A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-20 / 12. szám

Tizenhét év a pesti szlovák iskolában Szőke, élénk szemű fiatalasszony, megbízott Igazgató a budapesti szlovák gimnáziumban, igen, a budapesti szlovák gimnáziumban. És ezen nincs semmi csodálkozni való. Budapest egyik nagyforgalmú útján, a Mező Imre úton találunk egy tornyos, nagy épületet. Itt műkö­dik a szlovák általános Iskola és gimnázium. A szőke fiatalasszony nyolc esztendeje tanltja a szlovák nyelvet és Irodalmat, nevel magyar­­országi szlovák gyerekeket. A gyerekek az ország különböző tájairól se­reglettek Ide. Vannak, akik Békéscsaba tájé­káról jöttek, de többségűk, különösen az ál­talános Iskolások Nógrádból, Pest megyéből, Komárom megyéből került az Iskolába. Itt kapott helyet a leánykollégium Is. A fiúk a Köztársaság téri kollégiumban laknak. A folyosókon emlékek. Először csak szerény csoportképek. Majd tablók hirdetik, hogy esz­tendőről esztendőre hányán hagyták el az Al­ma Matert. Az egyik kis csoportképen, az 1949-ben végzett általános Iskolások között felfedezzük az Igazgatónőt, aikl az Iskola szű­­letésénéű már növendék volt Itt. Jakab Róbert­­né csendesen kutatgatva az emlékeket, beszél az Iskola múltjáról. — 1949-ben nyolcadikba Jártam, ennek az osztálynak a növendékei kerültek első ízben szlovák középiskolába. Ml voltunk az első gimnazisták, Illetve képzésűik, mert akkor még Szlovák Tanítóképző volt ez. A galgagutal szlo­vák Iskolából kerültem Pestre. Mind vidékiek voltunk: csodálkozó szeműek, nyílt szívűek. Beleszerettünk ebbe a városba. S mégis tár­saim majdnem mlpd vidékre kerültek, mert visszavárta őket a szülőfalujuk. Ma sok helyen tanítóskodnak az Itt végzettek, vagy ha egye­temet végeztek, orvosok, mérnökök, erdészek. — De ne engem kérdezzen, hanem talán a gyerekeket. És elindulunk keresni, mennyi maradt abból a régi szellemből, a faluszeretetbél a fiata­lokban. A negyedik gimnazisták történelem­­órára készülnek. Várják a tanárt. E rövid Időt használjuk fel kérdezésködésre. Nebehaj Jóska az első válaszadó. — Tanár leszek, ha felvesznek Szegeden Jólesik egy Ids foci a szünetben Iskolatelevízió a főiskolára. KesztBilcről Jöttem, Dorog mellől, a úgy gondolom, ha hazakerülnék, sok minden várna rám a tanítás mellett... Az iskolában sok mindent megtanulnak ezek a gyerekek, olyan dolgokat, amikre szükségük lesz, ha hazamennek. Tánccsoporttal, színját­szó csoporttal járják a vidéket. A tanárok az Ismeretterjesztésben vesznek részt, a gyerekek érzik, milyen nagy szükség van erre. Erről beszél Molnár Gábor: — A KlSZ-szervezetben elkelne otthon a se­gítség. Szájjal van nálunk az ifjúság, össze kellene fogni őket, értelmet adni a szabad Időnek. Ez is a tanító, a tanár dolga. Ezt erő­­sítgetl Fűzik Anna is. Egy pillanatra álljunk meg még a negye­dikeseiknél. Mert egy-kőt mondat fényesen megvilágítja az Itteni szellemet. Jő néhányan szinte szeretnék visszafogni az Idő kerekét, hogy ne kelljen felnőtté lenni, ne kelljen el­hagyni az Iskolát. Nem félelem ez, szeretet. Mert olyan összeforrott kollektíva, amely itt létrejött, csak ipáidéként szolgálhat a magyar Iskoláknak is. S ha már a példánál tartunk, említsünk meg még egyet. Kiállítás készül március 21-re a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztár­saság együttműködéséről, egymásra való hatá­sáról. Ezt a kiállítást nemcsak az Itteniek né­zik meg, meglátogatja majd az egész kerület diáksága. Így volt ez tavaly Is. Mert hagyo­mány a negyedikeseknél a kiállítás megrende­zése. Már a? elsőben feladatul kapják, hogy Történelemóra a gimnázium IV. osztályában ml lesz a legnagyobb munka, amellyel érett­ségikor meglepik az Iskolát. Takáts Kornélné Irányítja a fiatalok munkáját. E hagyomány nyolc esztendős. A folyosón a csöngetés után csend és fe­gyelem. Szlovák vezényszavak, s megnyílnak a teremajtók. Dankó Jánossal, a kollégium Igazgatójával beszélgetünk erről. — A fegyelem a Jé szellem alapja. S nekünk könnyű, mert az elsőtől a negyedik gimná­ziumig Ismerjük a gyerekeket. S ők Is min­ket. — Most éppen a kicsik, a másodikosok mennek el előttünk. Klucska Jóskánál állunk meg. Ez a kisfiú a Pilisből jött, erdei gyerek. Jő ránézni. — Jé Itt, mert nekem itt a bátyám is. — Mintha azt mondaná ezzel, hogy neki a bátyja pótolja a családot. — Tényleg jobb azoknak a kisgyerekeknek, akik Ilyenformán nincsenek egyedül — teszi hozzá a kollégiumi Igazgató. Nem ritka az olyan család, ahonnét két, sőt három gyerek Is tanult nálunk. Elnéptelenednek a folyosók, odabent az osztályokban újabb óra kezdődött. A szőke fiatalasszony, az igazgatónő egy pillanatra belehallgat a csendbe. — Furcsa ez, de az Igazi diákok talán mégis mi vagyunk, mert a gyerekek kiröppennek, ml pedig fogadjuk az újabb nemzedéket. S köz­ben telik az élet. Már tizenhét éve, hogy elő­ször átléptem ennek az Iskolának a kapuját. H. SZABÓ JÓZSEF Azok számára, aktk szeretik a pontosságot: első ízben 1847-ben lobbantak fel drágában, úgyhogy jövőre lesz 120 éve, hogy alattuk bú­csúzkodnak a szerelmesek, megihletve szám­talan slágerszerző fantáziáját. Nem lehet mon­dani, hogy éppen vakító fényt árasztanának, és amennyire tudom, sohasem törekedtek Ilyes­mire. Láttam egy rafzat, amely közvetlenül az első prágai gázlámpák üzembe helyezése után készült: gázlátnpát ábrázolt, melynek oszlo­pára még egy gyertyavllágítású lámpát erősí­tettek, nehogy nekimenjen valaki a lámpa­oszlopnak a sötétben... De százhúsz esztendő elég hosszú Idő ahhoz, hogy valamiből hagyo­mány legyen. Nem ts a fényükért ragaszkod­nak a prágaiak a gázlámpákhoz, a romantika vonzza őket. Mégiscsak jó dolog fiatalnak len­ni és valakivel a kicsi sárga fényfolt alatt búcsúzkodnt, a mindenfelől körülölelő sötét­ségben. Katenina Kftttová prágai lámpagyújtogató. Ha itelje­­sül az álma és felveszik, az egyetemre, ahol egyiptológiát szeretne tanulni, nyilván szögre akasztja az „Ipart“.

Next

/
Thumbnails
Contents