A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-27 / 9. szám
Hugyecsek Ella Halag Agnes: „Nem lgax, hogy Itt turcsik az emberek“ J ö tte k' A munkfisszfillö előtt. Már vagy száz línyt elbocsátottak, de arra nem gondolnak, bogy lent egy kis társalgőt rendezzenek be. Így a sürgős, fontos beszélgetéseket csak az utcán bonyolíthatják le. 1962-ben jött Bodrogról. Négy évig a királyhelmeci Járásban dolgozott, négy évig postán, két évig pedig a CS1SZ Járási Bizottságán. — Szeretem ezt a várost, azért jöttem ide, Csak kevés a szabad időm, s nem mondhatom azt, hogy hiánytalanul jól érzem magam. Haza ugyan nem megyek, mert nekem kell ez a város, megszerettem. A fizetésem átlag 1400 korona. Hogy elég-e? Nincs az a sok, ami el ne fogyjon, ninos az a kevés... Ez év június 15- én megkapom az új lakást. Háromszobás lesz. Szövetkezeti. Az árát már vagy két éve lefizettem. Most bútorra spórolok. És azért ruházkodom is. A fizetésemmel mégsem vagyok megelégedett. Így érzem, mert tudom, hogy mit kell egy postán dolgozni. Kevés, még akkor is, ha lesz lakás, bútor. Kimegy kávét főzni. A polcon könyvek. Jókai, Gárdonyi, Villon. „Tuzex-kávé“. — A munkámat ugyan szeretem és nem is tudnám megmagyarázni, hogy ml köt annyira hozzá. Megszoktam. Pedig nagyon kevés a szabadidőm. Én még életemben sohasem unatkoztam. Sok itt Kassán a rokon, az ismerős, de mégis szeretnék valahová tartozni. Kevés a szabad időm, de azért színházra mindig Jutna. A filmet nem szeretem és a színház... — legyint — Kassán még a MATESZ is fehér holló. Parancsolóan mondja, hogy ezt írjam meg. Férflismerősökről nem nagyon beszél, nem is nagyon faggatom. — Miért akart a faluról eljönni? — Akkor azt mondtam, falun semmi sincs, a falu semmit sem ad. Jó volna egy olyan munkahelyet találni, ahol háromkor letelik a munkaidő. Mert a városi élet délután kezdődik. Célt tévesztett vajon Lippán Magda? Nem. Akkor miért panaszkodik? Szereti a munkáját, Kassát is megkedvelte. Hogy hogyan kezdené még egyszer, tizenkilenc évesen? „Tanulnék, sokat szeretnék tudni“. — Mi volt élete legnagyobb élménye? — Szerintem az élet maga élmény, csak nem mindenkinek. Bánni is tudni kell vele. — És maga tud? — Hát nem nagyon, mert láthatják, hogy elégedetlenkedem, pedig nem kellene sok hozzá, hogy ne panaszkodjam. Csak a szabad időm kevés. Hugyecsek Ella is Léva környékéről jött. — Otthon nehéz volt álláshoz jutni, aztán az ismerőseim felhoztak Kassára. Az öcsém Itt él, ide nősült. Korábban a postán dolgozott, három napja ment át a Vasműhöz mint adminisztratív munkaerő. — A postáról eljöttem, mert nagyon lekötött. Később elmeséli, hogy félbeszakította főiskolai tanulmányait. Bratislavából Csehországba helyezték az iskolát és ő visszamaradt. Oj Idill a lakótelepen munkahelyén most problémája van, nem tud gépen írni. Pedig meg akarta ezt is tanulni. — És miért nem folytatta a tanulmányait esti tagozaton? — Ha lenne gyors- és gépírói tanfolyam, gondolkodás nélkül jelentkeznék, a többihez már nincs kedvem. Inkább többet szórakoznék. — Sokat olvas? — Igen. Klasszikusokat, valamint folyóiratokat, a Hetet, Ország-Világot. Szeretnék színházba járni... — és pontosan mintha összebeszéltek volna, ugyanazt mondja a nemlétező kassai magyar színházról, mint Lippán Magda. Később megtudom, hogy még pár nappal ezelőtt együtt laktak, együtt dolgoztak, de ebben mégsem beszéltek össze. — Életemben egyszer láttam Kassán a MATESZ előadását, az „Ilyen nagy szerelem“ c. darabot mutatták be. Nagyon tetszett. Sokat változtatna az életemen, ha rendszeresebben járhatnék színházba. De ha nagyritkán mégis eljön a MATESZ, csak vasárnap délelőtt léphet fel. Halag Ágnes Hidaskürtről, a galántai járásból került Ide. öt is korábbi munkahelye hozta magával. Jövőre befejezi az ipari technikumot, esti tagozaton tanul s az üzemben önálló műszaki rajzolóként dolgozik. — Már középiskolás koromban is a technikai pálya érdekelt. Aztán munkába álltam Bratislavában, mint műszaki se'gédrajzoló. Két hónapon belül Kassára helyezték az üzemet. Tóth Gyula felvételei Odahaza nem akartak engedni, de én Jönni akartam. Nem is éppen Kassára, Magam sem tudom, hogy hová. Változatosabb környezetbe. Nem akarok ugyan ittmaradni, habár nagyon tetszik ez a környezet, a lakás, az emberek, de mégis Bratislavába szeretnék visszamenni. Az viszont nem igaz, hogy furcsák a kassal emberek. Olyanok mint máshol. Ahogyan beszédjéből kivettem, féríiismerős Is köti Kassához. Négy ember. Kelet- Közép- és Dél-Szlovákiából. Kassára kerültek, itt élnek. Azt amit Kassa, amit a Kelet-szlovákiai Vasmű adott, egyikük sem tartja kevésnek. Mindnyájan elégedettek. Életükből mégis hiányzik valami. Az otthon? „Valaki“? Szórakozás? Tudniakarás? Igen. Ez is, az is, de az akarat is. Nem kényszerből jöttek. Jól érzik itt magukat, megtalálták számításukat, de valami mégis hiányzik. Objektív okok. Lehet, hogy sok Kassán az Ács Margit, Hugyecsek Ella, Lippán Magda, Halag Ágnes. Ók mégis mások. Minden ember egy-egy külön világ. Egyben azonban mégis azonosak. Kassal munkásasszonyok, lányok ők, akik „kassaiassá“ tették a várost. Itt élnek örömeikkel, gondjaikkal. Gyönyörű épületekben, otthonias környezetben, valami azért mégis hiányzik. Ács Margit egy ismerős családhoz megy televíziót nézni, Lippán Magda a szabadidejére panaszkodik, Hugyecsek Ella színházba járna, Halag Ágnes pedig biztos benne, hogy visszamegy Bratislavába, habár itt is jó, szereti a várost, az embereket. 7
