A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-13 / 11. szám

És mikor jól ment neki, bement néhanopjón a boltba és elmondta a segédeknek, hogy ő is ír calypsókat. De azok csak kinevették, mert úgy gondolták, a calypsó nem is dal, az igazi dolok olyanok, mint a „Képed O szívembe zártam“ meg az „Érzelmes utazás", amiket valódi amerikai zeneszerzők írnak. Beretva meg'vitatkozott velük, hogy mindennek eljön az ideje, és hogy majd eljön a nap, amikor az egész világon a megőrülésig calypsókat dalolnak majd az emberek.

Ilyesfélék jártak az eszében, amint hátradőlt ott a kinézet éttermében.

Most pedig itt az ideje, hogy fizetés nélkül meglépjen.

A legjobb, ha pléhpofót vág. Ügy kell tenned, mintha az egész istenverte vendéglő a tied lenne, és szemrebbenés nélkül kisétálsz.

így hát fölkelt, és mivel nem látta a közelben a pincérnőt, bizonyára valaki mást szolgált ki, nem siette el a dolgot: lassan kisétált. Elment a pénztáros előtt is, aki éppen egy könyvbe írt be valamit.

De egész idő alatt, akármilyen hidegvérűnek is tetteted magad, nem tudod megállni, hogy a gyomrod ne citerázzék. Ügy érzed, mintha össze kellene szorítani a két lábad szárát, hogy két lábbal úgy lépj, mintha csak egy volna.

Mikor a pincérnő észrevette, hogy Beretva fizetés nélkül távozott, rettentően kiverte a balhét, a kínai pedig kirohant a konyhából, hogy vajon meglátja-e még az után, de addigra Beretva már a Frederick Streeten húzta a csíkot.

A vendéglő tulajdonosa kijelentette a nőnek, hogy neki kell megfizetnie az ételt, amit Beretva megevett, mert az ő hibája volt. A nő elkezdett bőgni, mert Beretva jó sok kaját bepakolt, és tudta, hogy ez két-három dollár levonást jelent a fizetéséből.

Addigra Beretva csak nevetett. Lent volt már a vasútállomásnál, és jól tudta, hogy most már senki sem érheti utál.

Egyszerre csak elkezdett zuhogni az eső. Beretva úgy járt az új cipőjében, mint egy király. Most már nem folyt be a víz a cipőjébe, így hát nem is nézett utána, hol húzódhatna meg a zápor elől.

És maga sem tudta, hogyan, egyszerre csak megszületett a fejében egy új calypso, arról, hogy az ember a béka fenekénél is lejjebb van, amikor nem tud munkát kapni. A calypsó elmesélné, hogy milyen nehéz napokat élt át valaha. Egyszerre csak ott nyomban az esőben járva elkezdett gondolkozni a szövegen:

A gyarmaton csodásán ment a bolt.

Nagymenő volt ott mind, kivéve engem,

A jószerencse énvelem kitolt,

Munkám se volt, egy vasat nem kerestem . ..

Elkezdte dúdolni egy régi calypso dallamára, azéra, hogy „Százlábú ember, de nagy is a baj", csak hogy lássa, hogyan alakul.

Aztán eszébe jutott Féllábú Hárfás, az egyetlen ember, aki dallamot szerezhet hozzá.

Nagy hecc volt egyszer a Féllábúval. Valaki ellopta a mankóját, amikor Féllóbút enyomta az álom a szomorúfűz alatt, a Woodford Square-en, és Féllábú egy álló nap és éjszaka nem tudott elmozdulni a térről. El sem tudjátok képzelni, milyen cudarul átkozódott. De mindenki csak megállt előtte és hahotázott. Senki sem sietett a segítségére és ha Beretva nem lett volna, Féllábú tán még most is ott várna a szomorúfűz alatt, míg valaki mankót nem hoz neki.

De a jó öreg Beretva kihúzta a csávából, és azóta jó barátok.

így hát Beretva megcélozza a szabóműhelyt, ahol Féllábú állandóan lézeng. Mert Féllábú mostanában nem dolgozik: mindennap ott lóg

a szabóműhelyben, leül egy szappanosládára és egész nap csak beszélget.

De nem kell őt sajnáni. Féllábú nem hülye; volt idő a régi jó világban, mikor calypso-királynak hívták és tényleg remek is volt. Ha lett volna pénze, vagy ha tanult volna, biztos, hogy a fejesek közt lenne, mert ő volt az első, akinek az az ötlete támadt, hogy a calypso-énekesek menjenek el Angliába és Amerikába énekelni. De az emberek csak kinevetik Féllábút, amikor erről mesél.

Beretva nagy dumában találta Féllábút. Arról az esetről beszélt, mikor a városháza leégett - sőt, Féllábú azt mondta, ismerte is a pacákot, aki fölgyújtotta. Mikor Féllóbú meglátta Beretvát, azonnol elhallgatott és így szólt:

— Mi történt, haver? Rég nem láttalak.

