A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-20 / 8. szám
A monacói hercegség lakossága lázban volt, gyilkosság történt. Egy ember, hirtelen haragjában, megölte a jeleségét. A rendkívüli eset tárgyalásán (Monacóban ugyanis eddig még soha senki sem ölt meg senkitj a bíróság a bűnöst halálra ítélte. Es ekkor rájöttek, hogy nincs se hóhéruk, se guillottnejük. Mi legyen hát? Megkérdezték a francta kormányt, nem kölcsönözné-e nekik a kivégzéshez szükséges dolgokat. A válasz: kölcsönadják. de — tizenhatezer frankért. <4 herceg úgy találta, hogy a kivégzés ilyenformán egy kicsit drága lenne. Tizenhatezer frankot egy gazember nyakáért? Ugyan, kérem! Olaszországhoz fordultak. Ezek olcsóbb ajánlatot tettek, csak tizenkétezret kértek. Igen dm, de honnan vegyék erre a pénzt? Az rá sem hederített. Lehet, hogy magában mosolygott ezen a keverék nyelven, de arca mozdulatlanul merev maradt. Előbb a vámhivatalba kísértek bennünket. A fináncok komótosan lerakodtak, felélesztették a kálvha tflzét cigarettára gvúltottak és hosszan dörzsölgették a puska szilára dermedt kezüket. — Pakoljanak az asztalra — parancsolta a fiatalabbik. Társa, mintha szégyenkezne a történtek miatt, leült a kályha mellé és onnan figyelt. Szennyes alsónemű. s néhány csomag cigaretta került az asztalra. A hórihorgas. valószínű 6 volt a raneidős fontoskodó ember volt. — Pán kaoitán — próbált közbeszólni Berta. — Hallgasson — mordult rá gorombán, majd egvre hangosabban folytatta: — Pöffeszkedtek eleget, ez lesz a mulatság, diák urak. tfirienek, tanulfanak alázkodni ... vitéz Béldv Alajos altábornagy itt masírozott a harangláb mellett, micsoda parádé volt... — Kommunisták is vannak Magyarországon — szólalt meg mégis a kis Berta. A pillanat töredékéig űgv tűnt. hogy ez a dühös fekete ember nem bír magának parancsolni és felpofozza Bertát. Valósággal eltorzult a dühtől ahogv a diák elé lépett. — Spion — sziszegte tehetetlenül. Berta sánadtan hallgatott Egy pillanatra meesűrflsödött köröttük a csend, megszakadt a gép kopogása is Csupán a parancsnok lába alatt reccsent a padló' szuvas deszkáia: lépett egvet. kettőt hármat, maid megállt az asztali lámpa felett Alulról kapta a fénvt, felének árnyéka megnőtt a mennyezeten. Vártam az Ingerült kérdések folytatását, helvette a padló roppant kiszámíthatatlan időközökben. A csend most Izeatott 'ngerelt Lezárt sorompók közé szorulnak: valami tlesztóen megfeszült bennem Sebesen kankodva szedtem a levegőt márosak egv rezdülés választott el attól hogv elnrdftsam magam. A lépések faitői falig ablaktól altóig mérték a szobát A kopott hasé deszkák hasadé. kaira meredtem; váratlanul felbomlott öreges GUY DE MAUPASSANT A szerencsés gyilkos Oj adónemet kellett volna bevezetni, és csaknem egy egész frank esett volna minden egyes lakos fejére. Még kormányválság törhetne kt emiatt. Arra is gondoltak,, hogy a bűnöst agyonlövetik. A vezérkar főnöke azonban határozottan állást foglalt ez ellen a terv ellen, mondván, hogy lőszer csak annyi van, amelynyi a hercegi születésnap üdvözléseire elegendő. Végül is valaki azt ajánlotta, hogy a halálbüntetést változtassák át életfogytiglani börtönre. A tervet elfogadták. Mivel azonban börtön sem volt, hát kiürítettek egy pincehelyiséget a hercegi palotában, és felfogadtak egy börtönőrt. Egy napon a herceg az államkiadások könyvét vizsgálva, megrémüli az egyre emelkedő költsenek láttán, és azt ajánlotta, a minisztertanácsnak. hogy mondjanak fel a börtönőrnek és az elítélt vigyázzon saját magára. A tanács így ts döntött, tekintettel arra, hogy jobb megoldást nem talált, s csupán annyit fűzött méa hozzá, hogy az ételt a herceg szakácsa fogia hordani a rabnak. Mikor azonban egy ízben nem hozták idejében ce’láiába a reggelit, kinyitotta az ajtót /kulcsa volt hozzá, hiszen saját magát őriztej, és ő maga ment a konyhába reggelijéért. Még azt ts mondta a szakácsnak, hogy mivel úgy sincsen semmi dolga, hát ezentúl majd ő maga jár élelméért. Ettől kezdve a palota többi szolgájával együtt fogyasztotta reggelijét, ebédjét, vacsoráját és igen összebarátkozott velük. Ebéd után, ha szép idő volt. sétálni ment, néha elment egészen Monte Carlótg, néha a kaszinóba is betért, és az asztalra dobott öt frankot. Ha nyert, akkor a legjobb étteremben vacsorázott. Este hazatért, gondosan bezárta maga után az ajtót és lefeküdt. A helyzet azonban egyre kényesebb lett, nem a fogolyra, hanem a kormányzatra nézve. Elhatározták, megkérik a bűnöst hagyja el az országot, mert ingyen mégsem etethetik, ö azonban elhárította az ajánlatot: — Nem fellebeztem fel-nem-akasztásom ellen, nem tiltakoztam börtönöröm eltávolítása ellen, most