnap is hétköznap, a húsvét is, és minden ünnep tavasztól őszig. Legeltetés, nyírás, fejés a dolga. Senki nem helyettesítheti, csak a pásztorok tudják váltani egymást, ehhez a mesterséghez érteni kell. Nem lehet „beugornd“ ... S a fizetése? — Ezernegyvenegy koronát kapóik tisztán, meg fél hektár földet, meg tarthatok tiz birkát! Osszon, szorozzon, oszt egyből el is hiszi, hogy a keresetemmel elégedett vagyok. Apám is elégedett lenne. Nyolcán vagyunk testvérek, nekem csak három gyermekem van. Apám szegény ember volt. Ha mondtam édesanyámnak, éhes vagyok, de sokszor felelte, hogy fiam, magasan terem a kenyér. Akkor még nem tudtam, mit jelent, nézegettem a fákra, meg a hegytetőn kerestem a kenyeret. Persze, a kenyér most Is magasan terem és ez soha nem lesz másképp. A kenyérért meg kell dolgozni. De az ember szívesen vállalja a munkát, ha az osztás szorzás végeredménye elégedettségi A nagy család, a testvérek mind Itt élnek helyben, vagy Rozsnyón, vagy Osztraván. Egyik kocsmáros, másik váltókezelő, harmadik építkezési dolgozó, negyedik kórházi alkalmazott stb. Egyedül örökölte apja tarisznyáját, funkósbotját, mesterségét. A nagy család fial közül egyedül ő áll kint a szabad ég alatt reggeltől késő estig. Előtte a nyáj, nyomában hűséges és szófogadó kutyája. — No csak, erldj, fordítsd vissza őketl — küldi a kutyát a nyáj után, majd pöccint a sapkáján, ő is mozdul. Megyünk mi is Kassa felé tovább ... MÄCS JÓZSEF Magoson terem a kenyér FTT3T