Beretva csak ennyit mondott:

— Idefigyelj ember! Van egy új bomba calypso szövegem. Gyerünk be az üzletbe, és dolgozzuk ki.

De Féllábú kényelmesen ül a szappanosládán. Azt mondja:

— Nyugi, nyugi! Engem ne zargass! Mi van a shillinggel, amivel tartozol; amit a múlt héten kértél?

Beretva kifordítja a zsebeit: egy pár kocka gurul ki, meg egy bicska hull a fődre.

— Ember, egy vasam sincs. Égek, mint a rongy. Ha belém szúrsz, egy tűt, vér sem jön ki belőlem.

— Ne strapáid magad az ilyen dumával. Mind ilyenek vagytok ti pacákok: letarháljótok az embert, és aztán még a címét is elfelejtitek.

— Mondom, hogy így van — Beretva úgy tesz, mintha sietne, de csak hogy eltérjen a tárgytól - hát nem hiszel nekem?

De Féllábú óvatos. Azt mondja:

— Jól van, jól van. De előre megmondom, hogyha megint pénzt akarsz kérni, rossz helyre jöttél. Nem adok egy vasat se, míg meg nem adod o shillingemet.

Féllábú lekecmereg a ládáról, és a mankójára támaszkodva felegyenesedik.

— Gyere már ember, gyorsan - mondja Beretva, és elindul a bolt belsejébe. De ekkor megpillantja Rahamutot, az indiai szabót.

— Mi van, idniai? — Nálad, úgy látszik, minden rendben van.

Rahamut abbahagyja a khaki nadrág öltögetését, és fölnéz Beretvóra.

— Te meg Féllábú mindig ebben az,üzletben írjátok a calypsóitokat;

jutalék járna nekem. y

— Hiszen tudod, hogy van ez? Hol kerék, hol talp. Most olyan lent vagyok, mint a béka feneke.

— Tudod, öregem, csak az a furcsa, hogy amikor fönt vagy, sohasem látlak.

— No várj csak, míg a calypso-szezon elkezdődik.

— Hiszen akkor ide se szagolsz. Amikor nagy fiú vagy, megfeledkezel oz olyan kisemberről, mint Rahamut.

Szirotyák Dezső rajzol

Beretva azt sem tudja, mit mondjon Rahamutnak, mert hiszen igaz, ami igaz, ő meg Féllábú gyakran ott lebzselnek az üzlet hátuljában. És arra gondol, hogy ilyenkor mindenki azt mondhat neki, amit akar, ő meg csak azt felelheti, hogy „Várj csak, amíg a calypso-szezon elkezdődik" - mintho a calypso-szezon kezdetére az Úristen is lejönne a földre, hogy mindenkit boldoggá tegyen.

így hát csak nevet egyet, hogy „he-he-he", és megveregeti Rahamut hátát, mintha jó barátok volnának.

Eddigre már Féllábú is előbiceg, így hát bemennek, és leülnek egy ócska asztalhoz.

— Figyelj csak erre a szövegre, öregem - mondja Beretva. — Mióta a világon vagy, ilyen calypsót még nem ettél I - és elkezdi mondani Féllábúnak a szöveget.

De alighogy elkezdi mondani a szöveget, Féllábú betömi ujjáva a fülétj és fölordít:

— Atyaúristen, öregem! Hát nem tudsz valami újat kitalálni? Minden évben ugyanezt a szöveget darálod!

— Hogy érted ezt, ember? — mérgelődik Beretva. — Ilyen calypsót te még nem ettél! Várj, amíg meghallod az egészet.

Elkezdenek dolgozni a dalon, és Féllábú olyan remekül csinálja, hogy szempillantás alatt már össze is tákolja a dallamot. Beretva fölkap egy üres üveget meg egy fadarabot. Féllábú elkezdi verni az asztalt és így haladnak, éneklik az új calypsót, amit együtt szereztek.

Rahamut meg egy másik indiai, aki segít neki a varrással, odajön és hallgatja.

— No, mit szólsz az új számhoz. Papa? — kérdi Beretva Rahamuttól.

Rahamut csak a fejét vakargatja:

— Hadd halljam, csak ezt a nótát még egyszer!

így hát elkezdik még egyszer, ütik az üveget, meg az asztalt. Beretva meg azt képzeli, hogy nagy közönségnek énekel a calypso-sátorban, belead opait-anyait.

Mikor befejezik, a pacák, aki segít Rahamutnak. megszólal:

— Hisz ez egy sláger!

De Rahamut azt mondja:

— Mit járatod a szád? Mit tudhat egy hindu a calypsóról?

Erre nagy nevetés tör ki. mindenki elkezd nevetni, hogy ,hi-hi-hi", mert hiszen Rahamut maga is hindu.

Féllábú meg odafordul Beretvához és azt mondja:

— No nézd csak ezt a hindut, hogy vitatkoznak a ml kreol calypsónkról. Mit meg nem ér az emberi

Rahamut meg azt feleli:

— Ember, hiszen én elkreolosodott trinidadi vagyok, óul.

Folytatás a következő oldalon

li.