azonban már vége a türelemnek! Rab vagyok, önök által elítélt bűnös. Kitöltőm büntetésem, ittmaradok! A kormány kétségbeesett, a herceg haragos lett, és utasította minisztereit, hogy a lehető leqelönuösebb feltételek mellett, de távolítsák el a rabot az országból. Felajánlottak hát neki hatszáz frank nyugdíjat arra az esetre, ha elmegy. /Ez mén mindig olcsóbb volt. mint eltartani.j A rab gondolkodott, de végül is elfogadta az aiánlntot. Franciaországban, mintegy öt percnyire Monaco határától letelepedett és uborkatermesztéssel foglalkozott. Nem ajánlom azonban azoknak a férjeknek, akik meg akarják gyilkolni feleségüket, hoay Mnnacóba menjenek egy kts kirándulásra, abban a htszemben, hogy az ott elkövetett hitvesqyilkossáqért még nyugdijat is fognak kapni. A herceq ugyanis azóta baráti szerződést kötött Franciaorszáagal, mely szerint Franciaország önköltségi áron tartja el Monaco bűnöseit a saját börtöneiben. rendjük, összezavarodtak, elvesztek az egyenesen. a szabályos vonalak kuszán egymásra futottak. Lehet, hogy csak képzelődtem, de a csend szorító vasmarkában Jólesett hinnem, hogy a halottnak hitt tárgyak is elmozdulhatnak helyükről. — Pán kapitán — kapott a csendbe Berta — karácsony közeledik, engedjenek el. Várnak bennünket otthon. A parancsnok mogorván rámordult: — Ne rimánkodlék! Tudhatták, mire vállalkoznak ... Közel állt hozzám, de nem volt bátorságom •szembenézni vele. Zömök termetének árnvéka a padlóra vetült, kicsinyre zsugorodott formátlan, sötét árnyék, tgv ragadt tudatomba a hétfő reggeli áhítatokat vezető pap alakié Is: ha magam elé idéztem csak fekete palástia terült közelembe. A fekete szín pedig irtózást váltott ki bennem, ötéves koromban egv este értem üzentek a dinnveföldre: „mennék haza, mert haldoklik 8 nagvanvám“ Csepegő fáklyával a kezemben fél élszakát kóboroltam mezőn, legelőn és egv félelmetes akácerdőben. Nagvanvám nászágván várta a halált. Lábainál már két napja imádkozott egv vándor diakónus: mormolta mondta félhangosan, suttogva, a ha köré gvűlt a család felemelte a hangiát- Hallják lássák, igaz szívvel imádkozik. szüntelen. Barnabásnak hívták a prédikátort. faluról falura iárt. a haldoklókat kereste. „Közel van az isten.“ ezt mondta köszönés helvett mikor benyitott a szomorrt házakba. Szoborarcán mozdulatlan szemek ültek, formátlan alakián fekete selvemkaftsn lógott. Haldoklónak vigasztaló élőnek félelmetes volt a közelsége . Kínlódó nagvanvám bizonvára az istent látta Barnabásban, és az emberképfl halált. A szomszédos ágvon gvászruha terült gondosan eligazítva Reggelre abba öltöztették nagyanyámat Fekete volt az «iszaka fekete gubancként- könyökölt Barnabás az áevfőre. Aztán két napig néztem a ravatalt -sunán egv altó választott el élszaka ts a nagy szomorú feketeségtől Azóta rémít a feketeség Annvtra. hogy olykor még esti árnyékomtól is szeretnék szabadulni. Rémít, Ijeszt, s az ellenkezés dacát serkenti bennem. A parancsnok árnyéka elém terül: megnő, odébbmegy. torzonborz törpévé zsugorodik, majd ismét látókörömbe nyomul. Mintha gondolkodna a sötét folt Félek, tele vagyok bizonytalansággal, de már képtelen vagvok egy kérlelő szót Is kiejteni a számon Hallom, tüntetnek, felvonulnak lázitanak Csehszlovákia ellen Éppen maguk szítiák a gyűlöletet, az ártatlan kisdiákok — mondta közelebb lépve hozzánk. Egy órával ezelőtt talán még beszéltem volna erről. Lopva egymásra pillantottunk Egvíkünk sem szólt, konokság lopózott közénk. A csendőr erőltetett nyugalommal Ismételte a kérdést.— !gv van? — Pán kapitán — kezdte volna Berta — Hazugság — szólt erélyesen Szekeres. — Tagadják? Hallgattunk Szekeres tiltakozása bátorító volt. Elmozdult előttem a szoba szabályos négyszöge . „Nem tagadok nem hazndok nem is szólok nem nem.“ tört rám a zavaros indulat. „Védekeznünk kell. hallgatni, ravaszkodni .. E naevbatalmű ember rgemében 'elentéktelen senkik vagyunk számok A hallgatás. a konokság most 9 legjobb fegvver Naivságunk őszinteségünk csak árthat “ Dac fojtogatott Nem volt 97 több mint egv védekező kézmozdulat mégis 97t éreztem, megfeszítem magam Csak az anvátlan vergődő állatokba szorulhat üven vakság- menekülni. védekezni. ..Igenis tüntettünk“ lobbant bennem 9 harag összecsődült ezer éhes diák, kopottak mindig éhesek V°z5rek !c akadtak. ak’V az á1re álltak fáklvát lobogtattak a kezükben. Nótát 1s kezdtek- .Kossuth Latos azt üzente“ Ordítva énekeltünk folytunk végig az utcán mint a homokba öntött óla’ Lépi te a helyünkbe szítsad a lángot ez* at indulót soron kínt diktálta egv tP"!Ó»us Még egyszer másodszor harmadszor Fz a bécsi munkások dala. kiáltotta valaki egv földszintes ablakból. folytatjuk 13
