A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-09 / 2. szám
A Belt Eddlne-1 palotát baxalak da külföldiok la felkerealk Gyakran lesétálunk a tengerpartra. A hatalmas víztömeg tölött csodálatos a naplemente. Először mintha talpazatra állna a napkorong, aztán mintha gyorsan tlvegbúrává változna, majd mintha tUzes hegy csúcsa lenne, amely kiflivé zsugorodik, majd Izzó parányi tűként a vízbe merül. S a gyönyörű folyamat pillanatok alatt játszódik le. Egyébként a tenger, ahová fürödni Járunk, nagyon mély. A bátrak és merészek kedvelt helye. A parton futballpálya, a pályán két csapat viaskodik egymással s olyan port vernek fel, hogy bizony a bíró meresztheti a szemét, ha látni akar. A bíró az afrikai kontinensen tekintélynek örvend, székre ültetik a félpályánál, a lőbát meg sem kell mozdítania, csak a fütyülöjével kell törődnie. Nem úgy, mint az európai játékvezetőnek, aki majdnem annyit szalad, mint egy középcsatérl Baalbek ÉK-re fekszik Bejruttól. A 9000 lakosú város turlstaközpont és üdülőhely. Fennmaradtak a Napisten szentélyének és több római kori templomnak a romjai. A szép Ívelésű oszlopok és épülettöredékek régi nagy kultúra emlékét Idézik. Csodájára járnak hazaiak és külföldiek egy 2000 tonnás kőoszlopnak Is. A Juplter-templom alapjait ilyen kövekből raktők le. Vajon kik és milyen emelőszerkezettel? Állítólag negyedmillió rabszolga dolgozott a templomon, amelynek udvarán Imád koztak, táncoltak és áldozatot mutattak be. A Bacchus-templomban ma is koncerteket rendeznek, olyan tökéletes az akusztikája. Libanon a szélsőségek országa. A fővárosban fény, pompa, és Jólét, mintha csak Svájcban járnál, ahová áramlik be a külföldi tőke. Munka és lázas építés jellemzi a bejrúti negyedeket. Záhleban viszont képtelenek vagyunk szabadulni a kolduló asszonyoktól, akik gyermeküknek kérnek, mert éhesek és nincs ruhájuk. Kísérnek üzlettől üzletig s vissza az autóbuszig, könyörögnek és neheztelnek, ha nem esik mug rajtuk a szived. Záhleban a koldusasszonyok, Baalbekban a taxiból kiszálló fehérruhás apácák jelentik a szélsőséget. Meg a do-Bojratban az utcán árulták az édezségekst Libanon a zzálsOzAgak orazága. Záhleban kolduló asszonyok, Baalbekban taxin járó gazdag apácák. a/i Akni|inli9SK^f Mács József A libanoni kisvárosokban élénk a kereskedelem bozba rejtett ebédünk, amely egy szelet szalámiból, egy szelet sajtból, főtt tojásból, főtt uborkából, almából és egy szerény kifliből állt. A CTK prágai tudósítója Is velünk tartott. Akkor Kairóban és Bejrutban tartózkodott, útban Pakisztán felé a beutazási engedélyére vált. Sült csirkét rendelt ebédre és olyan adagot kapott, hogy mind a ketten Jóllaktunk. Libanonban a kenyér ismeretlen fogalom, prágai kollégámnak kenyér fejében olyan összehajtogatott lángosfélét szervíroztak, hogy nyugodtan beteríthette volna vele az asztalt. Baalbekből este érünk vissza Bejrutba. Ahogy esteledik, úgy nő észrevehetően a forgalom. Az autók egymást érik, valósággal torlódnak a keskeny utcákon. Minden második kocsi naftával megy. A taxisok ezeket használják. Reggeltől késő estig futkároznak az utcán, vadásznak a gyanútlan gyalogosra. Mellé hajtanak és betessékelik a kocsijukba. Már-már ugyanolyan kellemetlenek, mint az egyiptomiak hamis tárgyaikkal. A Mercedes könyörtelen, kiszorítja társait az arab piacról. A fővárosi lakánsínség egyáltalán nem Irigylésre méltó. 15 000 kérvényező vár lakásra. Pedig Libanonban az építkezés aranykorát éli. Mindenütt építenek. Napszámos, kőműves, építésvezető és építész libanoni, a töke angol, amerikai vagy francia. A ház, a sok épülő villa külföldiekre vár. Még tévedésből sem a tizenöt ezer libanonira, aki kérelmezi a lakást.. Szidóniát is megtekintjük, ösl föníciai és halász város. Több ezer éves kövek hevernek a porban és török ágyuk hallgatnak a bekerített várudvaron. A tengeri erődhöz is elmegyünk, s a parton temetési menettel találkozunk. Két koporsót visznek Ismerősök és hozzátartozók előtt. A koporsók minden cicomától mentesek. Elöl halad a pap, közvetlen a koporsó előtt a kántor, csak aztán következnek a hívek, többnyire öregek, mint nálunk. Szagot egyáltalán nem éreztünk a hőségben. Távolabb, az Izraeli határ mentén fekszik Ttra. A városba csak sok huzavona után lehet bejutni. Kalitkába rakott homokzsákok és 16- nyílások dermesztik meg benned a vért, s géppisztolyok hideg csöve dobogtatja meg a szivedet. Az utat eltorlaszoló homokzsákokban, törésekben, szögesdrótokban arab és zsidó ellentét feszül. S ezen a Szentföld sem segít. Az útjelző táblán Betlehem vagy Jeruzsálem egy-két napi járóút, az arabok azonban nem tehetik a lábukat Izrael földjére. Nem közeledhetnek s nem Is békülhetnek! A város másik végén ásatás folyik. Sírokat tárnak fel, szarkofágokat emelnek ki a föld gyomrából, a Nagy Sándor korabeli emlékeknek se szeri, se száma. Sajnos, a régészek pénze fogytán s újabb összegekre nincs kilátás. Delr El-Kamar. Hegyes, sziklás oldalon épült város, kórházak és szanatóriumok nagyszerű helye. A hegyen mecset, minaretje kicsit oldalra hajlik, a pisai ferde toronyra emlékeztet. Az Igazságügyi palota udvarán börtön, a fiatal köztársaságban felekezet szerint oszlik meg a politikai hatalom. Ha az elnök meronitán, a miniszterelnök muzulmán és szent a béke. Delr El-Kamarral szinte összeépült Beit Eddine. Bechlr Emir palotáját damaszkuszi mesterek építették. A köztársaság elnöke ma Is Itt fogadja a külföldi politikai személyiségeket. A nyári szalon, a hárem és a török fürdő a palota legérdekesebb látnivalója. S végül: az Akropollsztól a cédrusokig címben megjelöltük utunk végállomását; mert nem járt Libanonban az, aki a Libanon hegység cédrusát nem látta. A Trlpoliból Damaszkuszba vezető út mentén, a Libanon csúcsén, kb. 2000 méter magasságban zöldell egy kis liget, benne kétszáz cédrus, köztük egy-két egészen ősi fa, amelyből Salamon király templomát megépítette. Több órát vesz Igénybe az út autóbuszon a cédrusokig. A szerpentin félelmetes és ijesztő. Óriási mélység tátong az út egyik oldalán. Autók és autóbuszok karavánjaival találkozol, a cédrusok, az örökzöld túlevelek a világ minden tájáról Libanonba csábítják a turistát. RJ RÜ RLI
