A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-02 / 1. szám

Könyvesbál Debrődön Nyílt fórumon többször elhangzott már, hogy életünket kampányszurűség jellemzi. Van vadászat hónapja, könyv hónapja stb., amelyek keretében népszerűsítjük az egyes dolgokat, azután teljesen megfeledkezünk róluk. Pedig a könyveket nemcsak márciusban, a könyv hónapjában lehet propagálni, hanem az év minden napján. Példa erre a Cse­­madok debrűdl szervezetének megmozdulása, amely jól sike­rült könyvesbállal járult a könyv népszerűsítéséhez. Kezde­ményezésüket siker koronázta, mert a kb. 7S0 lelket szám­aié Debródön közel 400 korona értékben vásároltak könyvet a hazai és magyarországi írók müveiből. Ezt már csak azért Is eredménynek nevezhetjük, mert sok szó esik arról, hogy a falusi lakosok nem érdeklődnek eléggé a könyv Iránt. Persze a Csemadok vezetőségének ügyes szervező­készségén múlik, fel tudja-e kelteni a polgárok érdeklődését. Ennek több módja van: ízlésesen elrendezett kis könyvklil- Iítás a könyvesboltban, a könyvek tartalmi Ismertetésével és árusításával egybekötve. Tombola, nyereménysorsjegyek árusítása és sorsolása is nagyban elősegíti az érdeklődés felcslgázását. Tehát levonhatjuk a végső következtetést: a Csemadok szervezet a kultúra terjesztésének alkalmas fóruma, csak ki kuli használnia a kínálkozó lehetőségeket. Az eredményes munka érdekében fontos, hogy a vezetőség a tagsággal kar­öltve dolgozzék, és Így fáradozásukat minden esetben siker koronázza. Bencslk Jenöné Csemadok évzáró gyűlés Buzitán A tél az évzáró gyűlések időszaka. Valamennyi tömeg­szervezet felméri egész évi munkáját. Az elnökök értékel­nek, a vezetőség összehasonlít (vajon elértük-e a tavaly kitűzött célokat?), a pénztárosok összeadnak, szoroznak. Aztán a tagság is bevonul a kultúrházak nagytermeibe és meghallgatja a beszámolókat, hozzászól a vitához Buzitán is így történt mlndon, egy kicsit újszerűbb volt mégis a többinél. Egy nagyon szép tagavatöval kezdődött a gyűlés. Most az egyszer csupa egészen fiatal ember lépett a Csemadok-tagok sorába. Feketébe öltözötten, ünnepélyesen fogadták: mindent elkövetnek majd, hogy mint a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesttletének tagjai, a lehe­tő legeredményesebb munkát fejtsék ki. Kmeczkó Mihály elnök beszámolója után Béres József, a kassal Csemadok járási vezetőségének kiküldötte és Mede István tett hasznos észrevételeket . Mindkét felszólaló nagyon tárgyilagosan látja a Csemadok-tagság problémáit. A vitában felszólalt még Bodnár András, a kilencéves Iskola Igazgatója és Bujanszky István, valamint Kovács Zoltán, ugyancsak a helyi Iskola pedagógusai. A vita tartalmas, értékes, magas színvonalú volt. Utána került sor az új veze­tőség megválasztására. Az új elnök Máté László fiatal tanító lett. Ha sikerül az Idősebbek bölcsességét a fiatalok lelkese­désével párosítani, s ha a felmerülő akadályok nem szegik a tagság, s a vezetők kedvét, nem lesz semmi baj. ötlet bőven van. Most már csak dolgozni kell. Hisszük, hogy egy év múlva arról számolhatunk majd be, hogy a kitűzött célo­kat elérték és a Csemadok buzltal helyi szervezete a kas­sal járás élmezőnyébe küzdötte fel magát. Batta György Schlár Ede emlékének 1911-ben született, munkás­­sziilök gyermekeként. Iskolái el­végzése után borbélytanonc lett. Emlékszem, már az iskolában érdekelték a politikai problémák. Schlár Ede tanonckorában is ak­tív tagja volt az akkori Kom­­szomol ifjúsági mozgalomnak. Tüntetéseket szervezett, de az ilyen megmozdulásokat a felvo­nuló tömegeket kisérő rendőrök megzavarták. Schlár Ede sokat szenvedett meggyőződéséért. 