A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-17 / 16. szám
J6 viszonyban vagyok az erdővel, volt idő, amikor nap mint nap meglátogattam, ismerem tavaszi és őszi színeit, hangulatait, hangjainak egész regiszterét, virágainak szín- és lllatpompáját, madarait nemcsak tollúkról, énekükről is felismerem. Sajnos az utóbbi Időben egyre lazább a kapcsolatunk s ezért mindenekelőtt önmagamat hibáztathatom, elvégre is be kell lőtnom, hogy ő nem Jöhet hozzám ... Kapcsolatunk persze elsősorban érzelmi Jellegű, ezzel hasonlóképpen vagyok, mint polgártársaim többsége: hideg ráz, ha arra gondolok, hogy a fákat ki is vághatják, ha eszembe Jut, hogy az erdő nem csak szín és hangulat, madárdalos menedék, gyógyír a megviselt Idegekre, hanem mindenekelőtt: nyersanyag, energiaforrás, pénz, valuta. Bizony, mi gyakran hajlandók vagyunk egy kalap alá venni a favágókat és az erdőlrtő őrként, míg csalk valaki fal nem hívja figyelműinket a különbségre. geném. Hazabeszélek természetesen, de nem vagyok egyedül. „Példát akarsz? Keresd a tölgyeket.“ — írja egyik versében Győry Dezső'. S íme, szeretetemben osztozik az erdőgazdaság igazgatója is. Am ez a szeretet nincs a fenyvesek rovására, éppen csak a tűlevelű fék oktalan telepítését ellenzi a lombos égöviben. Az úgynevezett nőmet Iskola egyik rossz törekvése volt: egyre lejjebb szorítani a lombos erdőket s helyükön fenyveseket létesíteni. Azok az óriási károk, amelyeket az elmúlt évek (főleg 1984) nagy viharai okoztak, egyrészt ennek is köszönhetők. Az új környezetben ugyanis a fenyők biológiai ellenálló képessége csökken. Az 1964-es viharok mintegy 40 ezer folyóméter bükkfát döntöttek ki, azt is csak a legkevésbé védett területeken. A fenyőknél ez kb. 1,970 000 köbmétert tesz ki. A károk azokon a területeken a legnagyobbak (kb. 600—1200 m magasságban), ahol valamikor bükk, illetve vegyes bükk-fenyő erdők voltak ... fa —- fájának nyolcvan—kilencven százaléka iparilag is feldolgozható (használati tárgyak), s végül a méhészet számára szinte nélkülözhetetlen. Eppencsak rendet kell teremteni az akőcosokban, kiszorítani azokról a területekről, ahol értékesebb fék helyét foglalja el. Egyébként a zólyomi erdőgazdasőg erdeinek kilencvenöt százaléka lombos. Ezért csodálkoztam, amikor ottjártomkor Ausztriába százötvenezer lucfenyő-csemetét küldtek. Hiába, a pénz beszél, kacsintott rám az igazgató. Hátha majd áttérhetünk az új irányítási rendszerre! Szlovákiában egyelőre még csak a zsolnai erdőgazdaság kísérletezik vele — április elseje óta, Nem lesz könnyű áttérni erre az új módszerre, hiszen az erdőgazdálkodás igen bonyolult dolog, sablonnal itt nem megyünk semmire, az ilyesmi csak károkat okozhat. A napokban például elvetódtem a zólyomi erdőgazdaság igazgatóságéira. Tizenötezer hektárnyi erdőterületen gazdálkodnak. Az ő kapcsolatuk az erdővel sokkal Józanabb, évente kb. hatvanbatezer folyóméter fát vágnak ki és szállítanak a hazai, illetve külföldi piacra. A termelésnek kb. egyötöde megy exportra, ez éppenséggel nem sok, de az igazgató ezt is sokallja. Azon a véleményen van, hogy a fát Idehaza kellene feldolgozni s a kész őrut szállítani külföldre. Sokkal többet nyernénk. Csakhogy ehhez a hazai fafeldolgozó üzemek fejlesztésére, korszerűsítésére lenne szükség, azaz Jómlnőségű faipari termékek gyártására. Mindez viszont új beruházásokat igényelne... ■ Jómagam legszívesebben a tölgyek, bükkök, akácok, egyszóval a lombos fák dicsőségét zen... és az akácnak, ennek a proletár-fának, van-e valami jelentősége népgazdasági szempontbód? — erre a kérdésre ismét bizonyosfajta érzelmi indítékok késztettek. Hiszen falvalnkat el sem tudom képzelni akácok nélkül, az akácvirágok illata meg egyenesen gyermekkoromat hozza vissza. Az igazgató megnyugtat: egyelőre nem kell tartanom attól, hogy az akácokat valamiféle népgazdasági szempont klirttatja, hiszen kétségtelenül hasznos fa, elsősorban gyökerei miatt, amellyel igen jó szolgálatot nyújt a laza termőtalaj megkötése révén („de meleg földet fogunk föld alatt“ — József Attila) aránylag Jó tüzl-Vélemőnye szerint az új módszernek egy közismert tétel lesz az alapja: az iparnak azt keli feldolgoznia, amit az erdőgazdaságok kitermelnek és nem megfordítva, mint az eddig történt és jelenleg is történik. Ami a legfontosabb s amivel teljes mértékben egyetértek — márcsak az említett Jó viszony miatt is — a fakitermelést állandóan egyensúlyban kell tartani az erdősítéssel, sőt, ha lehet, ezt az utóbbit évröl-évre fokozni kell, befásltanl, erdősíteni minden szabad és arravaló helyet. Ha rajtam múlna a dolog, megszívlelném a tanácsát... 1 18
