A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-17 / 16. szám
CSANDA SÁNDOR: Barta Lajos Csehszlovákiában A Magyarországról emigrált írók közül a két világháború között elsősorban Barta Lajos fejtett ki nálunk rendkívül jelentős irodalmi és publicisztikai tevékenységeket. 1878-ban született egy elhagyatott kis-falucs-. kában, a baranyai Kistapolcán, ahol apja kocsaiáros volt. Gyermekkorában magyar és szerb szegényparasztok, zsidó kispolgárok és német gazdák közt nőtt fel, s falusi élményei meg* látszanak szinte egész életművén. Publicisztikai és irodalmi alkotásainak legnagyobb részében a földmunkások és a parasztok elesettsége, szerencsétlen sorsa megváltoztatásáért küzd szocialista hittel és tudatossággal. Már a XX. század elején a forradalmi gondolatot szolgálta írásaival, Ady, Móricz Zsigmond és Kaffka Margit méltó kortársa volt. Irodalmi alkotásainak és publicisztikájának egyik légiéi lemzőbb vonása, hogy felismeri és ábrázolni tudja a keletkező magyar kapitalizmusban az elembertelenedést és elidegenedést. A középiskolát Pécsett végzi, utána Pesten lesz bölcsészhallgató, de nem lépett tanári pályára, hanem újságíró lett. Előbb Pécsett, majd Kassán szerkesztő, s 1910-ben került fel Pestre az egyik legjelentősebb fővárosi napilap, a polgári radikális Világ szerkesztőjeként. Már diákkoré-, ban rokonszenvez a szociáldemokrata mozgalommal, a szerkesztői munkát is hivatásnak tekinti, a falusi szegénység érdekeiért küzd. az ún. szociális magyar parasztirodalom egyik megteremtőjévé válik. Egy ma már kevéssé ismert Írásában, a Féja Géza művével kapcsolatban írt Viharsarok és Atlantisz címűben így vall Barta saját szeri kesztői és írói tevékenységének első korszakáról: „A Világ és a Huszadik Század szociológiai nemzedékének mindenesetre más volt a társadalomtermészeti, kerete és erőfeszüléseinek a korhoz való viszonyulása nem az volt, hogy alkalmazkodott a meglevőhöz, hogy simult az adott társadalmi erőhelyzethez, a nemzeti és egyéni lét minden pontján jelentkező erömezők kisüléseihez. Megfordítva: alakítani akarta azt, ami mint uralkodás mindaddig megszokta, hogy minden hozzája igazodjék. Hiszen ez a nemzedék, harcolta ki táltosi szentködeiböl a Nagy Fétist és meg is kezdte a kíméletlen publicisztikai, tudományos, zsurnalisztikái és irodalmi harcot a leleplezett bálvány ellen. Ez a nemzedék olyan politikai rendszerből nőtt ki, melynek állandósága arra volt alapit va, hogy ocsmány vesztegetés, létekvásártás gyalázatának határtalan korrupciójával a i>ái lasztásokon megszerzett többség, ez a rohadtlelkű mameluksereg, a zsebkendöjelre szava-, zott igennel vagy nemmel. Ez a nemzedék utat tört a sivatagból kifelé, hátvédjét a polgárt liberalizmus és a politikába egyre jobban helesúlyosodó ipari proletártátus adta meg. Fáklyája jeligéje, harci felírása: a szabad gon dolat volt. Az inkarnácíó rangjára emelte a szabad gondolatot és fényénél a legnagyobb magyar bajok gyökereihez nyúlt. Ennek a nemzedéknek a stratégiája a nyílt és acéli támadás volt, így ostromolta lélekzetet nem vesztő szüntelenséqel a magyar sorsot: a latifundiumot.“ A huszadik századi magyar széppróza tudatos kisérletezői, továbbfejlesztői közé tartozott. Mi az új Barta epikájában, ami megkülönbözteti pl. Jókai vagy Mikszáth elbeszélő módszerétől? A legfeltűnőbb talán a „Nagy Fétisnek“ nevezett fogalom (elidegenedésnek, kaffkai törvényszerűségeinek is lehetne nevezni), mely a dolog, a jelenségek fölött áll, könyörtelen erővel irányítja azokat. A paraszt nem akarja megöletni feleségét, a terhes asszony nem akar meghalni, de van egy kényszerítő törvényszerűség: ha több gyermekük lesz, elaprózódik a kisbirtok, rosszabbodnak az utódok megélhetési feltételei. Ezért hivatják a bábát (mert egy másik hivatalos törvény pedig a magzatelhajtást tiltja], aki ostoba beavatkozásával előidézi a halált, a családtagok pedig szomorú egykedvűséggel megvárják, amíg az asszony elvérzik, s szinte „természetes“ az ilyen gyilkosság, mert megszokott jelenség a falu életében. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a magyarországi szakemberek és kritikusok általában a magyar latinfundlumokban látják e törvényszerűség fő okát, pedig az sokkal általánosabb, megvolt a kapitalista Csehszlovákiában a nagybirtokok felosztása után is; Barta ifjú barátja, Sellyéi József is számos művében ábrázolja ezt a jelenséget. A fétisszerű törvényszerűségek hatását ábrá-. zolja Barta számos más művében, pl. a gyárak keletkezésével kapcsolatban is. Az 1929-ben Pozsonyban indított Űj Szó c. irodalmi, művészi, társadalmi folyóiratában van egy. a folyóirat megszűnése miatt félbemaradt regénye, a Gyárépítők, melynek szinte valamennyi meg jelent folytatásában ilyen, embertől elidegenedett erők hatását ábrázolja. A gyár keletkezését Franz Kafkára emlékeztető víziókban mutatja be: a hely, az idő, a szereplők személye nehezen konkretizálható, csak homályosan sejthető. Idézzük a mű bevezető részét: „Egyszer csak elkezdett ott keletkezni valami. Mindig nagyszerű az ha valami keletkezik; mert erők mozdultak meg ott. Az ember is az erő egyik formája. De vannak olyan erők is, melyeknek nem ember, nem állat, nem tárgy a hordozója, hanem az erő valamely viszonylatban áll. Ilyen erő működött ott a folyó partján is, ahol az új, gyár keletkezett. Ez a viszonylat abból állt, hogy voltak tárgyak, melyeket a gyárakban készítettek és az emberek fölhasználták azokat, mert szükségük volt rájuk. Ez a viszonylat kezdte kitolni az új gyárat a földből. Mert enélkül ott továbbra is csak a vad fű sarjadzott volna, melyet néha elönt az ár. De azért a kis köpcösnek is nagy része volt a dologban. A viszonylat maga nem tudta volna kitolni a gyárat a földből. Másról nem is szólva, hogy vette meg volna a puszta viszony-, lat azt a telket, melyen a gyárat építeni kellett? . . “ „A kis köpcös azért jött oda a gyárat építtetni, mert külön egyéni agyveleje volt. Mintha egy tok lett volna ebben az agyvelöben, mely tele volt számokkal. A számok minduntalan kigurulnak ebből a tokból és a kis köpcös olyankor foglalkozik velük. Összeadja, kivonja, szorozza, így, meg úgy állítja össze, hozza vonatkozásba ezeket a tokból kizúdult számo kát és mindig azt nézi, kijön e a végén a haszon. A tökeszű emberek közül való volt, akik folyton a számokkal játszanak és szüntelenül azt nézik, kijön-e végül a számokból a haszon. A tökeszűek egészen külön fajtájú emberek.“ (Üj Szó 1929. 1. sz.) Ebből a részből nyilvánvaló, hogy az író a keletkező kapitalista vállalkozás bizonyos törvényszerűségeit, elembertelennedését, a haszon ösztönző erejét ábrázolja. A következő részben további „fétisek“ hatását mutatja be a munkafelügyelő személyében. „Az a kör önmagában semmi nem volt. lát ni, megfogni, érzékelni, talán fölrajzolnt ezt a kört —- nem lehet. Hatalma nem önmagából eredt, hanem abból, hogy egy hatalomnak a megjelenése volt. És talán valójában nem is volt kör. Inkább volt hurok! Olyan mint a pányva elhajított vége. Nagy irodákban, nagy asztalok mellett, nagy könyvek előtt ültek emberek és leveleket írtak. A könyvekben sok rovat volt, a rovatok közt nevek és számok. •Ezekből a könyvekből írták ki a neveket a levelekbe és a levél volt a kör, mely az embereket elérte. Az ilyen ember ládát csomagolt, elbúcsúzott övéitől — sírt. Azok is sírtak, akiktől elbúcsúzott. Az erdőben a munkánál volt és a hideglelés rázta, ha arra gondolt, hogy egy napon öt is eléri a messziről hajított pányva. Kicsi, csontos ember volt és nagyon hamar nőtt a vörhenyes szakálla. Alig borotválkozott, máris borostás volt Azelőtt is sokat ordítozott, mert ez a munkájához tartozott. A munkafelügyelőknek már az a szokásuk, hogy ordítanak akkor is, mikor nem kell. Csak ügy magától kijön belőlük az ordítás és a szemük qurgu lázik. A kicsiny csontos is ilyen volt a sárga szemével. Különösen ő! Hiszen az erdőn, a fadöntőknél és facsúsztatóknál volt munkafelügyelő.“ (Üj Szó 1929. 