1938-ban Prágába ment, ahonnan a párt — különféle feladatokkal megbízva — Komáromba küldöt­te. Hazaérkezése után nemsokkal elfogták és Kistarcsára internál­ták. Kiszabadulása után Sopronban telepedett le, ahol a Lövér szál­lóban kapott alkalmazást mint borbély. Utána még többször járt Komáromban, mig 1944 őszén újra elfogták és a komáromi Csil­lag-erődbe hurcolták. Innen 1944 telén Sopronkőhidára szállítot­ták, ahol több társával együtt ki­végezték. így végződött a fiatal forradal­már élete, aki minden erejét a munkásosztály ügyének szentel te. Gyilkosok golyója tett pon tot nagyszerű, harcos életére. Sajnos, emlékét városunkban senki és semmi nem őrzi. Már csak mi emlékezünk rá, akikkel kapcsolata volt. Emlékét Sopronkőhidán (Ma­gyarország} nagy emlékkő jelzi, ahol több kivégzett elvtárs kö­zött az ő nevét is olvashatjuk, Most ünnepeljük Komárom vá­rossá nyilvánításának 700 éves évfordulóját, az ö helye is ott lett volna a többi kitüntetett elvtárs között. Mivel korai halá­la miatt ez nem vált lehetővé, megérdemolué legalább, ha vá­rosunkban egy utcát neveznének el róla. Ez az utca beszélne majd arról a jövő nemzedéknek, hogy Schlár Ede Komárom falai közt harcolt, s a komáromi dolgozók érdekeiért is áldozta fiatal éle­tét. Holczer László Tavasszal lesz negyven eszten­deié, hogy a milánói Scalában be­mutatták Puccini hattyúdalát, a Turandotot, olyan előadásban, ami­lyen csak egy volt a Scala törté­netében. Az előadást A. Toscanini, a hűséges barát vezényelte, akit Pucdnt még életében megbízott a mü előadásával. A Scala közön­sége olyan volt ezen az estén, mintha gyászszertartásra gyűlt volna össze. Az előadás megkezdődött. A har­madik felvonás közepén pedig, mikor Liu, a szerelmes kis rab­szolga lány szíven szúrta magát, hogy megmentse Kalafot, Tosca­nini lekopogta a zenekart s el­­csukló hangon suttogta a közön­ség jelé „Itt halt meg a maest­ro ..." A szereplők képtelenek voltak tovább énekelni, az előadás megszakadt. A közönség felállt és szótlanul, könnyes szemmel távo­zott az utolsó Puccini bemutatóról, a Turandot első előadásáról, mely tragikusan Llu halálával végző­dött, nem pedig Turandot és Ka­­laf diadalmas happy-endfével. A müvet már nem tudta befe­lezni Puccini. Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett. Or­vosai egyértelműen megállapítot­ták, hogy állandó rekedtségének és köhögésének oka — gégerák. Fiával együtt Brüsszelbe utazik, ahol Ledoux professzor magánkli­nikáján rádiummal kezelik. Köz­ben minden percet kihasználva lá­zasan dolgozik, hogy a vérszom­jas kínai császárlány htstórtálát be tudta fejezni. Először hetekért, később napokért könyörög orvo­sainak, de sajnos ebben az apoka­liptikus versenyfutásban a halál diadalmaskodik. Llu haláláriáját még befelezi, de a vég — az uj­jongó szerelmi kettős és a finálé csak vázlatokban marad, hogy ba­ráttá, Alfáno fejezze be. Puccini utolsó müvében nem áriák sorozatát komponálja, — bár azok ts akadnak a műben, mint Kalaf híres áriája avagy Llu halála —, hanem megteremt egy speciális melodramatikus énekbe­szédet, és a kórust, mely ebben az esetben a népet képvtsell. A Turandot utoljára a háború előtti években szerepelt a színház műsorán. Dicsérendő tett volt hát újra-feltámasztása. A mü előadása azonban rengeteg buktatót rejt magában. A legnagyobb probléma a félelmetesen nehéz címszerep megszólaltatása. Boiena Suchán­­ková súlyos harcot folytat a szó­lammal, melyből végül ts győzel­mesen kerül ki. Az igazi Turan­dot azonban a brnót vendég, Hana Svobodová. Hatalmas orgánuma, ragyogó megjelenése és színészi játéka szinte predesztinálják erre a nagy és nehéz szerepre. Nemzet­közi mértékkel mérhető teljesítmé­nye élményszámba megy. Dr. Papp Gusztáv, valamint jift Zahradníöek, az eddigi két Kalaf, más-más ár­nyalatú produkciót nyújt. A kis Ltu is — Anna Petíasková és An­na Martvotíová személyében — jó gazdára talált. Timurt, a vak tatár királyt Gejza Zelenay alakította megkapóan. Az előadást Tibor Fre- So vezényli. Sajnos, zenekara nem elég kidolgozott s Puccini szöve­vényes partitúrájának szépséget vaskos hangerőbe fulladnak. A na­gyon fontos szerepet játszó ének­kart fozef Petr és fán Valach ta­nította be, Ladislav Vychodtl — az idei Sao Paulo-l díszletverseny háromszoros győztese — díszletet tetszetősek, de túl szűk játékteret biztosítanak a hatalmas, tablósze­rű tömeqjeleneteknek. A rendezés és a jelmezek két kassat vendég, Branislav KriSka és Helena Bezá­­ková ízlését dicsértk. VARGA JÖZSEF hét 17

Next

/
Thumbnails
Contents