A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-27 / 13. szám
A józan ész diadala GLl eósZp&uwtÁ jetentdóéye Lentn a proletártátus latinjának nevezte az eszperantót. S valóban lassan a néptömegek klasszikus nyelvévé válik. Alkotólát, ár. Zamenhof Lajos lengyel szemorvost (1859—1917) a szülővárosában, Bjelosztokban éló orosz, lengyel, német és zsidó lakosság különböző nyelve sarkallta e könnyen elsajátítható mesterséges nyelv létrehozására. 1887-ben oroszul jelent meg az elsó nyelvkönyv, amelyet Zamenhof dr. Eszperantó álnéven Irt, Nemzetközt nyelv" elmen. Ugyanezen évben lengyel, francta és német fordításban Is kiadta müvét. Azóta sokan próbálkoztak mesterséges nyelvek alkotásával, de ez maradandóan mindmáig senkinek sem sikerült. Az eszperantó fejlődése sem volt zökkenőmentes, mégis elért odáig, hogy ma több mint egymillió ember szervezetten terjeszti a nyelvet és több mint száz eszperantó nyelvű folyóirat jelenik meg. Ez év augusztusában Magyarországon tartják meg az Egyetemes Eszperantó Szövetség 51. világkongresszusát, amely minden eddigi konggresszusnál jelentősebbnek ígérkezik. Csehszlovákiában Is megalakult az Országos Eszperantó Szövetség. S ma már valamennyi városunkban megtalálhatjuk a művelődési otthonok mellett működő eszperantó szervezetet. Az eszperantó nyelv kedvelőit ma még csak levelezés, különféle gyűjtést szenvedélyek és tapasztalatátvétel lehetősége köti össze. Eljön azonban az az Idő, amikor a nyelv messzemenő jelentőséggel bír a politikát érintkezés terén Is. Ehhez azonban az szükséges, hogy mindenki az anyanyelve mellett megtanulja az eszperantót ts. Ma már a könyvkereskedésben szlovák és magyar nyelvű kiadványok állnak ez érdekes nyelvet elsajátítani kívánók rendelkezésére. Fogadtuk meg Tolsztoj tanácsát, aki az eszperantóról a következőket mondotta: „Az az áldozat, amelyet az ember az eszperantó megtanulásáért hoz, olyan csekély, és az eredmény, melyet elérhet, olyan nagy, hogy ezt a kísérletet senktnek sem szabad visszautasítania." Plachy Imre Indiai osztagok pakisztáni területről visszavonulnak országhatáruk felé APN — Konsztantyln Prevoscsikov Indiai katonák lebontják á védelmi berendezéseket felv. Házromok. Felketéllő földek, elpusztított rizshajtások. Szántadén, megmüveleílen mezők. Még a gyalogjáró vándor Is porfelleget kavar fel az egykor termékeny, ám víz nélkül maradt földön. Egy lélek sincs a városban és a falvakban. A kegyetlen, könyörületet nem Ismerő háború tovább Is terjedhetett volna Pakisztánban és Indiában. A Józan ész azonban diadalmaskodott. Megálljt parancsolt a pusztító hadseregeknek. A józan ész hangja csengett ki az indiai és a pakisztáni vezetők szavaiból, midőn a szovjet kormány támogatásával Tasikentban megtalálták a békéhez vezető, mindkét fél számára tisztességes utat. Aki megfordult az Indiai-pakisztáni demarkációs vonalon, ahonn an kivonják a csapatokat, az meg tudja érteni a taskentl egyezmény nagyságáit, áldásos erejét. Mind az Indiaiak, mind a pakisztániak nagy lelkesedéssel és ihévvel tesznek elegeit a taskentl megállapodásiból eredő kötelezettségeiknek. A csapatok kivonultak az első vonalból, lebontják a drótakadályokat, betemetik a lövészárkokat, felszedik az aknákat, megsemmisítik a fel nem robbant lövedékeket, eltüntetik a drótkerítéseket. Lahore-Amrltsar és Jammu- Slalkot vidékén tavaly szeptemberben még elkeseredett harcok dúltak, de az alábbi felvételek a lassan kibontakozó új élet bizonyságai. Dogra! küzséget széltében-hosszában kok szelték át