1. sz.] Egy filmszerű képváltozás után a „déli hadsereg“ helyzetét mutatja be: be akar nyomulni a szomszédos országba de közben van a nagy folvó, a hídépítést pedig akadályozza a folytonos esőzés, a hadsereget a szétázás és a sárban való elsüllyedés veszélye fenyegeti. A hadsereget is távoli erők befolyásolják: ha megáll, bomladozni kezd, ezért nem várhatja meg. amíg az eső eláll. A déli hadsereg tehát nem maradhat egv helyben, de menni sem tud; vezérkari tisztjei „ilyenkor valami metafizikai állapotba menekülnek, ez a tudatuk törekvése arra, hógy meneküljenek a valóság, elől. Ez a metafizikai állapot abban jelentkezik, hogy tudjuk ugyan milyen helyzetben vannak, de nem akarják tudni. Ez az ellentmondás végső feszültséget teremt az idegekben, mért hiszen a valóságot a tudat menekülési szándéka mégsem tüntetheti el.“ Ez a feszültség okozza, hogy a déli hadsereg tisztjei folyton akasztanak, elsősorban „kémeket“. A felakasz tottak közt akadtak igazi kémek is, de több scgük csak arrajáró paraszt volt, akiből a legszigorúbb kihallgatáson sem sikerült vallomást kicsikarni, tehát .makacs és megátalkodott ke. meku voltak, s így annál biztosabban akasztófára kerültek. A következő képváltozás után megtudjuk, hogy a gyári építkezés munkafelügyelője át. megy a folyón, az ellenséges hadsereg főhadiszállását keresi, hogy felajánlja nekik az átkeléshez szükséges fát, amely az építkezést az -innenső oldalon csak akadályozza. A nagy hadsereg közelében azonban elgyávulás vész erőt a munkafelügyelőn, nem mer a tábornokok elé menni. „Ott settenkedett, lézengett, menni szeretett volna, és mégis várt.“ A törvényszerűség hatására azután őt is besorozták a felakasztandók közé, de leszakadt a kötélről, és végre kinyögte: „Én tudom, hol van sok fa!“ Másnap már rengeteg katona vágta a fát azzal a céllal, hogy megmentse a déli hadsereget, de azután a célból fett az eszköz: á tábornokok és a tisztiasszonyok is belekapcsolódtak a faüzletbe; „a háború már régen agyon ütötte önmagát de a fa-üzlet még mindig üzlet volt“. A későbbiek során is így szüli egyik láthatatlan törvényszerűség a másikat. A munkafelügyelőből kapitalista lesz, aki a szerencsét hordó kötélnek egy darabját aranyzsinóron a nyakába hordja. „Az akasztófa azzal, hogy szertertás lett belőle, elmerült a semmi be, ahogyan az istenség elvész a templom át tál, melyet aéppen neki építettek.“ A következő részletekben megismerkedünk a gyár dől gozóinak életével, akiknek semmi közük nincs ahhoz, amit nyolc órán át csinálnak. „Elvégez ték a dolgukat, hogy legyen miből lakni, ru bázkodni, enni. Valami ijésztő idégenség volt ember és munkája közt. Az embernek semmi öröme nem volt abból, amire életerejét elhasználta.“ Nem tudjuk, fennmaradt-e a regénynek at Új Szóban nem közölt része, de az író szocialista, avantgardista módszerének bemutatására ennyi is elegendő, s mind a módszernek, mind a témának számos eleme -megtalálható más írásaiban. További sajátosságai Barta prózájának a publicisztikai részletek, a naturalista motívumok és a drámaiság. A pubii cisztikai részletekben az író néha megismétli a tudományos szocializmusnak egy-egy tételét, de ez nem vezet általában sematikus ábrázolás hoz. mert az ilyen megállapítások inkább csak közbeiktatott motívumok, vagy egy-egy cselekmény összegezését jelentik. A publicisztikai motívumok arról is tanúskodnak, hogy írásaival kezdettől fogva határozott társadalomkritikai célkitűzésekért is küzdött, a naturalista elemek pedig az igazság kendőzetlen feltárását célozták, vagyis — mai kifekezésével megjelölve — realista törekvést. El beszéléseinek és regényeinek drámaiassága és a tragikum kedvelése alighanem abból fakad, hogy a művei anyagát képező falusi életet, a parasztok sorsát ilyen dramatikus formában ismerte meg gyermek- és ifjúkorában a falusi kocsmában. Első jelentős irói sikereit Is paraszti tárgyú drámáival aratta Pesten: drámáinak számos motívuma megvan elbeszéléseiben és regényeiben, és ez műveinek egy másik sajátosságáról tanúskodik: az írói motívumok különböző szempontú variációiról. Egy-egy elbeszélésnek szinte egész tartalmát megtaláljuk későbbi regényében: egv-egy témát drámában és kifejezésen „zöld ember“, a „körbe kör* A Maeska-zúghan]: bizonyos jellegzetes képei és kife]ezései| „zöld ember“, a .körbe kör“ dialektikus fogalom) hasonló helyzetben több művében megtalálhatók: néha későbbi művetnek eredményei alapján átírta régebbi elbeszéléseit, s Így a különböző kiadásokból a népköltészet kutatásában alkalmazott módszerrel lehetne kimutatni a motívnmváltozato kát (Folytatjuk^ 14
